2020. október 23., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Húsz év után Marosvásárhelynek újra magyar polgármestere van. A következő négy évben Soós Zoltán igazgatja majd a város ügyeit, ígérete szerint egészen másképp, mint elődje. A megye vezetése pedig továbbra is az RMDSZ kezében marad. Öröm a vásárhelyi és a Maros megyei magyaroknak, üröm azoknak, akik már korábban is a magyarokkal riogatták román nemzettársaikat. Mint megtapasztalhatták, kevés sikerrel, hiszen a nacionalista retorika ebben a kampányban, ebben a városban nem működött.

A választás előtt a Maros Művészegyüttes szervezésében egy Színház téri villámcsődületen a táncosok a változásért táncoltak legényes táncokat. Ezzel is arra biztattak mindenkit, hogy ha valóban változást akarnak, vegyenek részt a szavazáson. Ami aztán meg is történt.

Ám nem mindenki örült sem a változásnak, sem a táncnak. Egy vásárhelyi „jó román” azonnal reagált, azt mondta, még meg sem nyerték a választást, de már „a Színház téren táncolnak a magyarok”. Mi lesz később? Vajon mitől félt az illető?

Ugyancsak pár nappal a választások előtt egy újságban azon filozofált egy – amúgy nem éppen magyarbarátságáról ismert – tollforgató, hogy szeptember 27. után „megkérdőjeleződhet Maros megye román folytonossága”. Hogy milyen folytonosságra gondolt, nem részletezte, de arra biztatta nemzettársait, hogy menjenek el szavazni, mert „a jövőjük függ” ettől a szavazástól, hiszen ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan a szerző szeretné, igencsak sötét jövő vár rájuk.

Természetesen nem felejtette el hangsúlyozni, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam, ahol a hivatalos nyelv a román, és abbéli félelmének is hangot adott, hogy a magyar városvezető, aki „románellenes nevelést kapott”, „Budapest utasításait” fogja követni, a szándékait – állítólag – nagyon jól ismeri. Mint ahogy azzal is „tisztában van”, hogy a magyarokban a nyoma sem lelhető fel a „közös haza” iránti lojalitásnak.

Azzal, hogy a magyar politikai alakulatok egy közös jelöltet támogattak, állítása szerint megfosztották a magyar közösséget a választás szabadságától, a román politikai osztály, amely nem volt képes kiharcolni a kétfordulós választást, megnézheti magát. Szerinte egy muzeológus a szakmájából eredően is folyton a múltba néz, és ezt fogja tenni a közigazgatásban is. 

Tehát az eredmény kinek öröm, kinek üröm. A vásárhelyi magyarság örül, és bízik abban, hogy valóban változást hoz a frissen megválasztott polgármester.