Az elszállt energiaárak miatt fő a döntéshozók és a fogyasztók feje Európa-szerte. Ám nálunk nemcsak a magas árak miatt van gond, egyre több jel mutat arra, hogy a tartalékok is kicsik, így, ha kemény tél lesz, az ipari fogyasztók nehéz hónapok elé néznek.
A héten egy független szakértőket tömörítő egyesület arra hívta fel a figyelmet, hogy a tározókban sokkal kevesebb a gáztartalék, mint például egy évvel ezelőtt, ráadásul az import kérdése sincs még megoldva. Ha a szakértők adatai pontosak, egy zord tél esetén jövő februárra akkora gázimportra szorulhat az ország, amire jelenleg egyszerűen nincs szállítási kapacitás. Hasonló a helyzet a villanyáram esetében is. Az energiaárak kérdéskörét jelenleg egy parlamenti különbizottság vizsgálja, amely december elejére kellene elkészüljön a jelentésével. De az elektromos energiát illetően az már kiderült a napokban, hogy az itthoni termelőkapacitás alaposan visszaesett, és az importenergia szállítási lehetőségei sem végtelenek, ezért nem állunk messze attól, hogy a fogyasztás korlátozására legyen szükség a télen. Szerencsére a fiatalabb generációk számára ismeretlen „aranykorszaktól” eltérően, amikor gyakoriak voltak az áramszünetek, a mai időkben másak a szabályok. Ha korlátozni kell majd a fogyasztást, akkor elsősorban ipari fogyasztókat kapcsolnak le, a lakosság energiaellátása elsőbbséget élvez.
Érdekes lesz látni, mire jut majd a parlamenti különbizottság az energiaárak vizsgálatával, és még inkább az, hogy milyen megoldásokat javasolnak. Mert például, ami a gázt illeti, évtizedes fogyasztásra elegendő tartalék ott a tengerben, de már évek óta nem tudnak a politikusok és a beruházók zöldágra vergődni egymással, hogy milyen feltételekkel indítsák el a kitermelést, és ki zsebelje be a nagyobb hasznot. Az áramot illetően is lenne mit magyarázni bőven, mert az utóbbi években a környezetvédelem jegyében leállítottak számos szénerőművet, de ezek teljesítményét ellensúlyozó tisztább termelőkapacitások kiépítése már nem sikerült, elég itt példaként a szomszéd radnóti gázerőmű befuccsolt beruházását említeni. És akkor az még szóba sem került, hogy az egész villamosenergia-piacot sikerült úgy átalakítani az elmúlt három évtized során, hogy a termelés szinte kizárólag állami kézben van, a tisztábbak aránylag olcsón állítják elő az áramot, a szolgáltatást viszont főleg nyugati, magánkézben levő multik végzik. A haszonkulcsukat különösen kíváncsian olvasnánk a különbizottsági jelentésben.
