2020. május 27., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nem csak szülés útján lehet anyává válni

Gyakran halljuk a hírekben, a hatósági statisztikákban, hogy egyesek csak úgy „ottfelejtik” a csecsemőjüket a szülészeten, nem tartanak igényt rá, vagy képtelenek gondoskodni róla, mert nélkülözésben élnek, és otthon már van öt-hat-hét másik gyerek. Eközben vannak nők, akik bármit megtennének azért, hogy gyerekük lehessen, és azt szeretetben, gondoskodó környezetben felnevelhessék, de mégsem adatik meg nekik. Május első vasárnapja az édesanyák ünnepe. De nemcsak azoké, akik világra hoztak kisbabát, hanem azoké is, akiknek bár nem adatott meg a lehetőség, hogy kihordják a szívük alatt, örökbe fogadtak egy gyereket, és ezáltal váltak anyává. Hiszen nem maga a szülés tesz anyává, hanem a gondoskodás, nevelés, törődés, ami végigkíséri a gyereket egész életében. A marosvásárhelyi Ferencz Erika története kiváló példa erre, hiszen férjével három kisgyereket fogadtak örökbe, és megvalósították az álmukat: nagycsaládban élnek.

Egyre több olyan kapcsolatról hallunk, amelyben hosszas, gyakran évekig tartó küzdelem, a rendkívül költséges mesterséges módszerek hatására sem születik közös gyermeke a párnak. Vannak, akik nehéz szívvel, de feladják, beletörődnek a gyermek nélküli életbe, mások azonban nem hajlandók lemondani a gyermekáldásról, a megálmodott nagycsaládról, és örökbe fogadnak olyan gyerekeket, akikről a vér szerinti családjuk nem tudott vagy éppen nem kívánt gondoskodni. Ezt az utat választotta a marosvásárhelyi Ferencz Erika és férje, akik immár egy kisfiú és két kislány boldog szülei.

Sajnos a sors úgy hozta, hogy nem születhetett saját gyerekük, viszont úgy érezték a férjével, hogy gyerek nélkül nem teljes az életük, ezért évekkel ezelőtt felkeresték a gyermekvédelmi igazgatóságot, hogy érdeklődjenek az örökbefogadási eljárásról.


Mindig is nagycsaládra vágytak

– Amióta együtt vagyunk a férjemmel, mindig tudtuk, hogy három gyereket szeretnénk, mindig is nagycsaládra gondoltunk. Bennem mindig is élt az a lehetőség, hogy ha véletlenül nem lehet majd természetes úton gyerekem, akkor akár örökbe is fogadnék, mert semmiképp nem szeretném gyerek nélkül leélni az életem. És amióta nálunk vannak, beigazolódott, hogy jól döntöttünk, hiszen azt a boldogságot, amit ők nyújtanak, más nem pótolhatja, még a színpad sem – állítja az édesanya, aki hivatásos táncos, ezért az anyaság mellett a színpad, a néptánc is igen kiemelt helyet foglal el az életében.


Hosszadalmas volt a procedúra, de megérte az áldozat

Óriási bátorságot feltételezett a pár részéről, hogy ilyen körülmények között sem mondtak le a nagycsaládos álmukról, és nem egy, hanem három kisgyereket vettek a szárnyaik alá. És a történet érdekessége, hogy a gyerekek testvérek, mindhármuknak ugyanaz az anya adott életet. Az első időszak, ameddig az első gyerek, Tamáska hozzájuk került, egyáltalán nem volt könnyű – ismeri el Erika. A nehézséget elsősorban az okozta, hogy van egy elég hosszadalmas procedúra, amelyen a törvény értelmében az örökbe fogadó pároknak végig kell menniük, rengeteg iratot kellett összegyűjteniük, több száz kérdést tartalmazó teszteket kitölteniük, a gyermekvédelmi hatóság szakemberei otthon rendszeresen felkeresték őket, ellenben a leendő szülőpár mindvégig tisztában volt azzal, hogy mindez azért történik, hogy megbizonyosodjanak: a gyerekek a jó helyre, biztonságos környezetbe kerülnek. Mindemellett többször érte csalódás a leendő szülőpárt, ugyanis előfordult, hogy miután Erika ölbe vette, és kezdett ragaszkodni egy gyerekhez, végül az édesanya meggondolta magát, vagy pedig másnál helyezték el a babát, ez pedig nagyon megviselte. A kezdeti csalódások után azonban egyszer csak a telefonáltak, hogy van egy fiúcska, Tamáska, aki szerető szülőkre vár. Ő immár a nagyfiúi szerepet tölti be a háromgyerekes családban. Erika elismeri, hogy mindig is kislányra vágyott, azonban amikor meglátták Tamáskát, gondolkodás nélkül igent mondtak rá.

A göndör hajú, eleven kisfiú októberben lesz négy éve, hogy egy alapítványon keresztül hozzájuk került. Az akkor hat hónapos baba a kövesdombi koraszülött-klinikán volt, a kórházban hagyta a szülőanyja. Fejlődés szempontjából nagyon le volt maradva, de már akkor látszott rajta, hogy érdeklődő, figyelt minden ingerre, amit a környezetében észlelt. Miután Erikáékhoz került, gyorsan behozta a lemaradást. 

– Egész nap pörög, ha játszik is, közben mindenre figyel, ami körülötte történik. Reggelente, amint megébred, azonnal érdeklődik, hogy aznap hová megyünk, ki jön hozzánk – meséli nevetve az anyuka, majd azt is elárulja, hogy „nagyfia” mintha rájuk, a táncos anyukára és zenetanár apára ütött volna, hiszen már ilyen zsenge korban szépen énekel, ügyesen táncol, és a hangszereket is nagyon szereti. Háromhavonta jön a gyermekvédelemtől egy pszichológus, aki felméri, hogyan fejlődik, és igen pozitívak a visszajelzések.


Érkezett a hívás: testvér született…

Miután elsőre ugyan fiús anyuka lett, végül Tamáskának köszönhetően utólag két kislánnyal is bővült a család, ahogy Erika fogalmaz, a kis Tamás „bevonzotta” a kislányokat. A fiúcska örökbefogadási folyamatának végső szakaszában ugyanis kiderült, hogy lánytestvére született, és mivel az anyja, illetve a rokonság ezúttal is lemondott a babáról, a törvény szerint a kisfiút örökbe fogadó családot illette meg az elsőbbség, ha igényt tartanak a kistestvérre. 

– Amikor meghallottam, hogy kislány, nem is gondolkodtunk, nagy örömmel fogadtuk a családunkba – tette hozzá Erika. Így került hozzájuk két hónaposan Eszter, aki most két és fél éves, majd utólag érkezett a hír, hogy újabb kistestvér született, egy kislány, aki mindössze négy hónapos. 

– Ahol kettő felnő, ott helye van a harmadiknak is. Azért vállaltuk fel a harmadik babát is, mert fontos volt számunkra, hogy ők testvérekként együtt nőjenek fel, nem szerettük volna, hogy elkerüljön valahová, és majd egy életen át keressék egymást – mutatott rá Erika. Mint mondta, a gyerekek nevét megtartották, mivel úgy érezték, nem véletlenül kapták azt, de mindenik apróságnak egy második keresztnevet is adtak. 


Nem titkolják, hogy nem ők a vér szerinti szülők

A házaspár úgy döntött, nem titkolja a gyerekek előtt, hogy nem ők a vér szerinti szülők, a legnagyobbnak, Tamáskának már meséltek arról, hogy van egy nő, aki kihordta őt a pocakjában, de nem nevezik anyukának, az édesanya az ő számára Erika, az édesapa pedig a férje. A nőt, aki a testvéreknek életet adott, személyesen nem ismerik, csupán fényképet láttak róla. Annyit tudnak, hogy a legkisebb kislány az ötödik gyereke, a náluk lévő három apróságon kívül egy nagyobb szintén örökbe van adva, egy pedig meghalt. 

– Nem mondhatok semmi rosszat a nőről, aki szülte őket, én hálás vagyok azért, hogy ezeket a gyerekeket kaptuk, és hogy lehetőséget kaptam arra, hogy anya lehessek. Nem tudom, milyen érzés kihordani egy gyereket, de úgy érzem, ennél jobban senkit sem tudnék szeretni. A sors úgy hozta, hogy valami miatt nem nekem sikerült világra hozni őket, mégis a mieink – jegyzi meg Erika.

Hogy mit rejtenek a gének? – ez nem foglalkoztatja túlságosan a háromgyerekes szülőpárost. Nem tudni, mit hordoznak a gyerekek a génjeikben, de Erika úgy érzi, a nevelés során átadott mintának van igazán meghatározó ereje, ezért igyekeznek, hogy azokat az értékeket adják át a gyerekeknek, amelyek szerint ők élnek.

A két nagyobb gyereknek már teljes jogú szülei, a legkisebb azonban egyelőre elhelyezésben van náluk. 

– Valótlanságot állítanék, ha azt mondanám, hogy könnyű a három gyerekkel, hiszen mindhárom kicsi még, de rengeteg örömöt hoztak az életünkbe. Hiszem azt, hogy ennek így kellett történnie. Arra biztatok mindenkit, akinek természetes úton nem sikerül szülővé válnia, hogy vállalja fel az örökbefogadást, hiszen a nehézségek ellenére csodálatos szülőnek lenni, ugyanakkor sok gyerek számára ez az egyedüli lehetőség arra, hogy szerető, gondoskodó családban nőjön fel – mutatott rá az anyuka.