Kamubetegség vagy túlféltés? – A tornaórás igazolások csapdája

* Fotó: Nagy Tibor (archív)

A mindennapi iskolai gyakorlatban egyre gyakrabban tapasztalható, hogy a diákok különféle hivatkozásokkal igyekeznek mentesülni a testnevelésórák alól. Míg a háttérben néha valódi egészségi panaszok vagy az iskolai infrastruktúra hiányosságai állnak, az orvosi igazolások egy része mögött sokszor a kényelem, a szülői túlféltés vagy a megmérettetéstől való szorongás rejtőzik. De hol húzódik a pontos határ az indokolt felmentés és a hosszú távon káros mozgáshiány között? Erre a kérdésre kerestem a választ Nemes Levente testnevelő tanár és dr. Mihály Levente sportorvos tapasztalatai alapján.

A havi ciklus és a tornaóra: tapasztalatok a tornateremből és az orvosi rendelőből

Az egyik leggyakoribb hivatkozási alap a fiatal lányok körében a menstruáció, amely orvosi és pedagógiai szempontból egyaránt finom mérlegelést igényel. Nemes Levente testnevelő tanár kifejtette, hogy oktatóként a személyes szférát tiszteletben tartva nem szokása a diákok magánéletében vájkálni. Ahogy ő fogalmazott: 

– Bár lehetne jegyzetelni, nem szokásom személyes dolgokba belemászni, ezért általában a közérzetet figyelem: a lányok ilyenkor irritáltabbak, kedvetlenebbek, és kevésbé vesznek részt a társalgásokban órák előtt.

A tanár hangsúlyozta, hogy ha valakinek fizikai fájdalmai vannak, de mégis szeretne jelen lenni, könnyebb feladatokat ad neki, vagy a nagyobb osztályokban úgy adja ki a gyakorlatokat, hogy mindenki a saját teljesítőképessége szerint haladjon. Ebből általában nem alakul ki konfliktus, a diákok értékelik a megértő hozzáállást, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ha egy diák érzi az empátiát, az adott órán végzett könnyített munka után két hét múlva már nem fog ugyanezzel az indokkal felmentést kérni.

Dr. Mihály Levente sportorvos élettani szempontból megerősítette, hogy a ciklussal járó panaszok esetén a teljes felmentés az esetek többségében szakmailag nem indokolt. A ciklus során fellépő kellemetlenségek mögött gyakran olyan külső tényezők vagy életmódbeli hiányosságok állnak, amelyeket érdemes lenne megszüntetni ahelyett, hogy a mozgástól teljesen eltiltanánk a fiatalokat. A mozgás maga nem ellensége a szervezetnek ezekben a napokban sem, a mérlegelés kulcsa csupán az intenzitás visszavételében és a feladatok okos megválasztásában rejlik. A túlzott erőkifejtést igénylő feladatok helyett a mérsékelt, adaptált izommunka kifejezetten görcsoldó hatású lehet, mivel hatékonyan javítja a kismedencei keringést, és segíti a szervezet természetes regenerációját.

Különbségek vidéken és városon – az igazolások kérdőjelei

Az iskolai környezet, a helyi szokások és a neveltetés jelentősen befolyásolja a hiányzások és a felmentések alakulását. A testnevelő tanár megfigyelései szerint vidéken az infrastruktúra hiányosságai miatti felmentés szinte teljesen ismeretlen jelenség, míg a városi iskolákban sokkal kényesebbek mind a diákok, mind a szülők. Falusi környezetben a gyerekeket a szülők olyan rendszerre és alkalmazkodásra nevelik, amelyben természetesebb a nem optimális körülmények elfogadása. Mivel sok helyen még tornaterem sincs, és a szülők maguk is hasonló vagy rosszabb körülmények között tanultak, nem kérnek felmentést a kényelmetlenségek miatt.

A testnevelő tanár ugyanakkor komoly aggályokat fogalmazott meg az orvosi igazolások hitelességével kapcsolatban, rávilágítva a mindennapi visszaélésekre: az orvosi igazolásoknak elméletileg 100%-ban hitelesnek kellene lenniük, viszont egyre gyakrabban találkozom olyan helyzetekkel, hogy a betegséget nem tudom kiolvasni, vagy egy szerintem teljesen egészséges gyereket egész évre felmentenek testnevelésből. Ilyenkor felmerül a kérdés: tényleg orvosi problémákkal küzd az adott tanuló, vagy inkább félti a szülő a gyerekét egy fizikai megterheléstől?

Különösen visszás, amikor a felmentett diák az órákon kívül, a szünetekben vagy a szabadidejében ugyanúgy részt vesz a kortársaival a fizikai megterhelést igénylő játékokban, szaladgálásban vagy sporttevékenységekben.

Dr. Mihály Levente sportorvos megerősítette, hogy a „szívességi igazolások” létező jelenséget mutatnak az egészségügyi rendszerben, ami mögött nem feltétlenül az orvosok rosszindulata, hanem a rendszer túlterheltsége áll. Ehhez nagyban hozzájárul a súlyos szakemberhiány is. Bár a szigorúbb jogszabályi előírások szerint a felmentést az iskolaorvosnak – ennek hiányában a családorvosnak, súlyosabb betegség esetén pedig a szakorvosnak – kellene kiállítania, a gyakorlatban a sportorvoshiány miatt a szülők mégis a háziorvosokhoz fordulnak, ahol a szívességi igazolások sokkal könnyebben megszületnek. Maros megyében mindössze két sportorvos doktornő rendel, ami messze elmarad a szükséges kapacitástól. 

A lelassult keringés ára: mit tesz a testtel a tartós tétlenség?

Ha egy fiatal évekre teljesen lemarad a rendszeres testmozgásról, annak súlyos és közvetlen élettani következményei vannak a fejlődő szervezetre. Dr. Mihály Levente plasztikus képpel magyarázta el a mozgáshiány veszélyeit: – A keringés fenntartásához elengedhetetlen az izompumpa – főleg a lábakban –, mert a gravitáció ellenében dolgozunk. Jó keringés nélkül nincs jó közérzet, és a szöveteknek sem megfelelő az oxigénellátása. Ha nincs terhelés, a szervezet elindul egyfajta „holtágasodás” felé –  magyarázta. 

A szív önmagában nem képes az egész szervezet vérkeringését egyedül fenntartani. Ha elmarad az izommunkára épülő terhelés, a keringés lelassul, a szövetek oxigénellátása romlik, és a szervezet lassan egy leállt, pangó rendszerré válik, ahol nem tud kialakulni az a friss állapot, amely a megfelelő szellemi teljesítményhez is elengedhetetlen.

A sportorvos rámutatott arra is, hogy a társadalmi környezet gyökeresen megváltozott, ami még inkább veszélyezteti a fiatalok egészségét:

– Egy olyan kényelmi társadalomban élünk, ahol a mozgás már nem létszükséglet a mindennapi betevő megszerzéséhez. Régen nagyon sokat kellett mozogni egyetlen szelet kenyérért is. Ma már a belső motiváción és a felelősségvállaláson múlik, hogy mit teszünk a következő nemzedék egészségéért.

Régebben a fizikai munka – a szántás, vetés, fadarabolás vagy akár a gyalogos közlekedés – a mindennapok természetes része volt. Ma már mindent készen meg lehet vásárolni az üzletekben, az ülő életmód lett az alapértelmezett, így a természetes fizikai terhelést tudatos döntésekkel kell beépíteni a fiatalok életébe.

Megoldási javaslatok a jövőre nézve

A kialakult helyzet érdemi javításához mindkét szakember szerint gyökeres szemléletváltásra és szervezeti változtatásokra van szükség az oktatásban és az egészségügyben egyaránt. Nemes Levente a tanügyminisztérium által megszabott merev kritériumok újragondolását és az iskolai infrastruktúra érdemi fejlesztését szorgalmazza. A tornatermek hiánya miatt télen vagy esős időben az órák könnyen monotonná válnak, pedig a megfelelő infrastruktúra mellett óriási lehetőségek rejlenének a testnevelésben. A tanár szerint nagyobb szabadságot kellene adni a diákoknak a sportágválasztásban, hangsúlyt lehetne fektetni a csapatsportok szabályainak elméleti és gyakorlati elsajátítására – hiszen sokszor a rendszeresen focizó fiúk sem ismerik a pontos szabályokat –, de a zenére végzett mozgás vagy a kreatív jellegű feladatok is kiváló opciót jelentenének a diákok motiválására.

Dr. Mihály Levente a szakemberek közötti közvetlen kommunikáció kiépítését látja a legfontosabb előrelépésnek. Véleménye szerint ha a testnevelő tanárok, az iskolaorvosok és a sportorvosok közvetlenül tudnának egyeztetni egymással a felmerülő problémás esetekről, a teljes felmentések túlnyomó része kiváltható lenne egyénre szabott, módosított terheléssel. Ehhez azonban a szülők, a pedagógusok és az orvosok közös felelősségvállalására van szükség, hiszen a mozgás teljes elhagyásával nem megvédjük, hanem hosszú távon károsítjuk a felnövekvő generáció egészségét.