Híres erdélyi magyarok
2013-11-22 14:00:12
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Novemberi évfordulók, 2013
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
ORTVAY TIVADAR, 1875-ig Ortmayr (Csíklovabánya, 1843. nov. 19. – Bp., 1916. júl. 8.): apát, történész, régész, az MTA tagja (l. 1875, r. 1905). Teológiai tanulmányait Temesvárt végezte. Előbb több helyen lelkész, majd a lugosi gimnázium tanára. Közben egyetemi magántanári képesítést is nyert. 1873-tól az MNM régiségtárának segédőre, 1875-ben a pozsonyi jogakadémia rendes tanára, 1892-ben pápai kamarás, 1900-ban csanádi apát lett. Széles körű, eredeti kutatásokon alapuló történelmi és archeológiai munkásságot fejtett ki. – Művei: Magyarország régi vízrajza a XIII-dik század végéig (I – II., Bp., 1882); Összehasonlító vizsgálatok a hazai és észak-európai prehistorikus kőeszközök eredete és régisége körül (I – II., Bp., 1885); Magyarország egyházi földleírása a XIV. sz. elején (I – III., Bp., 1891 – 92); Pozsony város története (I – IV., Pozsony, 1892 – 1913); Temes vármegye és Temesvár város története (Bp., 1896 – 1914). Mária, II. Lajos magyar király neje (Bp., 1914. Az MTA 1916-ban a Marczibányi-mellékjutalommal tüntette ki.)
WENCKHEIM JÓZSEF, báró (Nagyszeben, 1778. nov. 22. – Pest, 1830. márc. 1.): gazdasági szakember, lótenyésztő, Wenckheim Béla báró miniszterelnök és Wenckheim László báró apja. Katonai pályára lépett, 1809-ben a nemesi felkelés alezredese, ill. ezredese a felkelés feloszlásáig. 1823-tól Arad vármegye főispáni helytartója, egyben Nógrád vármegye királyi biztosa, 1825-től Arad vármegye főispánja. Tevékenységet fejtett ki Békés vármegyében a vizek és mocsarak lecsapolása és szabályozása, a lótenyésztés és a gazdasági egyesülés előmozdítása terén. – Gondolatok a Magyar Országi hanyatló lótenyésztésnek helyreállításáról… (Pest, 1815) c. műve jelentős.
BÁTHORY ROMÁNCSIK MIHÁLY (Nagyvárad, 1853. nov. 27. – Léva, 1888. jan. 19.): színházi szakíró. 1875-1879 között a Népszínház súgója. 1885-ben Temesvárott színházi titkár, 1886-ban színigazgató volt vidéken. Számos cikket irt a vidéki színészet színvonalának emelése érdekében, több színművet és elbeszélést adott ki. 1871-ben szerkeszti a Színi Lapok c. hetilapot és 1878–1887 között a Színészeti Közlönyt. – Műve a Magyar színészek és színésznők életrajzai (Kassa, 1883).
DENGI JÁNOS (Nagybánya, 1853. nov. 28. – Lugos, 1903. dec. 20.): tanár, író. Az egyetemet Bp.-en végezte. 1876-tól debreceni, 1880-tól soproni, 1881-től lugosi gimnáziumi tanár, majd 1892–1901 között Krassó-Szörény vármegye tanfelügyelője. Több verseskötete, irodalomtörténeti és nyelvészeti tárgyú tanulmánya, valamint számos verstani és stilisztikai tankönyve jelent meg. Fő művei: Költemények (Bp., 1877); A csók könyve (Debrecen, 1878); Páholydalok (Sopron, 1881); Magyar verstan (Bp., 1884); Tanügyi dolgozatok a középiskolai nevelés és oktatás köréből (Bp., 1890); Újabb költemények 1872–92 (Bp., 1892).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
