Hindemith – Lalo – Csajkovszkij
2012-02-13 16:35:59
- Csíky Csaba
Dan Ioan Docolin, Ciprian Bonta, Kozma Péter és Remus Grama, a címbeli szerzők megszólaló művei és az itt sorakozó előadók, no meg természetesen a marosvásárhelyi filharmónia zenekara tette teljessé a múlt csütörtöki estét. Jól használva az érzelmek zenei kifejezőeszközeit, szólisták és a karmester is tudásuk legjavát adták.
Dan Ioan Docolin, Ciprian Bonta, Kozma Péter és Remus Grama, a címbeli szerzők megszólaló művei és az itt sorakozó előadók, no meg természetesen a marosvásárhelyi filharmónia zenekara tette teljessé a múlt csütörtöki estét. Jól használva az érzelmek zenei kifejezőeszközeit, szólisták és a karmester is tudásuk legjavát adták.
Hindemith muzsikája – Versenymű trombitára, fagottra és zenekarra – nem igazán szeretni való. Atonális súrlódásai, a ritmikus és metrikus egységek szinte agresszív, folytonos változásai meghökkentők. A drámai fejlődésből nincs visszafejlődés, a feszültségnek nincs feloldása, az életnek nincs előzménye. Mintha minden csak azért születne, hogy csak azért se legyen más. Pedig mindent átitat egy elementárisnak ható játékösztön és a muzsikáló kedv. Igényes és furcsán megkapó. Egymás szavába vágva érvel, vitatkozik és helyesel a trombita- és fagottszólam, a vonósok megpróbálják állni a sarat, virtuóz kontrapunkt élteti a többszólamúságot, nagyon nagy mester keveri a kártyát. Dan Ioan Docolin (trombita) és Ciprian Bonta (fagott) pontosan csiszolt összjátékából majdnem ideális hangzási feltételek között bontakozhatott ki a karmester, Remus Grama és a szólisták lényeglátó interpretációja.
Kozma Péter már nem tartozik a pályakezdők közé, elismerésre méltó az a biztonság, érettség és felkészültség, amely játékából sugárzott. Edouard Lalo d-moll csellóversenyének színgazdagságából hiányzott minden elfogódottság, rugalmas volt, érzékeny volt, tapintható volt, felnőtt volt. Különlegesen szárnyaló, meleg, átható hangon szólt kezében a hangszer. A második tétel cselló-fuvola párbeszédjét tanítani kellene ott, ahol a visszafogott szenvedély fehér izzását magyarázzák. Interpretációja most is, mint mindig, nem mindennapi tehetségről és nagyon alapos felkészültségről tanúskodott.
„Hosszú évek során leszűrődött karmesteri tapasztalata, számtalan előadás alatt kikristályosodott egyéni látásmódja szinte predesztinálta arra, hogy a legnemesebb zenei anyagon mutassa be művészetét.” Remus Gramáról majd ezt is le fogják írni. Jó úton van ahhoz, hogy elérhesse ezt is. Adottsága van rá. Már tudja, hogy nem a karmester játszik, hanem a zenekar. A karmester irányít. Ennek a tudásnak a birtokában sokra viheti. Csak lehetőséget kell rá adni, hogy megtanulhassa. Nem a Csajkovszkij f-moll szimfónia ígérete ez.
De a Hindemith- és a Lalo-művek megközelítése. A szólistákkal való együtt lélegzés.
