Lapozó
2013-07-05 12:59:22
- Kaáli Nagy Botond
Kovácsoltvas indákon át/látni a szél talapzatát./Az üres város központjában áll./Tömbökből a fény, és átlátszó a táj. (Láng Orsolya).
Falevelek kavarognak,/acsarognak, keseregnek,/lelkesednek, hazudoznak,/összevissza keveregnek. (Kántor Péter). Ennek a költészetnek számos komor pillanata van, csak végig kell olvasni, én például, amikor már elbolondít egy-egy ritmusjátékával, és magasba emel angyali szárnysuhogásával, mindig a Valse Triste-et felidézve huppanok a földre… (Markó Béla). Kovácsoltvas indákon át/látni a szél talapzatát./Az üres város központjában áll./Tömbökből a fény, és átlátszó a táj. (Láng Orsolya). Berglund alaposan felkészült a kötet fordítására: átbogarászta a Thinsz-féle Weörest, áttanulmányozta az angol nyelvű Eternal Moment című antológiát, onnan származik például az Ars poetica (Ars poetica), segítséget kért Georg Kleintől, akinek svéd nyelven megjelenő könyvei hívták fel Berglund figyelmét annak idején a magyar versre, József Attila költészetére – Klein minden esszékötetében szerepel legalább egy József Attila-költemény. (Gergely Tamás). A mesében a voltak elidőznek./A versekben az elhalt szó feltámad.//Lépnék, názáreti koldus, utánad,/de nem vagy immár – nem vagy látható. (Egyed Emese). Ha valóban a gyerekeknek írok, nyoma sincs a gügyögésnek. A gügyögés, az édes-kedves picimadár, meg a többi akkor jelenik meg, amikor az ember egy kárhozott órájában fél szemmel a pedagógusra kacsintva írja a gyerekverset. Mert a pedagógus az, akinek igénye van a gügyögésre. A nevelő. A gügyögés a felnőtt érzelmi kitörése, a szerelmesek gügyögnek, meg a nők, de nemcsak a gyerek, hanem egy szép virág, vagy a kedves kanárimadár láttán is. A gügyögés gyengédséget feltételez, márpedig a gyermekből ez eleinte hiányzik. (Zoltán Gábor). Azt írta éher magából nem maradt más/csak szalon/naja amikor kinyúl/a bordái úgy domborulnak/mint egy barokkant csehsüveges bolthózat. (Mihálycsa Erika). A zene értelmez és kiemel, a megzenésített versben már a zeneszerző, az énekes véleménye is benne van. Végigvezeti a hallgatót a versen, meghatározza a hangulatát, és megkönnyíti számára a befogadást. De akár el is fedheti előle a lehetséges egyéb értelmezéseket. Persze, csak akkor, ha jó a dal. (Demény Péter interjúja Gryllus Vilmossal). Megjelenik felettünk az isten ujja,/s az utat a szél havakkal befújja./Megyünk, de már rég nem tudjuk, hova,/magába zár foglyunk, az éjszaka. (Vaszilij Bogdanov). Azt mondják, a traumákat helyváltoztatással kell kikúrálni. Tanácsos elutazni a másik féltekére, vagy ha erre nincs lehetőségünk, átköltözni egy idegen városba, s ha ez sem jönne össze, változtassunk a sérónkon... Trauma? Így alakult és nem is alakulhatott volna másképp. (Láng Zsolt). A szem ha fordul, önmagára lát:/a szívkamrában apát és anyát,/a kusza űrben mélyülő kutat./Bolygók alusszák benne álmukat. (László Noémi). Látó, 2013. június.
