2021. október 26., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Azzal, hogy a Ferencváros a világ különböző tájain élő magyar közösségek egyik legkedveltebb klubja, amelynek futballcsapatát nemzetközi szinten is jegyzik, nem mondunk újat, hiszen Amerikától Ausztráliáig, a Kárpát-medence magyarlakta területein át rengeteg magyar ajkú ember szurkol a Fradinak. 

Erdélyben is sok FTC-rajongó él, ezt bizonyítja, hogy a klub létezése óta az alakulat több alkalommal játszott barátságos mérkőzéseken Erdélyben. László Csaba és Prukner László edzősége idején a csapat Szovátán edzőtáborozott (2005. január 19-27-e között és 2011. január 17-23-a között), sőt a parajdi sóbányát is meglátogatták a fiúk, mi több, a sóbánya történetében először tartott edzést a mélyben egy sportegyüttes. A 2011-es edzőtáborral egybekötve Szászrégenben barátságos mérkőzést is játszott a Fradi az egykori élvonalbeli Marosvásárhelyi FCM ellen (az eredmény 2-3).


Egy község, melynek apraja-nagyja Fradi-szurkoló

A  Ferencváros Torna Club utánpótlásának szakmai igazgatója, Prukner László felmenői a Maros megyei Mezőpanitból származnak (édesanyja Mezőpanitban született, nagyszülei onnan menekültek ki Magyarországra a II. világháború alatt – hallottuk a helyiektől). A településen van egy közösség, amelynek tagjai az FTC-vel szimpatizálnak: falunapok, helyi ünnepnapok, sportrendezvények alkalmával zöld-fehérbe öltöznek mintegy 20-30-an, trikót, nadrágot, sportszárat és sálat viselve Fradi-himnuszt énekelnek, és szívük a zöld-fehérben játszó Ferencvárosért dobog. 

A 2018-as mezőpaniti falunapok alkalmával találkoztunk velük, néhányan közülük szívesen meséltek Fradi-szurkolói mivoltukról, a leginkább meglepő mégis az volt, amikor az akkor  mindössze 6 esztendős Barabási Réka szüleivel együtt hibátlanul elénekelte a Fradi-himnuszt.

Falunapokon zöld-fehérbe öltözik a mezőpanitiak egy része


Honvéd, MTK, Vasas..., de a legtöbb bajnokságot a Fradi nyerte

A helyi Fradi csapat korábbi gólvágója, Sikó „Tika” Antal véletlenül cseppent bele az ottani Fradi-közösségbe. 

– Már a rendszerváltás előtt, de utána is utcák közötti minifoci-bajnokságokat szerveztek a községben. Hívtak az egyik csapathoz, úgy ismerkedtem meg a településsel. Később megnősültem, és ott vettem lakást, ahol a Ferencváros-szurkolók laknak, velük jó barátságba kerültem. Azt mondták nekem, ha már odaköltöztem, az ő együttesükben, azaz a Fradiban kell tovább játszanom, ha nem, az utcában nincs keresnivalóm... Ezt viccnek vettem, de a bogarat beültették a fejembe, így végül elfogadtam a meghívásukat. Szívemhez is nőtt a Fradi-szellem, én is „megfertőződtem” a zöld-fehér-érzelmekkel – mondta el Sikó ,,Tika” Antal, aki 1995-ben került a mezőpaniti Fradihoz, éppen abban az évben, amikor a Ferencváros első magyar csapatként a BL csoportkörébe került, és csak kevésen múlt a továbbjutás a Real Madrid, az Ajax és a Grasshoppers társaságában. 

– A kispályás bajnokság találkozóit oda-vissza alapon a helyi nagypálya egyik elkerített, fűrészporral megvonalazott részén rendezték. Abban az időben a Honvéd, MTK, Vasas vagy Fradi elnevezések mellett kitalált nevű csapatok is léteztek, mint a Denter vagy a Dohánygyár Ifjúsági Csapata, a DICS is. Minden együttesnek megvolt a maga szurkolótábora, mégis a Fradival szimpatizáltak a legtöbben. A legtöbb bajnokságot is a Fradi nyerte, habár nem mi voltunk a legjobb együttes a bajnokságban, hiszen Marosszentkirálynak és a vásárhelyi MTK-nak is jobb alakulata volt abban az időszakban. Egy biztos, nagyon odaadóan, elszántan és tiszta szívvel fociztunk – közülünk sokan még nagypályán is bizonyítottunk –, így ma is büszkén viseltük és viseljük a zöld-fehér mezt – idézte fel a sok éve történteket Sikó „Tika” Antal.  


A Fradi-himnuszt még esküvőkön is énekelték

A 51 éves mezőpaniti Máthé János a hajdani sikerekről, bajnoki címek elnyeréséről, az egykori drukkerrigmusokról mesélt. 

– A Fradit az akkori helyi öregfiúk alapították – akik most átlagosan 60 évesek –, én még kisgyermekként drukkoltam nekik. A győzelmeket hol egyik-másik csapattárs háza táján, hol a szövetkezeti kocsmában ünnepeltük meg. Volt olyan is, hogy egy bajnoki cím elnyerése után felkerestünk minden egyes volt csapattagot, éjjelizenét adtunk nekik – amely a Fradi-himnusszal kezdődött és végződött –, majd a hajnali órákban érkeztünk haza. Sőt, olyan esküvők is voltak Mezőpanitban, amelyeken a csapattagok Fradi-himnusszal köszöntötték az ifjú párt, miközben a közösen vásárolt ajándékokat adták át nekik – emlékezett a nem mindennapi történtekre Máthé János. 

– Már 11-12 évesen Fradi-szurkoló voltam, és tagja lettem a drukkertábornak is: házilag gyártott petárdákat készítettünk, amelyeket földhöz vágtunk, hogy robbanjanak, mellette füstbombákkal „keltettünk hangulatot”, és buzdítottuk a pályán elszántan focizó fiúkat. Sőt egy Majak magnetofonról lejátszottuk a Fradi-indulót is a győzelem érdekében. Azok voltak a szép idők! – áradozott Máthé János. Azt is elmondta, hogy a mezőpaniti Fradi-szurkolók nagy része több alkalommal volt Budapesten, az Üllői úton lévő Grupama Arénában Ferencváros-mérkőzésen. 

Arra a kérdésre, hogy miért szűnt meg a Fradi futballcsapat Mezőpanitban, kissé elkeseredve válaszolt:

– A kétezres évek elején már nem igazán volt igény a kispályás labdarúgásra a községben sem. Ennek oka az elektronikus világ terjeszkedésében keresendő: az okostelefonok, táblagépek megjelenése a helyi, amatőr sportéletet is veszélybe sodorta, a fiatalok ugyanis apránként elpártoltak a sporttól. Ma már nem biztos, hogy egy utcából tudnánk egy csapatra való fiatalt toborozni, mint egykoron. Ami viszont örvendetes, hogy még van egy öregfiú-együttesünk, amely hetente egyszer ellabdázgat a helység műfüves pályáján. Ennek tagjai szinte mind fradisták – fejezte be a beszélgetést Máthé János.

A Marosszentgyörgyről elszármazott Csizmadia Csaba (jelenleg az újonc NB I-es Budafok edzője) a letűnt Marosvásárhelyi FCM védőinek gyűrűjében


Marosvásárhelyen a Ferencváros öregfiúi

Klósz Bálint Hol vagy, te vén lizsé, ti régi álmok című könyvében arról írt, hogy a Ferencváros öregfiú-csapata a „deresedő futballbarátok szórakoztatására” 1971. szeptember 19-én megyeszékhelyünkre látogatott egy „fröccspartira”, a sűrű koccintásokat megelőzően pedig megmérkőzött a Ligetben a város oldboys-csapatával, és 3-1-re alulmaradt. 

A futballkönyv szerint a Fradi színeiben akkor pályára lépett Gulyás, Rudas, Szabó M., Mátrai, Simon, Dr. Dékány, Sári, Dr. Fenyvesi, Kocsis Gy., Finta, Gyetvai, Horváth Gy., Kuna, Gerendás, Neuman, Szabó L. és Láposi, míg a vásárhelyiek részéről többek közt Ördögh Attila, Bóné Tibor (mindketten az AS armata egykori sikeredzői), Gierling György, Józsi Dezső és Incze II. László (őket a hatvanas évek legjobb vásárhelyi játékosaiként tartották számon) jeleskedett.