2022. május 18., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szépen kivitelezett vaskos kiadvány – Aranka György és a tudomány megújuló alakzatai  – bemutatójának helyszíne volt június 5-én, kedden kora este a Teleki Téka udvara. 

Fotó: Nagy Tibor


Szépen kivitelezett vaskos kiadvány – Aranka György és a tudomány megújuló alakzatai  – bemutatójának helyszíne volt június 5-én, kedden kora este a Teleki Téka udvara. Az öreg diófa árnyékában Aranka György emlékét idézték Lázok Klárának, a Téka vezetőjének meghívottai, dr. Egyed Emese, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakának egyetemi tanára és Bíró Annamária adjunktus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadójának vezetője, mindketten a kiadvány szerkesztői. 
Az 1737–1817 között élt erdélyi művelődésszervező, történész, író, költő, filozófus születésének évfordulójára a múlt évben Kolozsváron konferenciát szerveztek. A 445 oldalas könyvben az ott elhangzott előadások szerkesztett anyagát jelentették meg. Mivel Aranka György az 1700–1800-as évek fordulóján az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság (EMNYT) megalapításával Marosvásárhelyről folytatta kiemelkedő nyelvművelő és tudománynépszerűsítő munkásságát, a szerkesztők ennek fő helyszínén szervezték meg a könyv ősbemutatóját. 
Kutatni jöttek Marosvásárhelyre, és ennek a kutatóútnak a fő mozzanata a könyv felmutatása – hangsúlyozta Egyed Emese. Útjuk célja az örökségbe kapott félig-meddig titkos szövegek megfejtése; majd felhívta a figyelmet, hogy Aranka György kapcsán beszélni kell Jancsó Elemér munkásságáról, aki első kutatója volt – tette hozzá. A nyelvművelő társaságot illetően pedig elismeréssel szólt arról, hogy a tudományművelés címén különböző műveltségű, lakóhelyű emberek képesek voltak egymással kapcsolatba kerülni, tervezni. Megvitattak írásokat, történelmi, irodalmi szövegeket, amelyeket kiadtak véleményezésre, utaztak, beszámoltak utazásaikról, és ez a kis akadémia az 1700-as évek végén Vásárhelyen tartotta üléseit.
Lázok Klára kérésére a szerkesztők bemutatták a kötetet. Elhangzott, hogy a kolozsvári konferencia egy eredményes Aranka-kutató munkára épült, dolgozatok íródtak, és tanulmánykötet is készült a témában. Arra gondoltak, hogy egy újabb tanácskozás megszervezésével Aranka György neve hívó szó lesz, ami segít kideríteni, hogy hasonló kérdésekkel kik foglalkoznak a magyar tudományosságban, valamint, hogy az újabb kutatási eredményeinek megvitatásával egyértelműbbekké válnak az ismeretek a 18. század második felének és a 19. század kezdetének tudományos gondolkodásáról – amit a bevezetőben is megosztottak az olvasókkal. Nehezen bár, de sikerült megszólítani édesapját, Egyed Ákos történészt, aki a Magyar Történelmi Társulat Kolozsvári Bizottságának a tevékenységéről írt dolgozatot – számolt be Egyed Emese.
A könyv szerkezetét bővebben Bíró Annamária ismertette. A két nagy fejezet közül az első Aranka György munkásságával kapcsolatos kutatásokról szól: kik voltak a példaképei, szellemi vezérei, hogyan gondolkodott az emberről, a nyelvről, hogyan jelent meg verseskötete, hogyan tükrözi intézményszervezői munkásságát nagyon gazdag levelezése, továbbá az EMNYT fél évre szánt lapszámainak az elemzése és Aranka György közköltészeti gyűjteményei a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban. A szerkesztők örömére szolgált, hogy szerzők között sok a fiatal kutató, akik az Aranka-szövegeket európai összefüggésben vizsgálják, ami izgalmas új eredményeket hoz a kutatásban. Van olyan írás, amely a kiadásra készülő nagyobb szövegcsoportokból von le következtetéseket. Készül az Aranka-levelezés kiadása, amely arról szól, hogy miképpen tudta megszervezni a nyelvművelő társaságot. 
A második fejezet az intézményszervezés és a tudományosság különböző fórumait ismerteti. Erről szólnak a felvilágosult magyarok és a lapp örökség, a 19. század első évtizedének statisztikái, Michael Hipmann, a felvilágosodás filozófiájának nagy reménysége, Benkő József és a székely eredetkérdés, Mártonfi József püspöki kinevezése, Bánffy György, a kolozsvári Muzsikai Egyesület első védnöke című tanulmányok. 
A Nyelvek világa alfejezet a fordításokról szól, az ezzel kapcsolatos tudós vitákról; ismeretes, hogy Aranka György színdarabokat fordított a kolozsvári színháznak. A további három alfejezet az intézményesülés fokozatairól, a nyelvek világáról, valamint levelezéskutatási technológiákról íródott. 
A könyvbemutatón jelen volt Csata Adél doktorandusz kutató, aki a román értelmiségiek terveiről írt dolgozatot, akik abban az időben éltek és dolgoztak, amikor Aranka Györgyék a Nyelvmívelő Társaságot szervezték. A nagyszebeni szemészorvos, Ioan Molnar Piuariu az 1795-ös években többször megpróbált hasonló társaságot alapítani, és a többszöri visszautasítás ellenére sem adta fel a tervét, ami a későbbikben megalakuló akadémia előzményének tekinthető. Csata Adél hangyaszorgalmú munkával elkészítette a kötet névmutatóját is. 
Egyed Emese elmondta, hogy szerkesztő- és tanártársa, Bíró Annamária, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadójának a vezetője az Aranka-kutatással kapcsolatos témából írta doktori dolgozatát. 
– Az „Arankázás” számunkra olyan, mint egy beavató szertartás, mert annyi aspektusa van, és a tudósok életének, a szövegek használatának számos olyan vonatkozása, amiből sok mindent lehet tanulni, hiszen Aranka György és kortársai miközben elmélyültek valamilyen szaktudományban, nem hagyták a művészeteket sem, drámát, költeményt írtak, eposzba kezdtek, műgyűjtők voltak – utalt a Teleki Téka alapítóira. Másik példaként Benkő Józsefet említette, aki a korszak megkerülhetetlen alakjaként a nyelv mellett történelemmel, növénytannal, erdélyi családok történetével foglalkozott. Egyed Emese kifejtette: nehezen elképzelhető, hogyan lehetett egyszerre megbízható tudósnak lenni, és emberi társadalmi életet élni, majd elmondta, hogy milyen akadályok, féltékenységek tették lehetetlenné, hogy a tudós nagy vágya teljesüljön, s egy külföldi tudományos társaság tagja legyen.
A kötet egyik szerzője, Vulkán Vera Tünde marosvásárhelyi magyar-angol szakos tanárnő, aki Mártonfi József püspök munkásságából doktorált, dolgozatában azt mutatja be, hogy az adminisztráció, az egyházi és a világi hatalmak és közben a tudomány művelése és az oktatás mennyire szétválaszthatatlan folyamatok.
A könyvben közölt kutatásokban egy közösen érvényes negatív jellemzőt, a rendkívül rossz sajtókörülményeket is megemlítették, a cenzúrából és egyéb okokból fakadó tehetetlenséget, a technikai fejletlenséget, aminek a következménye, hogy a 250 évvel ezelőtt elkészített szép kéziratos könyveket most kell kiadni. A nehézségek ellenére támogatók is kellettek, ezt a szerepet általában a főnemesek és feleségeik töltötték be (Bánffy György, Erdély kormányzója, Bethlen Kata, Bethlen Zsuzsánna) – mutatott rá a korszak egyik erdélyi jellegzetességére Egyed Emese. 
A negatív jellemzők mellett a pozitív kapocs Bánffy György tevékenysége, védnöki szerepe – egészítette ki a mondottakat Bíró Annamária. A korszak szinte minden intézménye az ő védőszárnyai alatt működött. Bár jól tudott helyezkedni az erdélyi nemesség és a bécsi vezetőség között, Aranka György tudós társaságának a jóváhagyását ő sem tudta kieszközölni, de próbatársaságként az ő védnöksége alatt működhetett. 
Aranka György gazdag levelezést folytatott a távoli ismerősökkel, sok erdélyi levelezője volt, és gyakran írt Bánffy Györgynek, majd átpártolt Teleki Sámuelhez, aki Bécsben közel állt a hatalomhoz. Elhangzott, hogy Bíró Annamária rendszerezi Aranka ezernyi levelét, amelynek a kiadása következik, és nagyon izgalmas olvasmány lesz. Ebből kiderül, hogy tulajdonképpen az erők hiányoztak, hogy ne csak a nyelvművelés nyoma, egy kis történelemművelés, a székely titkok és szövegek kutatása maradjon, hanem több minden megvalósuljon a korabeli Erdélyben. Elmondhatjuk, hogy az EMNYT és benne Aranka és Bánffy érdemben próbált a világon változtatni és alkalmazni a saját tudását. A levelekből kiderül, hogy Aranka György a különböző tudományterületeken a legkiválóbbakkal konzultált. 
Bíró Annamária hozzátette, hogy a debreceni textológiai kutatócsoport vezetésével készül egy nagy platform magyar írók, tudósok levelezéséről. Az on-line elérhető adatbázisban hálózatos jelleggel a levelek össze lesznek kapcsolva, és kiderül, hogy ki kivel levelezett. A projektben dolgozók munkájáról szól a Kutatási technológiák című alfejezet. 
A jó hangulatú, bensőséges könyvbemutatón a szerkesztők a jelenlevők kérdéseire is válaszoltak.