2024. május 19., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Igen, alighogy létrehozták, máris készülhetnek a hatodikra. Az alkotótábor vendégei, barátai, alkalmi látogatói, akik mindig nagyon jól érzik ott magukat, azt gondolhatják, hogy csak úgy repül az idő, a szervező házigazdák, az energiából, kitartásból ki nem fogyó csíkszeredai Szász István és Mária azonban hosszasan sorolhatnák, mi minden szükséges ahhoz, hogy az általuk megálmodott értékmegőrző tábor és azon belül az őszi nemzetközi művésztelep a lehető legjobb körülmények között működjék.  

A táborzáró kiállításon közepén Gál András, Márton Árpád festőművészek és Szász Mária (Fotó: Néva)


Igen, alighogy létrehozták, máris készülhetnek a hatodikra. Az alkotótábor vendégei, barátai, alkalmi látogatói, akik mindig nagyon jól érzik ott magukat, azt gondolhatják, hogy csak úgy repül az idő, a szervező házigazdák, az energiából, kitartásból ki nem fogyó csíkszeredai Szász István és Mária azonban hosszasan sorolhatnák, mi minden szükséges ahhoz, hogy az általuk megálmodott értékmegőrző tábor és azon belül az őszi nemzetközi művésztelep a lehető legjobb körülmények között működjék. A lényeg persze az, hogy október 3-án a népszerű skanzenben ötödszörre is megnyitotta kapuit a tábor, és minden eddigi összejövetelnél több képző- és fotóművészt látott vendégül, az október 12-i ünnepélyes zárókiállításon pedig elmondhatták: az idei alkotó együttlét hozta meg a tábor fél évtizedes történetének leggazdagabb termését. Több mint hetven festmény, grafika, szobor, dombormű, textília, művészfotó fogadta a vasárnaponként templomi áhítat színhelyéül is szolgáló tágas csűrgaléria földszintjén és emeletén a zárótárlat közönségét. Mint mindig, többfelőlről érkeztek az érdeklődők, legtöbben nyilván Csíkszeredából, de távolabbról is, a Nyisztor Ilona vezette és vastapssal honorált pusztinai énekesek, táncosok, zenészek majdnem száz kilométerről. A művészek között olyanok is voltak, akiknek kilencszáz kilométert kellett utazniuk a Gyimesekig. De évről évre szívesen vállalják a hosszú utat, mert sok-sok rendkívüli élménnyel töltődnek fel, és a szakmai beszélgetések is igazán fontosak. A tábor művészeti vezetői – a szervezői tapasztalattal is jócskán rendelkező két kiváló festő, Gaál András és Márton Árpád – jól tudják, hogyan tegyék vonzóvá, hasznossá, érdekessé az itt töltött tíz napot. Erről egyébként a természet is gondoskodik. Idén ezt rendhagyó módon tette: a színekben tobzódó, ragyogó őszbe nem a táborozás végén jelentkezett be havazással, hideggel a tél, mint az előző esztendőkben, hanem tábornyitáskor. Utóbb azonban úgy alakult az időjárás, hogy pompásabb indián nyarat el sem lehet képzelni, mint amilyennel most ajándékozta meg az alkotásra egybegyűlt, ideiglenes hegylakókat. Mindez látványosan tükröződik a műalkotások hangulatán. A minőségi elvárások enélkül is teljesültek volna, hiszen életkortól, választott műfajtól, egyéni törekvésektől, stílustól függetlenül, kimondatlanul ugyan, de nemes versengés is észlelhető a művészek között, mindenki a legjobbat akarja adni magából, azt szeretné, hogy minél reprezentatívabb munkáival szerepeljen a tábor szépen gyarapodó gyűjteményében. És tényleg színvonalas a borospataki kollekció, erről tavaly a Bernády Házban rendezett kiállításukon a marosvásárhelyi közönség is meggyőződhetett. A közeljövőben az idei művekből is hoznak városunkba válogatást. Vásárhely művészközösségét ezúttal Bandi Kati, Bálint Zsigmond, Csíky Ágnes képviselte a telepen. A törzsvendég Hunyadi László nem lehetett jelen, Sopronba utazott új köztéri szobra avatására, egyik alkotását azonban elküldte a tárlatra. És mások is szívesen hangsúlyozzák marosvásárhelyi kötődésüket. Mindenekelőtt a hosszú ideje Nyíregyházára áttelepedett szobrász Zagyva Lászlót és grafikus feleségét, Z. Erdei Annát kell említenünk. És az immár Sopronban élő festőt, Kopacz Máriát. A többiek közül is számosan az itteni művészeti középiskolába jártak valamikor, ehhez kapcsolódva gyakori a táborban az ifjúkori nosztalgiázás. A hangulatos záróünnepségen negyvenöt jelenlegi és korábbi táborlakónak osztottak ki emléklapot, köztük a művészettörténész Banner Zoltánnak és Nagy Miklós Kund művészeti írónak, és megemlékeztek Tőzsér József könyvkiadóról is, aki halála előtt két nappal még Borospatakon beszélgetett a táborozókkal a művészeti kiadványok megjelentetéséről, további ilyen jellegű terveiről. Akkor is, és minden alkalommal, amikor a művésztelepről szó esett vagy szó esik, egybehangzó következtetésre jutottak: a táborozást folytatni érdemes, folytatni kell! Szurkolunk a házigazdáknak, hogy kezdeményezésük a siker jegyében minél tovább és minél bőségesebben teremje ízletes gyümölcseit.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató