Geréb Zoltán és Márton Géza barátságáról

Mintegy 45 éves barátság köti össze

Geréb Zoltánt és Márton Gézát: a két egykori labdarúgó még a hetvenes évek elején ismerkedett meg egymással, kezdetben ellenfelekként méregették egymást a pályán, aztán az 1974-1975-ös idényben csapattársakká váltak, nem sokkal később pedig már szétszakíthatatlannak bizonyuló barátság kötötte össze őket. 

A Viitorul Prodcomplexnél is futballoztak

A jelenleg 62 éves Geréb évek óta Svédországban, a Stocholm megyei Danderydben lakik. Vasárnaponként még mindig kispályázik barátaival, szomszédjaival. Legutóbb, amikor Marosvásárhelyen járt, újra találkozhatott régi jó barátjával. 

– 1962-ben, azaz 8 éves koromban kezdtem el futballozni az egykori cukorgyári pályán, néhai Kiss Árpád volt az edzőm. A ranglétrát végigjárva az ASA ifjúsági együtteséig jutottam el mint középpályás, onnan kerültem át a Kajlik Péter által edzett Viitorul csapatához, ahol Márton Géza csapattársa, majd jó barátja lettem – mondta el Geréb Zoltán. – A Viitorultól az akkor Végh János által edzett egykori Elektromaros együtteséhez kerültem, ahol csapattárs voltam többek közt Ioan Miculival, Szabó Józseffel, Ştefan Gligoréval (Paloma), Puji Jánossal (Náni), Bükkösi Lászlóval, Szántó Jánossal (Öcsi), Márton Leventével és Mihály Ferenccel. Az Elektrótól Gernyeszegre vitt az utam, ahol többek közt az egykori metalotehnicás Aszalos Jánossal, Emil Dobozival és a néhai Olasz Lajossal futballoztam 3 éven át. Végül a Szovátai Medve-tó együttesénél hagytam abba a labdarúgást 36 évesen, aztán Szovátán edzősködtem egy ideig – tette hozzá Geréb, aki – mint kihangsúlyozta – a gyerekkorát feláldozta a futballért, de nem gondolt arra, hogy vele egy időben hány és hány további tehetséges fiatal játékos ismerkedett a játékkal, akik miatt aztán nehéz volt bekerülnie az ASA felnőttcsapatába. 

A Bastiánál kispályáztak

Labdarúgó pályafutása végén Geréb Zoltán és Márton Géza is kispályázni kezdett, majd mindketten tagjai voltak a víkendtelepi bajnokságban többszörösen bajnok Bastiának. Ezt az időszakot a következőképpen értékeli Márton Géza, aki a Viitorul mellett a Dermagant, a Gyergyószentmiklósi Viitorul, a Csíkszeredai Tractorul (utóbbi kettő C osztályos), az Elektromaros és az Ilefor együttesében is futballozott: – Magas szinten fociztunk a víkendtelepi kispályán, előbb Geréb, aztán én is tagja lettem a Bastiának, ahová a Racingtól kerültem át. Visszaemlékszem, hogy a nyolcvanas évek közepén voltak olyan Bastia–Racing-meccsek, amelyekre mintegy 5-600 ember volt kíváncsi. Abban az időben vasárnaponként reggel nem jártak a buszok, sőt annak idején kemény telek voltak, de mi gyalog képesek voltunk a találkozók előtt fél órával korábban jelen lenni, sőt akkor még a pálya szélén öltöztünk át. 1985 telére is visszaemlékszem, amikor reggel 8 órától mínusz 36 fokos hidegben kezdtük az Ajax–Racing-találkozót. A szépszámú nézőseregben volt olyan szurkoló, akinek az orra és fülcimpája is megfagyott – idézte fel emlékeit a most 65 éves Márton Géza, aki a néhai Rónai Ferenc egykori futballedző és Bartha szervező által a Marosvásárhelyen először megrendezett utcai bajnokságok kétszeres bajnoka volt: 1964-ben és 1967-ben. 

Márton Géza meghívta Geréb barátait egy találkozóra

Geréb Zoltán korábban többször is említette barátjának, Márton Gézának, hogy nagyon szeretne találkozni egykori csapattársaival, jó barátaival, valamikori kispályás ellenfeleivel. Márton Géza, amikor Geréb legutóbb hazalátogatott, megragadta az alkalmat, összehívta a régi barátokat vacsorára, így szerezve meglepetést egykori csapattársának. A találkozón többek közt jelen volt Uţă Sándor, Lukács Lajos, Dudás József, Kósa Géza (Ajax), Aszalos János, Ungvári István, Zöldi Endre, Tóth Márton, Pop Mircea, Nae Emil, Surányi Béla (Bastia), Ruszi József (Monaco és Bastia), Ioan Nicolae Miculi (Bastia), Baróti Vilmos (Racing), Márton Sándor (Racing és Bastia), Puji János (Elektromaros), Tiberiu Bidiga stb. 

Az egész várost összefogta a minifoci

Márton Géza Lőrincz Păcurar Istvánnal (Paksi) együtt – Márton szerint ő a legelső, aki kispályás bajnokságot szervezett Marosvásárhelyen és egyben Romániában 1969-ben (és nem Magyari Dénes, mint ahogyan sokan állítják) – szeretne egy olyan öregfiú-találkozót szervezni, amelyre meghívnák a jelenleg még élő, egykori kispályás vezetőket, játékosokat, akik az első kispályás bajnokságokon részt vettek a megyeszékhelyen. 

Mint Varó Gyula marosvásárhelyi testnevelő tanár, egykori-jelenlegi kispályás labdarúgó elmondta, a 80-as és 90-es években Marosvásárhelyen több minifoci-bajnokságot is rendeztek: a Víkendtelepen, a Tudor negyedben három helyen, a „Ketrecben”, a Poklos-patak mellett, a volt 3-as általános iskola (George Coşbuc) pályáján és a csendőrlaktanya melletti pályán, a Kövesdombon (előbb a volt 15-ös általános iskolánál, aztán a zsidó temető mellett), a volt 2-es számú általános iskolánál (jelenleg Dr. Bernády György), az Egyesülés negyedbeli volt 8-as iskolánál (jelenleg Al. Ioan Cuza), Meggyesfalván, a Sportiskolánál és az Ady negyedbeli egykori 12-as számú általános iskolánál (jelenleg Nicolae Bălcescu) is.