2021. szeptember 26., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

saját bemutatójára járni, mindig elküldött valakit, a mi esetünkben Taub Jánost, hogy derítse ki, mi történt a darabbal. De a próbákra kétszer bejött, és javaslatokat is tett. 

Kusztos Endre makfalvi grafikája


Páskándi Géza Kalauz nélkül című abszurdoid játékát adja elő a magyar dráma napján, ma 18 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A Kisteremben sorra kerülő felolvasószínházi esttel a magyar irodalom megannyi műfajában emlékezeteset alkotó, nyolcvan évvel ezelőtt született legendás szerző előtt tiszteleg a társulat. Az előadást a Marosvásárhelyi Rádió Színdaraboló című műsora előzi meg, amelyet ma délután 3 órától hallhatnak az érdeklődők. A műsor felvételére nyilvános beszélgetőest keretében kedden került sor a Kazinczy utcai Bolyai Klubban. 
Elöljáró beszédként a műsor szerkesztője, Parászka Boróka üdvözölte a megjelenteket és meghívottakat – Gáspárik Attilát, a vásárhelyi Nemzeti igazgatóját, Ungvári Zrínyi Ildikót, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanárát, Bocskay Vince szobrászművészt és Kincses Elemér rendezőt.
– A Kalauz nélkül című darabot én választottam. Régóta érdekel Páskándi, nemrég újraolvastam azon szövegeit, amelyeket nem mutattak be. Ő nem szerette az abszurd kifejezést, holott művei az európai abszurdba illeszkednek. Mrozek halála kapcsán jutott eszembe, hogy mennyire nem foglalkoztunk Páskándi alkotásaival. Elolvastam a Kalauz nélkül című csodálatos játékát, és úgy gondoltam, be kellene mutatnunk. Egy olyan darabról van szó, amelyben csodálatos vitakultúra jelenik meg, máig nagyon aktuális. A bemutatót összekapcsoltuk a magyar dráma napjával, amelyről a színház évek óta megemlékezik. A produkció felolvasószínházi előadás, nem csak felolvasás. Három hete zajlanak a próbák, rengeteg effektus kap helyet benne. A színészi játék ez esetben sokkal nehezebb, mert a színészt megfosztják a gesztusaitól, a hangjából kell egy egész karaktert létrehoznia. Az előadást zenei improvizáció színesíti, és ezúttal mind a hangosító, mind a világosító szabad kezet kapott, ekképpen dzsessz-szerű improvizációra hasonlít az előadás. A kérdés az volt, hogy megbír-e egy estét? Ha igen, akkor hagyományos színházi előadásként is játszani fogjuk – mondta Gáspárik Attila.
Ungvári Zrínyi Ildikó drámatörténeti megközelítésben szólt a szerzőről. 
– Páskándi Géza az ötvenes években Majtényi Erik felfedezettje volt. Az Ifjúmunkásnál dolgozott, és elkezdte az egyetemet, amelyet nem tudott befejezni, mert '56-os szerepvállalása miatt hat évre bebörtönözték. '63-ban kapott újra közlési jogot. Ez egy viszonylag nyitott időszaknak számított, ő pedig szerkesztője lehetett a Kriterionnak. '71-ben újra lecsapott rá a hatalom, A bosszúálló kapus című drámáját betiltották, noha az abból készült előadás nagyon sikeres volt. Végig azt vallotta, hogy nem abszurdokat, hanem abszurdoidokat ír – ez nem kicsinyítő képző, szerinte az emberi élet abszurdoid elemeiből lehet megalkotni az abszurd hőst. Forrongó időszakban alkotott, és '73-ban kénytelen volt elhagyni az országot, megvonták tőle a közlési jogot. Ezt a korszakát Magyarországon nem tudta töretlenül folytatni, holott rendkívül termékeny alkotó volt, írt drámákat, karcolatokat, verseket.
Bocskay Vince a Páskándihoz köthető, személyes élményeiről mesélt. – Vásárhelyről indulván 1968-tól lettem kolozsvári diák. A Páskándi-féle műfajnak volt Vásárhelyen egy előszobája, ezt Örkény Tótékjának az itteni bemutatója képezte, engem akkor ragadott meg nagyon ez a műfaj. Kolozsváron pedig akkoriban Páskándi volt a jó értelemben vett sláger. Igen sok drámáját bemutatták. '71 körül Nagy Gyula, későbbi magyartanár, az osztálytársam jelezte, hogy megjelent az Utunkban egy Páskándi-tragikomédia, A bosszúálló kapus. Ő meg akarta rendezni, és megkérdezte, hogy vállalom-e a címszerepet. Elvállaltam, a darabot bemutattuk a Diákszínpadon. Miénk volt az ősbemutató, még díjat is nyertünk vele. Páskándi nem szeretett a saját bemutatójára járni, mindig elküldött valakit, a mi esetünkben Taub Jánost, hogy derítse ki, mi történt a darabbal. De a próbákra kétszer bejött, és javaslatokat is tett. A bemutatót követően még kétszer sikerült a művet előadnunk, mindez igen kellemes élmény maradt.
Kincses Elemér számos poénos sztorival tűzdelt visszaemlékezése során megjegyezte: Páskándi zseni volt. – Csodálatos gyerekdarabokat, verseket is írt. Emberként varázslatos egyéniség volt. 45 éve kerültem a kolozsvári színházhoz, ahol ő már nagy név volt. Általában két gyönyörű kosárlabdázó lány társaságában ült a kávézóban. Megjárta a poklokat is. De soha a szenvedéseiről nem beszélt. Óriási mókamester volt és nagyon-nagyon nagy író. Budapesten, amikor több évtized elteltével ismét találkoztunk, észrevettem: mindent tudott rólunk, végig figyelemmel kísérte, hogy mi történik itthon, Erdélyben. Nagyon sajnálom, hogy darabjai eltűntek a színházakból. Meggyőződésem, hogy a Vendégségben című zseniális alkotása a Tótékkal egyenértékű. Mindmáig hihetetlenül modern darab – hallottuk a beszélgetés során, amelynek teljes anyaga a vásárhelyi rádió magyar adásán keresztül ma délután hallgatható.