Kátyúz, bankol
2012-10-16 14:28:32
- Joó Kristóf
Többeknek feltűnt már, hogy nyelvünkben van egy egész csoport olyan ige, amely – a „logika” ellenére – nem a valamivel való ellátást, hanem a valamitől való megfosztást fejezi ki, de olyan képzővel, amely ekként úgymond „összetéveszthető”.
Többeknek feltűnt már, hogy nyelvünkben van egy egész csoport olyan ige, amely – a „logika” ellenére – nem a valamivel való ellátást, hanem a valamitől való megfosztást fejezi ki, de olyan képzővel, amely ekként úgymond „összetéveszthető”. Mert ha valamit vajjal kenünk meg, akkor azt megvajazzuk. De ha tetvezünk, akkor nem tetveket telepítünk rá, épp ellenkezőleg: megszabadítjuk a növényt a kártevőktől. Ha szeget verünk valamibe, akkor azt megszegezzük, de ha (ki)magozunk, akkor a magvakat kipiszkáljuk, kirázzuk, kivesszük, vagyis a termést megfosztjuk a magoktól.
És bizony így van a kátyúzással is. Nincs épelméjű ember, aki azt hinné, hogy kigödrözik az úttestet ilyenkor ősszel (megoldódik az magától is!). Érdemes viszont felfigyelnünk a fentebb már érintett jelenségre, hogy tudniillik a -z igeképzőnk – amely nyelvünkben nemcsak hogy gyakori, hanem újabb és újabb igéket köszönhetünk neki (vagyis produktív) – ellentétes „irányú” igék létrehozására is alkalmas. A tuskóz, fölöz, fattyaz stb. (vagyis „megfosztást” kifejező szavaink) éppúgy e -z képzőnek köszönhetik létüket, mint a zsíroz, okoz, krémez, hímez stb.
Ugyanilyen produktív igeképzőnk az -l is. A fentebbi -z-hez hasonlóan denominális igeképző, vagyis névszóból (legtöbbször főnévből) hoz létre igét, ritkábban melléknévből (csúfol, fehérlik, helyesel stb.). A címben jelzett bankol szót is nyilvánvalóban ennek az -l képzőnek köszönhetjük. Szemenszedett neologizmusról van szó, újkeletű szófejleményről – olyan igéről, amely egy hosszabb, nehézkesebb körülírást egyszerűsít két szótagú igévé: banki műveletet végez, bankkal lép kapcsolatba, bankban nyit számlát, banktól vesz fel hitelt stb. Talán épp újszerűsége vagy „divatszó” volta szúr sokaknak szemet. Leginkább egy reklámszlogennek köszönhetően ment be a köztudatba: „Ön kinél bankol?” Azt mindenképpen érzékelhetjük, hogy ennek az egyszerűsítő, logikus szóképzésnek még igencsak számos ellenlábasa akad. De ne csüggedjünk, csupán idő kérdése! Úgy vélem, a bankol minden nehézség nélkül gyökeret fog verni nyelvünkben. (Van egy olyan motívum is, amelynek szószólói – milyen „klasszikus” kifogás! – germanizmust látnak benne, hiszen tényleg létezik a németben a bankieren ige/igenév; de nincs objektív okunk azt feltételezni, hogy a bankol a bankieren közvetlen átvétele volna – annyira kézenfekvő e produktív igeképző újszerű használata!)
