Kolumbán Kántor Zita textilművész

Marosvásárhely arcai

Általános iskolás korunkban szinte mindannyian vártuk a rajzórákat, hiszen szabadon engedhettük a fantáziánkat, és kedvünkre firkálhattunk. Ha pedig a tanárnak is tetszett, amit készítettünk, dicséretet is kaptunk. Ahogy felnövünk, előfordulhat, hogy ez a folyamat már nem tölt el ugyanazzal a boldogsággal, vagy úgy érezzük, nincs meg a kellő tehetségünk hozzá, ezért idővel elengedjük ezt az utat.

Gyerekkori inspirációk

Zita már kisiskolásként is rajongott a rajzórákért, és ügyesen dolgozott – amit a tanítónő hamar észrevett. Az ő támogatásának és segítségének köszönhetően felvételizett a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumba, ahol IX. osztályban textilre szakosodott. Mint mondta: „Nyilvánvaló, végig voltak sikerek: egy verseny megnyerése, középiskolában olimpián is sikereket értem el. Ezek olyan visszaigazolások voltak, amik megerősítettek ezen az úton.” 

Líceumi évei során Hunyadi Mária volt a textiltanárnője, akinek irányításával több alkotóról tanult, és meg ismerte munkásságukat. Kiemelte egyik példaképét, Magdalena Abakanowicz textilművészt, aki monumentális, szoborszerű térbeli alkotásairól híres. 

„Akkor láttam, hogy a textil több, mint egy olyan művészeti ág, mint például a festészet, mert sokkal nagyobb lehetőséget nyújt arra, hogy a gondolat megfogalmazására mindig más és más nyelvezetet keressek” – emlékezett vissza. 

Ezen a szakon folytatta tanulmányait a kolozsvári művészeti egyetemen. Tanulmányai után a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban lett pedagógus, amely hivatást legalább olyan nagy lelkesedéssel végez, mint egykor az ő tanárai.

Kezdeti élmények

Zitára nagy hatással volt Magdalena Abakanowicz munkássága, ezért ő is térbeli munkákat kezdett készíteni. Fiatalként monumentális alkotásokat akart létrehozni, ám kezdetben nem gondolt bele, hogyan fogja szállítani és tárolni ezeket. Ahogy telt az idő, és megtapasztalta a gyakorlati nehézségeket, elkezdett síkszerű vagy könnyen szétszerelhető munkákban gondolkodni.

Vásárhely: a gyökerek és a közeg 

„Életem szinte minden mozzanata Vásárhelyhez kötődik” – mondta a képzőművész. Legmeghatározóbb és legszebb időszakának tartja a középiskolás éveit, hiszen maga a városi közeg, a tanárok és nem utolsósorban az osztálytársak igazi ajándékot jelentettek számára abban a nehéz korszakban. Az osztálytársak többsége külföldre költözött, ő azonban ragaszkodott Marosvásárhelyhez.

Művészeti irányzat

Az avantgárd irányzatok állnak igazán közel hozzá. Ezek közül az expresszionizmus az érzelmek és a tudatalatti kifejezésének lehetősége által, a kubizmus a racionalizmusával, a futurizmus a dinamika kifejezésével és megoldásai által. „Ezeknek a nyelvezete és megértése új lehetőségeket adott számomra az önkifejezésre.” Mivel Marosvásárhelyen él gyermekkora óta, számára a szecesszió is fontos irányzat.

„Első párizsi látogatásom során az ottani kiállításokon találkoztam szecessziós alkotásokkal, és akkor döbbentem rá, micsoda értékeink vannak nekünk itthon” – mondta Zita.

Művészi inspiráció és gondolkodás 

 Zita úgy véli, nincs egyetlen megszokott alkotói folyamata. Van, amikor egy anyag inspirálja, máskor egy téma vagy gondolat. „Engem nagyon érdekel a keresztény világból vett szimbólumrendszer, amit fel is használok a munkáimban (…), mert ez a miénk, ezt mindenki megérti” – tette hozzá.

Gyakran a saját életéből vagy a múltból merít ihletet, számára ugyanis nagyon fontos a múlt értékeinek átmentése. „Mindenképpen van a munkáimban ilyen is, amikor múltból vett formavilágot használok, amit a textil segítségével aktuálissá teszek” – egészítette ki Zita. 

Kísérletek és útkeresés

Legtöbbször egy érdekes idézet, cím vagy szólás keresésével kezdi a munkát, majd technikát és anyagot választ. Olykor fordítva: egy izgalmas struktúra adja az ötletet, amelyhez a végén választ címet. Pedagógusként inkább az előbbi módszert tanítja diákjainak, hiszen ez a leggyakrabban használt folyamat az ő munkásságában is.

Elmondta azt is, hogy bár nagyon szereti az intuitív megoldásokat, a személyisége alapvetően racionális. „Arra külön odafigyelek, hogy mindig legyenek az alkotásban játékos dolgok, viszont ezeket mindig utólag bekomponálom – textúrák és részletek segítségével.”

Emellett mindig igyekszik valami újat hozni, akár textúrában, akár gondolati szinten, ezért úgy érzi, kísérletező alkat. Hisz abban, hogy minden alkotó akkor tud igazán jól dolgozni, ha valami újat tud adni a társadalomnak, legyen az gondolat vagy technikai megoldás. 

Motívumok világa

Alkotásaiban leggyakrabban emberi alakok jelennek meg, amit ő rendhagyónak tart, hiszen a textilművészet alapvetően dekoratív művészeti ág, amelyben gyakran növényi vagy zoomorf motívumokkal dolgoznak. „Ez az én utam, mert az alkotásaimban a gondolat mindig felülírja a formavilágot” – mondja. 

Zita kiemelte, hogy: „Legfontosabb számomra, hogy aki nézi az alkotásaimat, észrevegye, hogy ebben a dekoratív művészeti ágazatban van egy olyan alkotó, aki nemcsak a dekorálásra használja fel ezt a lehetőséget, hanem gondolatok és érzelmek megfogalmazására és közvetítésére is.” 

Munkák, kiállítások

Legutóbb tavaly novemberben vett részt kiállításon, ahol volt osztálytársaival együtt mutatták be alkotásaikat. „Jó volt azt látni, hogy egy helyről indultunk, de milyen más utat járt be az alkotói pályánk.”

A következő kiállítás, amelyen részt vesz, az Ariadnae országos textilművészeti kiállítás lesz, amelyet minden tavasszal megrendeznek Marosvásárhelyen, általában április körül. 

„Régről foglalkoztat egy gondolat – Jákob létrája –, aminek a kivitelezését még nem találtam meg” – mondta a művész. Jelenleg több technikai megoldáson gondolkodik, de keresi a végső formát.

Legutóbbi munkájának címe Alea iacta est (A kocka el van vetve). Egy fémkeretre az általa festett tüllanyag van kifeszítve, amelyre hímzett természeti motívumok kerültek. „Számomra ez a mű azt jelenti, hogy nincs visszaút a kertészkedésből.”

Kikapcsolódás a mindennapokból

Zita elmondta, hogy a művészet ugyan élete része, de mivel szaktanárként dolgozik, szüksége van kikapcsolódásra. Visszatért egy régi szenvedélyéhez, amely mindig feltöltötte: a kertészkedéshez.

Több mint tíz éve kertészkedik, de az utóbbi években kezdett tudatosan odafigyelni arra, hogy a backamadarasi hétvégi házuk udvara egy angolkertre hasonlítson. Több technikát tanult és sajátított el, hogy a kert vegyszermentes és természetes legyen.

Ez a tevékenység megtanította őt a türelemre, a veszteségek elengedésére és arra is, hogy az ember nem tud mindent irányítani – hiszen ott van a természet.

 „Mindig adott, sose vett el – főleg az életem olyan szakaszaiban, amikor valamibe bele voltam gabalyodva, és valaminek vége lett, olyankor nyúltam vissza a természethez, és milyen jó, hogy oda mindig vissza lehet nyúlni.”