*A Medve-tó Szováta ékköve, de fontos felelősen gazdálkodni a természet kincseivel – véli a polgármester
Fotó: Ábrahám Szilárd
A múlt hétvégén rendezett borfesztiválon a nedű mellett a fürdőváros ékkövének tartott Medve-tó születésnapját is ünnepelte Szováta. Nem volt különösebb, látványosabb, kimondottan csak a tónak szentelt program betervezve, de érdemes ilyenkor egy pillanatra erre a természeti képződményre is figyelni.
A korábban Pálné gödre néven ismert helyen az 1875. május 1-jén délelőtt 11 órakor kitört heves zápor hatására jött létre a tó Szováta felett egy sókarszton. Mai formáját a meder változásai és a folyamatos feltöltődés hatására 1881-re nyerte el.
A tóban rejlő lehetőségekre először Sófalvi Illyés Lajos földbirtokos figyelt fel, aki 1900-ban hivatalosan megalapította Felső-Szovátát. Ennek okán a Medve-tavat először Illyés-tónak nevezték. Az 1902-es fürdőkalauz már „Illyés-féle Medve-tavat” említ, csak később, 1910 után kezdték Medve-tónak nevezni, kiterített medvebőrre hasonlító alakja miatt.
Csodálatos tulajdonságai és vonzereje miatt Erdély hét csodájának egyikeként tartják számon, 2019-ben a világrekordokat tömörítő és csoportosító legnagyobb szervezet, a World Academy Record a világ legnagyobb heliotermikus tavaként ismerte el. A leginkább a Medve-tóra épülő szovátai turizmus fellendítése érdekében végzett munkája elismeréseként ugyanabban az évben a város a Romániai Gyógyturisztikai Patronátus kitüntetését is átvehette „A legteljesebb turisztikai célpont” kategória nyerteseként. A díjat az Európai Fürdőszövetség főtitkára adta át.
„151 éve vagy Szováta csendes büszkesége – időtlen szépség, amely generációkon át őrizte a nyugalom, a gyógyulás és az összetartozás érzését. Partjaidon emlékek születtek, mosolyok tértek vissza, és számtalan ember talált nálad békét egy rohanó világ közepén. Te nem csupán a természet különleges ajándéka vagy, hanem Szováta lelkének része – egy hely, amelyhez mindig visszahúz a szív.
151 év alatt sok minden változott, de te ugyanazzal a méltósággal és szépséggel őrzöd mindazt, amit jelenteni tudsz számunkra: nyugalmat, reményt és otthont. Köszönjük, hogy generációk óta összekötsz bennünket. És köszönjük, hogy létezéseddel minden évben emlékeztetsz arra, milyen különleges hely Szováta. Isten éltessen még sokáig, Medve-tó!” – írta múlt héten a „születésnap” alkalmából közösségi oldalán Fülöp László Zsolt polgármester.
Az elöljáró az élet furcsaságának találja azt, hogy amikor tavaly a tó keletkezésének 150. évfordulóját ünnepelték, ugyanazon a napon, május 27-én, szinte percre pontosan akkor történt a parajdi bányakatasztrófa, mint amikor másfél évszázaddal ezelőtt ugyancsak természeti katasztrófának köszönhetően létrejött a szovátai tó.
Úgy tartották, hogy Szováta és Parajd kiegészítő turisztikai úti célok, de tavaly óta az a nap, ami Szovátán ünnep-, Parajdon gyásznap. Amikor 151 évvel ezelőtt Szovátán is megtörtént a természeti katasztrófa, biztosan évtizedekig meghatározó dráma volt, mielőtt rájöttek, hogy ez mekkora gazdasági potenciált jelenthet a településnek. Ezért remélhető az, hogy Parajdon is rendeződni fognak a dolgok, és valamilyen formában talpra fognak állni az ott élők – mondta el a Népújságnak a város vezetője.
Egyértelmű jelét látjuk annak, hogy a természettel nem lehet játszani, mert az visszaveszi azt, ami a magáé. Ezért is nagy dolog az, hogy a Medve-tó már 151 éves. Szováta 2019-ben három dologgal került be a rekordok könyvébe: a Medve-tó a legrégebbi, a legnagyobb és legmélyebb heliotermikus tó a világon, ez pedig azt bizonyítja, hogy a város tudott és tud megfelelően gazdálkodni ezzel a természeti kinccsel. Az 1980-as években voltak kritikus pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy a tó léket kap és eltűnik, akkor egyfajta módon avatkoztak be, ma már két egyetem is tudományosan megfigyeli a tavat. Igaz ugyan, hogy ez veszített a sósságából, de fontos, hogy csak a Vörös-tóból és a környező sósziklákról lefolyó csapadékvízből nyeri a sósságát, s nem a tófenék olvadásából, ahol szerencsére jó minőségű sós iszap létezik állandóan, amely védi a tóalji sóréteget. Ennek is köszönhető, hogy ilyen hosszú ideig fennmaradt ez a vízfelület. Ezért is fontos, hogy hogyan avatkozunk be a természetbe – véli a városvezető.
