Rendszerváltás? Ez még vitatható. De ha azt mondom, hogy idegrendszerváltás, akkor már konkrétumról beszélhetünk. Ami persze ugyancsak vitákhoz vezethet, de, hogy valós valami, azt senki sem vitathatja. Ott van a budapesti köztudatban, és október 18-ig biztos ott is marad, ugyanis az ARC közérzeti kiállítás, amely idén az Idegrendszerváltás hívószóra született óriásplakátok sokaságával várja az érdeklődőket, addig éjjel-nappal megtekinthető a Petőfi híd budai hídfőjénél. Új helyszínen tehát, már nem a Bikás parkban, Újbudán, ahol az utóbbi időszakban késztette derűre, esetenként felháborodásra a nagyérdeműt. Valahogy úgy adódott, hogy szinte minden évben olyankor jártam Budapesten, amikor ez a rendkívüli visszhangot keltő szabadtéri szatirikus tárlat, a társadalmi közérzetre, politikai jelenségekre, mindennapi kihívásokra reagáló vizuális rendezvény zajlott, sosem hagytam ki, talán mind a 26 eddigit láttam, és jól szórakoztam a kritikai telitalálatokon, a társadalombíráló rajzokon, karikatúrákon, a groteszk képi állásfoglalásokon. Olvasóim emlékezhetnek is egyik-másik alkalomra, amikor ezekről az ARC-képekről szerdai jegyzeteimben írtam. Számomra nyilván az volt ezeken az ARC-os kiállításokon a legérdekesebb, hogy megfigyelhettem, milyen a látogatók, a közemberek reakciója a bíráló, humoros rajzok, kollázsok, fotómontázsok nyilvános halmaza láttán. Voltak, akik eleve pléhpofát öltöttek, és szenvtelenül szemlélték a látottakat. Mások óvatosan szét-szétnézegetve engedtek meg maguknak visszafogott mosolyt, de olyanokat is láthattam, akik fülig érő szájjal nevettek, hangosan kommentálták a karikatúrákat, találgatták, kiket testesítenek meg a karikírozott figurák. Az öncenzúra hiánya többnyire a fiatalokat jellemezte. Tavaly ilyenkor, amikor a 25., vagyis jubileumi kiállításon az ENNYIKE? volt a főtéma, már egész népes társaságok találgatták a mintegy háromszáz megrajzolt személyt és helyzetet tömörítő Hol van Viktor? poszter előtt, hogy ki kicsoda a hatalmasságok, kivételezettek közül, és miről lehet felismerni. A mostani ARC a Fidesz választási vereségét követő első ilyen közérzeti tárlat. Az eltelt hónapokban már e kiállítás nélkül is gyakran felvetette a közvélemény, merre van, mit csinál Orbán Viktor. Aztán előkerült. Az ARC poszterein, plakátjain is megjelenik különféle arculatokkal. És azok is nyilván, akik a környezetét, az udvartartását képezték. Egy csomó olyan dolog, ami az országot visszavetette. Meg egy sor más társadalmi abszurditás, aminek a gúnyrajza, torzképe a korábbi plakátoknál kimunkáltabban, mívesebben, irodalmilag is megközelíthetőbben kerül a közönség elé. A 16 év kertje Hieronymus Bosch Gyönyörök kertjére emlékeztet, az Amerikába mentem egy népszerű filmre hajazik, a zebrás plakáton a rabruhás Lölő bátoran fut, Tombol az Örkény, gazdagszik a Szoborpark. A maga minibolygóján megszólal a Kisherceg is. „Ne feledd Péter: amit megszelídítettél, azért felelősséggel tartozol.” A fődíjas mém pedig arra figyelmeztet, „minden fejben dől el”. Azaz, ha a kocsmai nézőpont szerint mostanig félig üres volt, mostantól félig tele lesz a pohár. A legnagyobb tömörülés viszont a NERnia visszafoglalása című poszter előtt van, amelyen akárcsak az a tavalyi, sokalakos, rajzos, Ki vagyok én!-es pályaművön, több mint százhúsz ismert közéleti személyiséget, politikust, influenszert, aktuálpolitikai botrányhőst vélünk felismerni, akár eltorzított vagy allegorikus figuraként. Sok nézőt megfog ez a magyar közéleti paródia. Népszerűségben azért egyvalami vetekedik vele: az a plakát, amelynek a címe a Soha viszont nem látásra. Másképp fogalmazva A sötét Magyarország sírköve, amely alatt hatalmas fehér felületet hagytak azoknak, akik oda írnák, hogy a múltból mit szeretnének végleg a föld alatt tudni. Rengeteg beírás töltötte meg a szabad felületet, újabb hasonló plakátot is ki kellett helyezni a megszólalóknak. Szeptember vége felé, amikor ott voltam, már az is betelőben volt. Végeérhetetlen az elvárások sora. Aligha lehet minden elvárást teljesíteni. Akármit persze nem is érdemes. Van olyan vélemény is, miszerint a tökfőzeléket kellene örökre föld alá temetni. Tiltakozom!
