Nyolcvanegy esztendővel ezelőtt egy augusztusi reggelen a hirosimai atomtámadáskor olyan fegyvertípussal ismerkedett meg a világ, aminek a pusztító erejét azóta sem szárnyalta túl semmi. A tavalyi kerek évforduló kapcsán az 1945-ös augusztusi eseményekről rengeteg dokumentumanyag készült, a történtek jól ismertek. De az évforduló, a megemlékezés mellett arról is jó alkalom beszélni, hogy azon a napon az emberiség belépett a nukleáris korszakba, amely ma veszélyesebb, mint bármikor volt az utóbbi nyolc évtizedben.
Az utóbbi időben főleg azon divat keseregni, elsősorban a haladó körökben, hogy pont az idén járt le az Új START fegyverzetkorlátozási egyezmény, amely az amerikaiak és az oroszok között volt érvényben. Sokan úgy állítják be, hogy ezzel ismét elszabadult a nukleáris fegyverkezési verseny. Ezzel szemben a nukleáris fegyverkezést, leszámítva a két szuperhatalmat, gyakorlatilag semmi nem korlátozta. A második világháborút követően szűk két évtized alatt az ENSZ Biztonsági Tanácsának jelenlegi öt állandó tagállama mind kifejlesztette a maga atomfegyverét. 1968-ban ebből az öt államból az amerikaiak, a britek és a szovjetek írták alá az atomfegyverkezés korlátozását szolgáló ír kezdeményezésű atomsorompó-egyezményt, a kínaiak és a franciák később csatlakoztak hozzájuk, 1992-ben. Azóta már kilenc ország rendelkezik atomfegyverrel. A történelemben egyediként Észak-Korea belépett az atomsorompón, majd ki is lépett mögüle, India, Pakisztán és Izrael soha nem írták alá ezt az egyezményt.
Azokból az országokból, amelyek vállaltak magukra bármilyen fegyverzetkorlátozást, egyedül az amerikaiak és a szovjetek – később oroszok – kötöttek fegyverzetcsökkentési egyezményeket. Ezekből járt le idén az utolsó.
De soha semmilyen fegyverzetkorlátozási megállapodás nem lépett érvénybe például az ázsiai atomhatalmak között. A világ két legnépesebb állama, Kína és India között mai napig vitás határkérdések vannak. 1962-ben komolyabb háborút is vívtak egymással, amely gyors és kiütéses kínai sikerrel zárult, azóta is időnként kisebb fegyveres összecsapásokkal fűszerezik a nézeteltéréseiket. India és Pakisztán között legutóbb tavaly volt háború, az egykori brit birodalomból való önállósodásuk óta halálos ellenségek. Ezekben az országokban összesen az ezerhez közelítő számú nukleáris robbanófej lehet friss becslések szerint. Még távolabb, a Koreai félszigeten a déli oldalon közel harmincezer amerikai katona vigyázza a békét, az északin meg egyes becslések szerint mintegy hatvan atomtöltet; a félsziget két állama közti háborút 1953-ban csak fegyverszünettel zárták le, békét azóta sem kötöttek. És végül a Közel-Keleten Izrael soha nem ismerte el hivatalosan, de nem is cáfolta, hogy atomfegyvere lenne, a jelenleg a térségben zajló háború egyik tétje pedig az, hogy ne jelenjen meg a világ atomhatalmainak térképén tizedikként Irán.
A 81 éve felvillant hirosimai atomfelhő óta a világban több mint 12 ezer nukleáris robbanótöltetet halmoztak fel, amikből újabb becslések szerint közel tízezer van használatra készen, katonai készletben. Szerencsére ezeknek csak kis része van olyan államok kezében, amelyek többé-kevésbé nyílt konfliktusban állnak valamelyik szomszédjukkal, riválisukkal. Csak remélhetjük, hogy soha nem fognak többé ilyen fegyvert használni a világban, mert a két szuperhatalmat leszámítva a többi konfliktusövezetben még csak komoly szándék sem volt a leszerelésükre.
