Látó 2026/3
Megjelent a Látó márciusi száma. Az irodalmi, kulturális lapok, folyóiratok sokaságában olyan gyakori a tematikus, súlypontos szerkesztés, hogy az ember önkéntelenül azt nézi, ez esetben is ilyesmivel van-e dolga. A marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat első tavaszi jelentkezése nem utal ilyen szándékra, bár, ha a mostani lapszámban jelen levő szerzők nevét és műfaját vesszük figyelembe, talán azt mondhatjuk, a költészet van túlsúlyban. Sok a vers a lapban, Németh Zoltán, Vida Kamilla, Seres Lili Hanna, Győrfi Kata, Fehér Enikő, Szabados Attila egy vagy több költeménnyel került be a márciusi válogatásba. Ráadásul a líra egy kivételes csemegével, William Blake-versösszeállítással lepi meg az olvasót. A festő költő amúgy is felpörgette a közfigyelmet a budapesti Szépművészeti Múzeumban nemrég zárult látomásos kiállításával. A múzeum indította műfordítói program nyomán itt közölt kilenc vers hét kiváló műfordító tolmácsolásában hozza elénk az angol romantikus költészet e nagy hatású egyéniségét. És ha ez nem lenne elég, hogy kijelenthessük, most a költészet dominál a lapban, jelezzük: a Dokumentum és a Fórum rovat Székely Jánossal foglalkozik, és a Talált vers is az övé. És ez a Látó-szám Szilágyi Domokost is olvasóközelbe hozza egy Székely János-levél és a Sétatér rovat révén. Persze itt már az értekező próza is közbeszól.
De hogy is beszélhetnénk lírikusi dominanciáról egy olyan összeállítás kapcsán, amelyben négy regényrészlet olvasható Vajna Ádám, Zeck Julianna, Magyary Ágnes és Wéber Kristóf tollából. A jelek szerint nagy a regényírói kedv manapság. És ráadásként ott találjuk Takács Toma Zsófia rövidprózáját is. A Klikkrecc rovatban pedig Károlyi Csaba és Láng Zsolt Babarczy Eszter Apám meghal című megrendítő napló-könyvéről értekezik.
Így vagy úgy, így is meg úgy is jó szívvel ajánlható ez a lapszám. (nk)
