Mennyit ér az ember? És mennyit ér a család?
2026-05-14 15:00:00
- Dr. Ábrám Zoltán
Az ENSZ kezdeményezésére 1994 óta május 15-ét a család nemzetközi napjaként ünneplik világszerte. Célja felhívni a figyelmet a családok társadalomban betöltött szerepére, az őket érintő kihívásokra.
Két ember beszélget, elmesélik egymásnak, hogy ki mennyiért vette a telket, házat, autót, esetleg mibe került a ruha, a cipő vagy éppenséggel a nyaralás. Teljesen elanyagiasodott, egymásra licitáló világban élünk.
És errefelé, mondjuk Marosvásárhelyen, mennyibe kerül egy ember? – tehetném fel a kérdést. Mert amiként a materiális világ részeseivé válunk, akár nyilvánosan is megfogalmazható a kérdés: mennyit ér egy ember, mi az ára? Mennyi a megszületésekor, mennyi család nélkül vagy éppenséggel azzal együtt? Mennyi a karrierje csúcsán, és mennyi az elkerülhetetlenül bekövetkező fizikai elmúlás előtt? Anyagi befektetés tárgya-e az ember, nő-e benne az érték, vagy számtalan kockázatot magában hordozó vállalkozás belefektetni?
Amennyiben az embert valamilyen eszköznek, mondjuk sok alkatrészből álló autónak tekintjük, a meghibásodott részeket bizonyos mértékben újakkal lehetne kicserélni. Az autósboltban márka szerint sorakoznak a csapágyak, olajszűrők, kerekek és felnik, dugattyúk, féktárcsák, kormánykerekek. Piaci áron megvásárolhatók, esetleg bontóból olcsóbban, némileg fokozódó kockázattal. A képzeletbeli „emberboltban” hasonlóképpen szervek sorakoznának, piaci áron, féláron, feketén. Agyak, szívek, tüdők, vesék, májak, kezek és lábak, és rajtuk kívül minden, ami az ember létezéséhez és működtetéséhez szükséges. Bár a jól leírt módszertan alapján végzett szervátültetéseknek megvan a maguk ára (donor, műtét és az azzal kapcsolatos költségek együttvéve), az igény jóval nagyobb, amiért a tiltott szervkereskedelem a maga módján virágzik. Akár több tízszeres feketepiaci áron kelnek el az emberi szervek. Mivel a szervátültetések igazi nehézsége a szervek beszerzéséből adódik, amerikai becslések alapján a statisztikákból kiderül: a beültetett szervek mintegy fele nem legális körülmények között kerül a műtőkbe.
Szemléletes példaként szolgál az alábbi. A szervkereskedelemre egész „turisztikai ipar” épült. Az izraeli és az amerikai vesebetegek „kedvelt” célállomása a közép-amerikai Costa Rica elegáns fővárosa. A helyi kormány állítólag nem tudja, hány külföldi érkezik az országba gyanús szervátültetésre, hogy San Joséban végeztessék el a veseátültetést, mégpedig helyiektől kapott, pontosabban vásárolt vesékkel. Egyetlen vese ára 250–350 ezer dollár. Aki viszont eladja, az néhány tízezerért, akár néhány ezerért megteszi, annak függvényében, hogy mennyire van rászorulva.
Az ember leírhatatlanul értékes. Mégis viszonylagossá válnak a számítások, amikor arról hallunk, hogy manapság – a rabszolgatartó társadalom megszűnte után sok emberöltővel – kétségbeesett anyák akár 700 dollárért is eladták volna csecsemőjüket kis hazánkban. Ha a sperma és a petesejt árát összeadjuk, akkor a minimális anyagi befektetés valahol 250 eurónál kezdődhet. Másik véglet alapján egy romániai csecsemőért, vagyis kivetettnek számító gyermekért, egy amerikai házaspár harmincezer dollárt is kifizetett már az erre szakosodott ügynökségnek.
Nyilvánvaló, hogy élettelenül már értéküket veszítik az ember testrészei, szervei és szövetei. „Eredeti”, jó állapotú emberi koponyát ötven-hatvan euró körüli áron kínálnak újsághirdetésekben a didaktikai eszközhiányban szenvedő orvostanhallgatóknak. Ezzel szemben a parókakészítő akár száz eurót is adhat egy kiló hajért.
Nos, mennyit ér az ember? Ha aprópénzre váltjuk, akkor egészen megfizethető az ára. Ha azonban „igényesek” vagyunk, adunk magunkra, akkor csakis abból indulhatunk ki, hogy legalább száz–százötvenezer–kétszázezer eurót ér egy agy, szív, vese, tüdő vagy máj. Külön-külön. Szóval, amennyiben alkatrészenként kellene összerakni az emberi testet, akkor már több millió euróról, néhány tízmilliós árról beszélhetünk. És bizonyára ennél többet is kifizetne saját élete megtartásáért egy milliárdos. Kifizetne, de nem teheti. Amiként saját magát vagy másokat sem értékelhet fel senki sem, mint – mondjuk – az árverezésre szánt aranyékszert, régiséget vagy festményt.
A testiséghez kötődő, viszonylag körülírható árakon túl azonban ott van a lélek adottsága, megfizethetetlen értéke is. Aztán a szellemi termékek létrehozatalának a képessége és maga az alkotómunka megfogható, felbecsülhető, akár értékesíthető terméke. És mindez egyetlen emberre vonatkoztatva. Több ember, több tagból álló család, nagycsalád esetén sokkal árnyaltabb, bonyolultabb lesz a kép. Sokat, nagyon sokat ér a család! Főleg akkor, ha osztódik, szaporodik, alkot és érez, nemzetséget hoz létre. Felbecsülhetetlen az értéke.
