2022. január 17., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Sokunkban él a békebeli legendás telek, a nagy havak nosztalgiája, emlegetjük is eleget a mostani elkorcsosult időjárás miatt, de ha nincs módunk a hegyekbe utazni a hó élvezetére, marad a fotó, a videó vigasza. S ha fénykép, akkor elsősorban a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub Téli tárlata juthat eszünkbe. Jó ideje ilyenkor, év elején ez örvendeztet meg ilyen nosztalgiaélesztő, szép felvételekkel is. Idén sincs másképpen. A klub a Bernády Házzal közösen honosította meg e januári kiállítás hagyományát, amelyen a klubtagok az eltelt esztendőben készült fotóikból mutatnak be válogatást. Volt úgy, mint tavaly, amikor csak téli felvételekkel rukkoltak elő, de általában vegyes téma jellemzi ezeket a tárlatokat, a fotóművészet, a fotográfia műfaji skálájának széles spektrumát kínálják fel az érdeklődőknek. A természetfotó, a riport- és szociofotó, a portré, az életkép, a néprajz, a szokásvilág, az akt, a sportfotó és sok egyéb ágazat egyaránt jelentkezik ezen az évadkezdő erseményen, érzékelni lehet, hogy a vásárhelyi fotósokat éppen mi foglalkoztatja, sőt az is, hogy milyen irányba terelődhet a már jól ismert fotós egyéniségek figyelme. 


Jó ember… Both Gyula fotója



Igen, jó néhány markáns egyéniségről beszélhetünk, a tavalyi évben is számos hazai és nemzetközi elismerésnek, díjnak örvendhettek, munkásságuk, példájuk pedig ösztönzően hat a követőkre. És mind több fiatalt sikerül közelíteniük a klubhoz, felzárkóztatniuk őket az élvonalhoz. Ezt a január 6-án nyílt kiállítás is tükrözi. 2021 egyébként összességében is öregbítette a fotóklub hírnevét, hiszen alig volt olyan számottevő marosvásárhelyi kulturális esemény, amihez fotósaink valamiképpen ne járultak volna hozzá. A múlt év végi nemzetközi biennáléjuk csak betetőzte mindazt, amivel a többi rendezvényük elismerésben, népszerűségben gyarapította az összetartó, aktív alakulatot. 2022 kilátásai is biztatóak, annak ellenére, hogy a szűnni nem akaró világjárvány nyilván a fotóstársadalmat sem kerüli el, az ő tevékenységüket, kirándulásaikat, kiruccanásaikat is megnehezíti. Azt sem felejtik, hogy a klub névadója, a kiváló előd, Marx József harminc éve hunyt el, e kerek évforduló jegyében sem engedhetik lennebb az elvárások mércéjét. A kiállítás anyagát szemlélve sem gondolhatunk ilyesmire, hiszen serkentő évfordulóktól függetlenül is tehetsége, tudása legjavát próbálja felmutatni mindenik résztvevő. A táj, a téli természet legszebb, olykor vadregényes arculatával van jelen, a megörökített helyzetek és körülmények egyike-másika meggyőzően tanúsítja, hogy a fotósok nem ijedős emberek, bárhova képesek kimerészkedni egy-egy ritka felvételért. Másokat emberek közé visz a fotós-szenvedély. Sok ránc szabdalta arc, kifejező portré, beszédes tekintet, különleges kifejezés, fintor, mozdulat sejtet érdekes embermesét, és néma tanú arra, hogy a portréfotózás is lehet olyan izgalmas, mint egy bátorságot igénylő kalandtúra, vagy mondjuk egy szédültes fogathajsza. Persze az aktfotózás is sokakat vonz. A tárlat ennek is nagy figyelmet szentel. A szépség mindenhol kiköveteli magának az őt megillető helyet és figyelmet. Bizonyára véletlen (vagy nem?), hogy a Bernády Ház emeleti galériájának már elkészült részleges reflektorfénye éppen ezekre a képekre vetül, de mindenképpen ígéret arra, hogy rövidesen korszerűbb lesz e népszerű kiállítótér világítása. A kiállítás most is érdemes arra, hogy minél több érdeklődő felkeresse. Ne felejtsék: maszkot fel!


 Borbély Zoltán: Tél a Fogarasi-havasokban