Lenézik a szakmánkat

Beszélgetés Jánosi Évával és Jánosi-Kiss Orsolyával

Harminc év szakmai tapasztalat, megrögzött elhivatottság, folyamatos küzdelem a gyakran méltatlanul alulértékelt kézműves-mesterség elismeréséért, majd egy olyan felemelő szárnyalás, amely nemcsak a kíváncsi gyereksereget, de még a felnőtteket is teljesen elvarázsolta a rendezvény helyszínén: Jánosi Éva varrónő és menye, segítője, Jánosi-Kiss Orsolya története a mesterség iránti alázatról, a leleményes technikai megoldásokról, valamint a családi összefogás erejéről szól.

Éva pontosan harminc évvel ezelőtt végezte el a technikumot, és az azóta eltelt évtizedek alatt a szakma szinte valamennyi szegmensét megismerte. Pályafutása során dolgozott megfeszített tempójú szériamunkában a nagy varrodákban, varrt csúcsminőségű ruhadarabokat olasz és német luxusmárkáknak, készített strapabíró orvosi köpenyeket, precízen illeszkedő munkaruhákat, valamint prémium kategóriás ágyneműhuzatokat is. Nyolc évvel ezelőtt döntött úgy, hogy saját kezébe veszi az irányítást, és vállalkozást indít, ám az utóbbi évek gazdasági nehézségei és a növekvő állami terhek miatt végül egyedül maradt a műhelyben.

A mai modern, felgyorsult világban, ahol a fast fashion és a tömeggyártott ruhadarabok uralják a piacot, a szabóságok helyzete egyre nehezebbé válik. Éva nap mint nap szembesül azzal is, hogy sokan mennyire alulértékelik ezt a mesterséget.

– Annyira lenézik a szakmánkat. Azt hiszik az emberek, hogy ez csak ötperces munka, csak nyomod a pedált, és nem látják mögötte a háromórányi matatást meg a fizikai terhelést – mondja Éva őszintén a mindennapi kihívásokról.

Bár a kiszámítható megélhetés és a biztonság érdekében fontolgatja egy stabil, főállású munkaviszony elvállalását, a varrás örök szerelem marad az életében, amelyet soha nem tudna teljesen elengedni.

„Vízcsőszigetelő szivacsot meg hulahoppkarikát használtunk a szerkezethez”

Amikor felkérést kaptak a virágfesztivál kellékeinek elkészítésére, a megszokott, sablonos jelmezes sémák helyett egy igazán összetett és izgalmas alkotói kihívás várta őket: emelős, dinamikusan működő szoknyákat kellett megálmodniuk és elkészíteniük a fesztivál tündérei számára. Egy nagyszabású karneváli ruhánál ugyanis közel sem elég, ha a végeredmény csupán szép a szemeknek; a ruhába épített mechanikának és funkciónak hiba nélkül, magabiztosan kell működnie a felvonulás minden egyes pillanatában.

A megvalósítás és a kivitelezés során szinte mérnöki precizitásra, szerkezeti tervezésre és meglepően kreatív ötletekre volt szükség. A stabil tartás elérése érdekében teljesen hétköznapi, de hatékony anyagokhoz nyúltak: vízcsőszigetelő szivacsokat, különféle merevítőket és klasszikus hulahoppkarikákat építettek be a textíliák alá, hogy a szoknyák szerkezete ne csússzon el, és a hordozója számára könnyen emelhető maradjon.

A méretre szabás folyamata is mérhetetlen odafigyelést igényelt. A szoknyáknak derékban tökéletesen kellett illeszkedniük, miközben a tündérek eltérő testmagasságához, valamint a helyszíni lépcsőzéshez egyedileg kellett beszabni a hosszat és a belső tartóbotokat. Az utolsó simításoknál pedig plusz-szoknyarétegekkel és speciálisan beépített ólommal védekeztek az esetleges nemkívánatos átvillanások ellen.

„Úgy éreztem, mintha még közelebb kerültünk volna egymáshoz”

Orsolya maga is aktív részese volt az eseménynek: egyike volt a fesztivál elbűvölő tündéreinek, aki az Éva által mesterien elkészített ruhaállvány alól emelte fel a varázslatos szoknyát. Fáradhatatlanul fotózkodott a csodálkozó gyermekekkel, és a helyszínre érkező turistákat is teljesen elvarázsolta közvetlen jelenlétével.

Ez a közös projekt nemcsak szakmai sikert hozott számukra, hanem még szorosabbá fűzte a köztük lévő emberi köteléket is. Éva és Orsolya nem a sztereotipikus, távolságtartó anyós–meny viszonyban dolgoztak együtt, hanem teljesen egyenrangú alkotótársakként, szinte legközelebbi barátnőkként élték meg a felkészülés minden pillanatát. Nyitottan hallgatták meg egymás ötleteit, a felmerülő technikai korlátokat pedig közösen hidalta át Éva több évtizedes szakmai tapasztalata és Orsolya friss, modern vizuális látásmódja.

– Úgy éreztem, mintha még közelebb kerültünk volna egymáshoz. Egy közös célért dolgoztunk, és mindent meg tudtunk beszélni – idézte fel Éva a közös alkotás örömét.

A kulisszák mögött zajló háttérmunka is teljes harmóniában működött: Vonucz Júlia fodrász és Daróczi Adrien sminkes áldozatos, professzionális munkája, valamint Csatlós Csaba koreográfiája egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a színpadon bemutatott látványos felvonulás és tánc a rendezvény egyik legkiemelkedőbb attrakciójává váljon. A gondosan megalkotott frizurák és sminkek tökéletes összhangban egészítették ki a viseleteket és a színpadi produkciót, tovább erősítve az esemény különleges vizuális világát. Éva és Orsi a szervezés és a megvalósítás során mindvégig hangsúlyozták a csoportmunka fontosságát, kiemelve, hogy a produkció sikere az alkotók, közreműködők és háttérben dolgozó szakemberek összehangolt közös munkájának eredménye.

A fesztivál zárása után nyilvánvalóvá vált, hogy az esemény hatalmas erkölcsi sikert és szakmai visszaigazolást jelentett számukra a befektetett rengeteg energiáért. A közönségtől kapott őszinte dicséretek, az utcán megszólító érdeklődők és a boldogan mosolygó gyereksereg látványa olyan új lendületet adott Évának és Orsolyának, amely átsegíti őket a mindennapi nehézségeken. Ez a siker megerősítette Évát abban a szándékában, hogy a jövőben is folytassa a kézműves alkotómunkát – legyen szó újrahasznosított textíliákról, egyedi kiegészítőkről vagy éppen elegáns korszettekről.