2020. február 24., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Erős szövetség, de nem hibátlan

Szombaton ünnepelte a Kolozsvári Magyar Operában tartott gálán 30. születésnapját az RMDSZ. A három évtized küzdelmeit, a sikereket és kudarcokat számba vevő felszólalók a következő időszak kihívásairól is beszéltek, arról, hogy miként lehet a szülőföldön identitását megőrizni akaró magyar közösségnek értelmes jövőképet felmutatni. 

Az emlékezés, a közelmúlt történéseinek hiteles felidézése nagyon fontos, mert a többségi társadalom hajlamos megfeledkezni rólunk, amint nemrég tette két fiatal román újságíró, akiknek a romániai forradalom után történtekről szóló háromórás filmjükben egy szó sem esett a magyarok, az érdekképviseleti szervezet szerepéről az ország demokratizálódási folyamatában, a NATO- és európai csatlakozásban. Markó Béla ünnepi felszólalásában ezt sérelmezve tette fel a kérdést: „De mitől is olyan jelentős, ami az RMDSZ megalapításakor és az azt követő három évtizedben lezajlott?” Válaszában úgy értékelte, hogy a trianoni tragédia utáni sorsmeghatározó időkeretben az utóbbi harminc évben „visszafordítottuk, vagy legalábbis megállítottuk az addigi folyamatos romlást”.

Fotó: Karácsonyi Zsigmond


Saját vezetőinkre hallgathassunk

– Mert az a szövetség, amelyet 1989 decemberében megkötöttünk, olyan hatékony eszköznek bizonyult, amire Trianon óta, merem állítani, nem nagyon volt példa errefelé. Ehhez viszont kellett a romániai magyar közösség túlélőképessége és már-már naiv hite, amivel annak idején nekifogott, hogy a kommunizmus nyomait eltakarítsa, és élhető jövőt teremtsen magának. Nem egyikünket vagy másikunkat dicsérem, hanem az utcára vonuló százezrek akkori képességét a változásra és változtatásra. A szolidaritást dicsérem, amely azokban a napokban minden egyéni sérelmet, minden vélt vagy valós véleménykülönbséget háttérbe szorított – mondta a volt elnök.

Az RMDSZ sok esetben kényszerült nehéz döntések meghozatalára, sokan a közösségen belülről is bírálták. Esetenként jogosan. A hibákat is fel kell vállalni. A szervezet tele van ellentmondásokkal: „Jobboldaliakkal és baloldaliakkal, konzervatívokkal, liberálisokkal, álmodozókkal és pragmatikusokkal, és amíg ez így lesz, amíg toleráljuk egymás véleményét, addig az RMDSZ is erős lesz.” 

Az erdélyi magyar közösség1989 előtt magára volt hagyatva nemcsak Európa, hanem Magyarország részéről is. Ezért „a közösség azt akarta, hogy végre legyenek saját választott vezetői, akik nem Bukarestet képviselik a magyarok között, hanem a magyar érdekeket védik Bukarestben. Akik tudják, merre kell menni. Azt akarta ez a közösség, hogy ne mások mondják meg, mi a jó nekünk, hanem saját vezetőinkre hallgathassunk végre. Segítsenek nekünk minél többen, segítsen elsősorban Magyarország, de döntsünk mi a saját sorsunkról”.


Tudatos döntések

„Az RMDSZ alapítása és 30 éves története tudatos és felelős döntések, valamint apró véletlenek hosszú sorozatából áll. Az alapítók részéről tudatos döntés volt, hogy szövetséget, és nem pártot kell alapítani. De az már a véletlen műve, hogy egyik vagy másik városban akkor kik gyűltek össze” – mondta beszédében Kelemen Hunor szövetségi elnök, mintegy folytatva Markó Béla gondolatait. Ugyanakkor a kisebbségi politizálás nehézségeiről szólva a külső szövetségesek keresésének kényszerét hangsúlyozta, hisz a törvényhozásban partnereket kell találni, folyamatos párbeszédet kell fenntartani a román pártokkal. Mindezt olyan körülmények közt, hogy a nacionalista kártya újból és újból kijátszható, mint tavaly az Úzvölgye vagy a marosvásárhelyi katolikus iskola esetében. 

„Az RMDSZ 30 éves története három évtizednyi harc, építkezés és kompromisszumok története. Így volt, és nem lesz másképpen” – mondta a szövetségi elnök. A megoldást pedig a politikai párbeszédben, a közösség döntéshozó képességében látja. És abban, hogy a hibákat képesek kijavítani. Ettől sikeres az RMDSZ. „Az elmúlt száz évben, 1918-tól errefelé volt-e még olyan önálló magyar politikai érdekvédelmi szervezet Romániában, amely 30 éven át megszakítás nélkül képes lett volna megtartani az erdélyi-romániai magyarok bizalmát, és képviselni őket a parlamentben és az önkormányzatokban?” – tette fel a kérdést Kelemen Hunor. 


A magyar nemzet részeként

A szervezet erejét „érdekvédelmi és közképviseleti jellege, a társadalomszervezési és a politikai képviseleti feladatok ellátására szabott felépítése, a területi szervezetek autonómiájára épülő szövetségi jellege, a döntéshozás alkalmazott mechanizmusai, a társszervezeti rendszere, 1993 után az önkormányzati modell kiépítése és hatékonysága, a parlamenti csoport, az önkormányzatok, az ifjúsági és civil szervezetek munkája és nem utolsósorban a sokszínűsége adja” – vélekedett félszólalásában Takács Csaba, a szövetség volt ügyvezető elnöke. 

Brendus Réka, a magyarországi nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetője kiemelte az alapítók bölcsességét, amikor a magyar nemzetrészekhez való viszonyulást meghatározták: „A romániai magyarság méltányosnak és természetesnek tartja, hogy fenntarthassa és ápolhassa kapcsolatait a magyar nemzet más részeivel”, hisz „a romániai magyar nemzeti kisebbséget kultúrája, történelme, hagyományai elválaszthatatlan szálakkal fűzik a magyar nemzethez”.