Ignác Sándor a Fradi-öregfiúknál focizik

Az 60 éves, egykori marosvásárhelyi labdarúgó, Ignác Sándor 14 éves volt, amikor 1975-ben az AS Armata gyerekcsapatában – a volt elektrós Vass Lászlónak köszönhetően – néhai Csíki Ferenc és Brassai István edzősége alatt mutatkozott be, aztán a hajdani Transportulnál folytatta. A minap Marosvásárhelyen találkoztunk vele, ő így emlékezett vissza labdarúgó-karrierjére:

– Akkoriban az AS Armata kölyökcsapatától többek közt Sorin Istratéval (Szászrégeni Avântul) a 3. ligás Radóci Bucovinához, onnan pedig Románia legészakibb pontjára, a volt D osztályos Horodişteára kerültem a katonai szolgálat időszakában. Amikor ez lejárt, a megyei bajnokságban szereplő Maros megyei Transportulhoz tértem vissza. Vásárhelyről Nagyszalontára, majd a voievozi-i Minerulhoz szerződtem mint labdarúgó.

– Meséljen a hazatérése körülményeiről!

– A nyolcvanas évek végén a Transportult a volt AS Armata egykori játékosa, Tică Varodi edzte. Egy alkalommal összefutottunk, ő hívott haza. Itt együtt játszottam többek közt a Bogdan testvérekkel, Radu Ierneanuval, Nyárádival és Alexandru Cioloboccal is.

– A rendszerváltás után mégis külföldön folytatta a futballt. Hol?

– Előbb Svédországban, aztán Egerben fociztam, majd a Tolna megyei Ozorára kerültem mint edző-játékos, így a sportágból 1992-ig éltem. Idővel abbahagytam a focit, saját céget alapítottam, és rendszeresen kijártam Olaszországba a vállalkozás ügyeit intézni.

– Hogyan került az olaszországi polgármesterek és budapesti öregfiúk csapataiba futballozni?

– A magyar polgármesterek válogatottjába engem is meghívott focizni Gödöllő polgármestere, Gémesi György, aztán az olasz polgármesterek válogatottját is megismertem, akikkel a mai napig járok jótékonysági tornákra. Elvittem őket Budapestre focizni egy hármas tornára. Idővel a szlovén, a cseh és a német polgármesteri válogatottat is beszerveztem magyarországi futballtornákra.

1994-től az MTK-öregfiúk, 2008-tól a Ferencváros old boys csapatában, jelenleg pedig a veterán együttesükben söprögetőként játszom hetente, kis- és nagypályán. Az évek során az MTK-nál többek közt Illés Béla, Talapa János, Handel György, Fülöp Ferenc, míg a Fradiban többek közt Mucha József, Ebedli Zoltán, Szőke István, Szokolai László, Rab Tibor, Szenes Sándor, Bánki József voltak csapattársaim. Jelenleg is minden kedd este a Magyar Kancellária válogatottjában játszom, csütörtökönként, vasárnap pedig a Fradi-veteránokkal focizom.

– Tartja-e valakikkel a kapcsolatot egykori vásárhelyi csapattársai közül?

– Igen. Többek közt volt transportulos csapattársammal, Alexandru Ciolobockal és akkori edzőmmel, Tică Varodival baráti  a kapcsolatunk, de sok más régi társammal is kommunikálok a világhálón.

– Mint mesélte, három-négy havonta Marosvásárhelyre is ellátogat – barátaihoz, ismerőseihez, családtagjaihoz. Mit jelent önnek ez a város?

– Én a Tornakert mellett nőttem fel, ez a város marad mindig a legkedvesebb számomra, bármerre is kerüljek el. Amúgy a lábteniszt is itt sajátítottam el, a szívem mindig Vásárhelyért fog dobogni.