A Piramidon tündöklése és bukása

Forgalomból kivont gyógyszeres hatóanyagok a segesvári magángyűjteményben lévő patikai edények feliratai alapján

* A segesvári magán patikamúzeum  (Fotó: Veress Zsombor)

Az idő múlásával és az orvos- és gyógyszerészeti tudományok előrehaladásával számos gyógyszer esetében rájöttek, hogy alkalmazásuk veszélyes, káros az emberi szervezetre, vagy teljesen hatástalan. Az elmúlt évek, évtizedek, évszázadok folyamán számos gyógyszer, gyógyszerhatású anyag forgalmazását függesztették fel, vagy visszavonását rendelték el a gyógyszerhatóságok országos, uniós vagy világszinten, így használatuk ideiglenesen vagy véglegesen háttérbe szorult.

Felfüggesztésen azt értjük, ha egy termék, gyógyszer, anyag forgalmazásának lehetőségét ideiglenesen, meghatározatlan időtartamra a hatóság megtiltja. Egy kész gyógyszer vagy hatóanyag forgalomból való kivonása forgalmazásuknak végleges megszüntetését jelenti. A felfüggesztések és a végleges kivonások okai igen eltérőek lehetnek, a kisebb alaki hibáktól a lejárati idő hibás feltüntetésén, a gyártási folyamatban észlelt gondokon, a hamisított készítmények jelenlétén, a gyógyszerbiztonságon, az életet károsító (például rákkeltő) mellékhatásokon át a terápiás hatás hiányáig. A Segesváron létrehozott gyógyszertári gyűjteményemben számos olyan gyógyszeres, folyadékot és szilárd hatóanyagot tároló edény van, amelyek egykori tartalmát szüleink, nagyszüleink idején a korabeli orvosok és gyógyszerészek szívesen alkalmazták a gyógyászatban, azokkal igyekeztek segíteni beteg embertársaikon. Természetesen a betegek érdekeit mindenekelőtt szem előtt kell tartani, ahogy azt a régiek mondták: „nil nocere – ne ártani!”. A következőkben felsorolt gyógyszereket ma már nem alkalmazzuk, de a maguk idején komoly segítséget jelentettek a gyógyításban, és ezek némelyikére ma még sokan emlékeznek azok közül, akiknek elősegítették a felépülését. Az idősebb emberek (50–60 éves kortól) ma is emlegetik, „visszasírják” például az egykor nagyon népszerű Piramidont, és sokan kíváncsian kérdik, hogy miért tűnt el sok más készítménnyel együtt a gyógyszerek közül. Valóban, a Piramidon több mint száz esztendőn át vezető helyet foglalt el a lázcsillapító készítmények sorában, létrehozásától, 1896-tól a 2014. évi végleges betiltásáig. Ezenkívül még legalább száz készítményről mondhatjuk el ugyanazt.

1. A Piramidon előfutára – Phenazonum (Fenazon, Antipirin)

Európában hosszú-hosszú ideig a drága és külföldről (Dél-Amerikából) hozott kínafakérget alkalmazták lázcsillapításra. Már a 19. század közepe előtt a kínafakéreg hatóanyagát, a kinint is megismerte a világ, de ennek kémiai-fizikai tulajdonságai gátolták elterjedését (erről bővebben később). Mintegy kétszáz éve az anilin-vegyületeket is ismerték már, és a vegyészek abban reménykedtek, hogy az anilinből kininpótszert tudnak előállítani. A 19. század utolsó két évtizedében valósággal „lázban” voltak a vegyészek és a farmakológusok a hatásos lázcsillapítók előállítása érdekében. Nagy siker volt az úgynevezett pirazolonszármazékok előállítása. 1883-ban egy Knorr nevezetű vegyész szintetizálta a fenazonnak elnevezett vegyületet, miközben kininhez hasonló anyagot szeretett volna előállítani. A vízben oldódó, keserű ízű, fehér, kristályos fenazon nevű anyag farmakológushoz (gyógyszerhatástannal foglalkozó tudós) került, aki észlelte is az anyag lázcsillapító hatását. Ez az anyag lett a Piramidon előfutára, hatása alapján Antipirinnek nevezték el, és bekerült a világ összes gyógyszerkönyvébe Phenazonum, Analgesinum, illetve Antipirinum elnevezéssel. Korabeli feljegyzés (1897) szerint: „az Antipirin bonyolultabb szénvegyület, amelyet újabban gyógyszerként használnak. Előállításához viszonylag egyszerű, ismert szerves anyagokból indultak ki”. Felfedezése óta rövid idő után megállapították, hogy számos betegségben jótékony hatása van. Legfőképpen a lázas betegségek enyhítésére alkalmazták, az addig használt kininvegyületek és a nátrium-szalicilát helyett ugyanis „előnyös tulajdonsága az Antipirinnek, hogy a láz esése nem rohamosan, hanem fokról fokra lejjebb szállva történik úgy, hogy a legmélyebb hőesés az első dózisok bevétele után 3-5 óra múlva következik be, a legalacsonyabb hőállás és a lázas hőmérséklet legmagasabb pontja közt 3-5 Celsius-fok különbség is lehet”. Egyidejűleg az érverés, a lélegzések száma is csökken. Azt is megfigyelték a korabeli orvosok és gyógyszerészek, hogy az Antipirin hatásos az ízületi fájdalmak (csúzok), fejfájások, zsábák, gerinc- és reumás fájdalmak enyhítésére is.

A különböző fájdalmak enyhítésére alkalmazott mennyiségi visszaélések azonban rámutattak az Antipirin egészségkárosító mellékhatásaira is, amelyek már az 1920-as években arra indították több ország felelős szerveit, hogy szabad árusítását betiltsák. Gyakori mellékhatások: csalánkiütéshez hasonló bőrvörösség, fülzúgás, halláskárosodás, szédülés, aluszékonyság, hányinger, hányás, reszketegség, gyomorfekély, lesoványodás, izomgyengeség, nagy dózisoknál szívgyengeség is. Az ötödik Román gyógyszerkönyvben (F. R.V, 1943) még hivatalos, a később megjelent gyógyszerkönyvekben már nem szerepel a hivatalos anyagok között, de használatban maradt hosszú ideig, 1993-ig, például fülcseppekben és más, a gyógyszertárakban elkészített gyógyszerformákban. Az 5. Román gyógyszerkönyvben (1943) további antipirin-tartalmú, közkedvelt készítmények is hivatalosak voltak, mint az „Antipirinum Coffeinum citricum”, más néven Migrenin és az „Antipirinum salicylicum”, más néven Salipyrin. Ezeket az Antipirinnel együtt vonták ki a forgalomból.

2. Antifebrinum, Acetanilidum – az állatok pilulája

1886-ban egy hosszadalmas kísérletsorozat eredményeként jelent meg egy új lázellenes szer, melyet Antifebrinnek neveztek el. A szerves vegyületet a vegyészek már korábban is ismerték Acetanilid vagy Phenylacetamid néven, sőt kutyákon és nyulakon már kísérleteket is végeztek az anyag hatásával kapcsolatosan. Megállapították, hogy az állatok viszonylag nagy adagot tűrnek mérgező hatás nélkül.

Ezt az anyagot később lázas betegeken is kipróbálták, és azt tapasztalták, hogy az Antipirinnél erősebb hőcsökkentő hatása van, a hatás 1 óra múlva áll be, és 4-8 órát is tart.

Pozitív hatásnak számított az is, hogy az érverések számát csökkenti és teltebbé teszi. Mindezek mellett olcsóbb volt az addig ismert lázellenes szereknél, a korabeli orvosok is lelkesen ajánlották használatát. Hamarosan a világ fejlett államaiban is elterjedt a használata. Országunkban hivatalos volt 1965-ig, amikor a nyolcadik Román gyógyszerkönyv kivezette a hivatalos gyógyszerek közül. Az Antifebrin előállítása viszonylag egyszerű, anilin és ecetsav hevítése által, a párlat hűtése, felfogása útján történik. Az égető ízű, szagtalan, fehér kristályos port láz- és izomfájdalmak enyhítésére használták embereknél és állatoknál egyaránt, elsősorban pilula formájában, hatása hasonlít az aszpirin hatásához. Alkalmazása embereknél a huszadik század folyamán háttérbe szorult, állatoknál hosszú ideig, az évszázad végéig megmaradt az „állatok pilulája” formájában, melynek hivatalos (latin) elnevezése „Bolus acetanilidi”.

Az Antifebrin (acetanilid) kiindulóanyag a fenacetinnek nevezett, a gyógyászatban igencsak jelentős készítmény előállításánál. 

3. Hihetetlen mennyiségben fogyott: Aminophenazonum, Amidopirinum, Piramidon

A 19. század második felétől ismert pirazolonszármazékok propifenazonnak nevezett képviselőjéből állította elő 1896-ban egy német vegyész az AMINOFENAZONT, mely az eredeti, addig ismert készítményeknél erősebb láz- és fájdalomcsillapító. Nemsokára igencsak keresetté vált, és világviszonylatban hihetetlen mennyiségben fogyott (évenként több ezer vagonnyi) a gyógyszertárakban. Lassan minden házban megjelent házi gyógyszerként, Piramidon, Amidopirin, Aminofenazon, Pirán stb. néven, hatékony volt a megfázás, hűlés tüneteire, jó fájdalomcsillapító volt, sőt bizonyos neurológiai tünetek kezelésénél is több mint egy évszázadon át. A gyógyszergyárakban gyermekeknek 0,10 grammos (100 milligramm), felnőtteknek 0,30 grammos (300 milligramm) kiszerelésben állították elő. A vízben oldódó, fehér kristályos por számtalan orvosi előíratban (receptben) szerepelt, más, hűlésellenes, fájdalomcsillapító anyaggal, például fenacetinnel, koffeinnel, sőt ma már kábítószernek tekintett készítménnyel (kodein, dionin) együtt. Osztott porokat, pilulákat, kúpokat nagy mennyiségben (ezerszámra) készítettek gyógyszertáraink laboratóriumában a felsorolt hatóanyagokból, elsősorban influenzás (grippés) állapot leküzdésére vagy fájdalomcsillapítóként. Érdekes, hogy nem tapasztaltunk, nem ismerünk olyan esetet, amikor valaki kábítószer-fogyasztóvá vált volna a kis mennyiségben kodeint és dionint tartalmazó patikai készítmények használata miatt. Csecsemőknek és kisgyerekeknek 1 százalékos oldat formájában vagy kúpokban, nyugtatóanyaggal együtt, hároméves kortól kúpokban, tablettákban adagolták, nagyon hatékonyan. Marosvásárhelyen a főtéri ingyenes „gyermekpatikában” 50-60 évvel korábban naponta több száz Piramidon-kúp készült, egyéb hatóanyagokkal társítva is. A Piramidon érezhető mellékhatásai az Aszpirinhez (gyomorégés, vérzékenység) viszonyítva ritkábbak és enyhébbek. Éppen ezért bombaként hatott, amikor a különböző vérvizsgálatok kimutatták, hogy a piramidonnak káros mellékhatásai is vannak, azt mondhatnánk, hogy időzített bomba! Rendszeres fogyasztása csökkenti a fehérvérsejtek mennyiségét a vérben, gyengíti a szervezet immunrendszerét, tehát a gyakori vírusos és bakteriális fertőzések éppen a Piramidon alkalmazásának tulajdoníthatók. Gyerekeknél csontvelő-károsodást okozhatott, használata bizonyos esetekben halálhoz is vezetett. Hosszú ideig ezt senki nem gondolta, nem jött rá. Ráadásul az is bizonyossá vált, hogy rákkeltő hatása is van. Az amerikaiak már 1964-től korlátozták forgalmát. Európában 1973-ban nem ajánlották először, a legnagyobb németországi előállítója, a Hoechst kivonta a forgalomból, közel kilencven év után a gyártását is megszüntette. Országunkban, tekintettel mellékhatásaira, az 1993-ban megjelent tizedik Gyógyszerkönyvben már nem szerepel a hivatalosan engedélyezett anyagok névsorában, aztán receptköteles lett 2007-től, majd rövid időn belül az aminofenazont tartalmazó gyári készítmények mindegyikét kivonták a forgalomból, és 2014-től a gyógyszertári gyógyszerkészítés során sem engedélyezték használatát alapanyagként.

4. A Paracetamol átveszi a helyét

Az 1990-es években a Paracetamol vette át az egészségkárosító aminofenazon helyét mind a gyári, mind a gyógyszertári készítményekben. A Piramidont ma is sokan emlegetik. Találgatások, vélemények napjainkig vannak azzal kapcsolatban, hogy kinek, minek volt érdeke az aminofenazon kivonása és a paracetamol bevezetése.