Csütörtöki józanítás
A tárgyilagosság azt jelenti, hogy a tényeket előítélet, érdek és érzelmi torzítás nélkül vizsgáljuk és közöljük. Alapja a forráskritika, az ellenőrizhető adatok használata és több nézőpont mérlegelése. Nem értékmentesség, hanem tudatos önkontroll: elválasztjuk a tényt a véleménytől. A tudományban és a közéletben növeli a hitelességet, és csökkenti a félreértéseket.
De mi van akkor, ha én szubjektíven akarok tárgyilagos lenni? Így első hallásra fából vaskarikának tűnik, de ha mélyebben belegondolsz, a tárgyilagosság egy napilap vélemény rovatában minden esetben jó adag személyes indulatot, tapasztalatot, előítéletet – igen, vállalom – vagy egyéb emberi tényezőt ránt magával. És ettől valahogy – legalábbis számomra – hitelesebb vagy emberibb. Nem gondolod?
Például, ha megnézem a külpolitikai mozgásokat, azt gondolom, hogy egy olyan kis ország, amelynek fáj Trianon, mert országvesztés volt, és nemzeti tragédia, nem lehet közömbös, és nem tarthat azokkal, akik éppen most akarnak nagyobb területeket elrabolni háborúval, kiéheztetéssel és faggyal, áramszünettel, energiaforrások rombolásával, öldökléssel egy másik szuverén államtól. A pillanatnyi önérdek nem írhatja felül az egyetemes emberi szolidaritást, a béke hangoztatása nem jelentheti a cserbenhagyást. Az agresszorral való vállveregető barátság nem szalonképes.
Ugyancsak felháborít, hogy egy hivatalban levő államfő egyszerűen kijelenti, hogy egy területet országához fog csatolni stratégiai megfontolásból, mert ha ő nem teszi meg, akkor egy másik nagyhatalomé lesz az amúgy fagyos, jéghideg földdarab olvadó jéghegyekkel, mely egy harmadik békés kis ország autonóm része. És ugyanaz a Trianon sújtotta ország kijelenti, hogy ez nem európai ügy, hanem a két ország vitája. Tárgyilagosan nézve ez hátat fordítás, aligha eszélyes külpolitikai álláspont. Újabb külön kiutazás a szövetségi rendszerből.
Engem ez a fajta különút, ahogyan művelik, sokban emlékeztet a harminchat éve, karácsonykor agyonpuffantott diktátor külpolitikájára. Nem tehetek róla, az efféle különcködés mindig párhuzamokra ingerel. Tárgyilagosan nézve a szövetségi rendszerből való kiigyekvés, és az iránymeghatározás mássága olyan táborba sorolja a különcöt, ahol a demokrácia szitokszó vagy legalábbis gúny tárgya.
Csak egy jó tanácsom van: ne vessük el a sulykot. Próbáljuk a másik, az üldözött, háborúval megnyomorított fél helyzetébe is belehelyezni magunkat. Vagy akár a saját történelmi tapasztalatainkat is vegyük figyelembe. Rossz szövetségek kötése erre figyelmeztet. Újabb rossz döntésekre tág lehetőséget biztosít a mai kor. Még nem késő visszalépni a sorba.
Ui. Nem képviselek egyetlen pártot, csoportosulást vagy vélemény-nagyhatalmat. Nem kértek fel nyilatkozattételre sem az ENSZ, sem az unió részéről. Továbbá nem vagyok elkötelezettje egyetlen tévécsatornának, sajtómágnásnak, országtulajdonosnak, uralkodóháznak. És nem fogok előadásokat tartani külpolitikáról, politikai etikáról és óvodapedagógiából. Ha ez egyáltalán valakiben felmerült, lebeszélném. Ja, és nem vagyok grönlandi ukrán állampolgár.
