Jutalomjáték és könyvbemutató is lesz

Fülöp Zoltán színművész a Csűrszínház idei „visszajáró” díszvendége

A hétvégi Csűrszínházi Napok kiemelkedő előadása május 30-án, pénteken 19 órakor kezdődik. A Csíki Játékszín előadja Florian Zeller Az apa című színdarabját, amelynek főszereplője Fülöp Zoltán, akinek a 70. születésnapja alkalmából jutalomjátékként állították színpadra a produkciót. A mikházi előadást könyvbemutató előzi meg. Sarány István újságíró Füles – játék a deszkákon című interjúkötetét ismerteti, amely Fülöp Zoltán életpályáját foglalja össze sajátos módon. A mikházi fellépés előtt az említett eseményekről Fülöp Zoltánnal beszélgettünk. 

– Miért Florian Zeller Az apa című műve lett a jutalomjátékod?

– Ezt én sem tudom pontosan, de az történt, hogy tavaly Vladimir Anton rendező állt elő az ötlettel, hogy a 70. születésnapomat méltón ünnepeljük meg a Csíki Játékszínben, és Florian Zeller Az apa című színművének címszerepét ajánlotta fel nekem. Kezembe nyomta a szövegkönyvet, amelyet a próbák előtt négyszer is elolvastam, majd ezután körvonalazódott bennem, hogy milyen nagy feladat számomra megformálni a főszerepet. Élmény volt Vladimir Antonnal dolgozni, akinek a keze alatt alakult ki az előadás, amelyhez méltóan hozzájárultak színészkollégáim is, és így dolgunk végeztével elmondhatom, hogy közösen remek előadást állítottunk színpadra. Annak ellenére, hogy nagyon nehezen indult a munka, amikor elkezdtük a próbákat, egyik helyzet a másikból gurult át, így igazán öröm volt színre vinni a darabot, és tényleg jutalomjáték volt számomra ez a címszerep. 

– Az életrajzi kötetben szó esik fiatalkorodról Marosvásárhelyen, a színművészeti intézetbeli életről, a szatmári Észak Színháznál töltött időszakról, a Csíki Játékszín alapításáról és sok másról, és az is kiderül, hogy számodra különös hely Mikháza. 

– Marosvásárhelyi vagyok, de én Mikházára mindig hazamegyek. Úgy keződött „kapcsolatunk”, hogy annak idején már a főiskolán, ahol évfolyamtársak voltunk, aztán a szatmári Észak Színháznál, ahol kollégák lettünk, Szélyes Feri mindegyre említette Mikházát. Egyszer megkértem, hogy menjünk el együtt oda. Meglátni és megszeretni – ez volt az első benyomásom, és azóta Mikháza a szívem csücske lett a Szélyes-kúriával, az udvaron levő nagy diófával, ahova bármikor szívesen elmenekülök a nagyvilági zsongás elől, ha csendre, békére és feltöltődésre vágyom. Aztán emlékszem arra, amikor a Szélyes Feriék szomszédságában levő düledező csűr előtt színpadot állítottunk fel, ott kezdtük el a csűrszínházasdit. Láttam, hogy Szélyes Feri ezt a „játékot” nagyon komolyan vette, kitartott immár több mint két évtizeden át. Támogattam, mellette voltam és vagyok, mivel a Csűrszínház az erdélyi magyar kultúra olyan bástyája lett, amelyet Szélyes Feri segítséggel felépített, mai napig működtet, és amit meg kellene őrizni az utánunk jövő nemzedéknek is. Természetes volt, hogy testileg-lelkileg Szélyes Ferit, a Csűrszínházat támogatom munkával, eszmei, lelki hozzájárulással, és az sem mellékes, hogy én faragtam a Csűrszínház cégérét, a különböző feliratokat és sok minden mást, amelyekről természetesen az interjúkötetben is olvashatnak az érdeklődők. 

Akik tehát találkoznának Fülöp Zoltán Fülessel, jöjjenek el május 30-án, pénteken a Csűrszínházba az életrajzi kötet bemutatójára és az azt követő előadásra.