Itt mindenki dák? Ez a kérdés önkéntelenül merült fel bennem, amikor rájöttem, hogy elszalasztottam az augusztusi meteorraj, a Perseidák izgalmas látványát. Nem baj! Jön majd másik. Mikor is? Legközelebb október 9-én lesz látványos csillaghullás: a Drakonidák maximuma. Nana! Utána pedig még jó pár ilyen eseményt hoz az őszi égbolt. Következnek az Orionidák, Tauridák, Leonidák csillagfényes, romantikus éjszakákon. Na ugye! Megmondtam. Ez is dák, az is dák. Mi meg szidjuk a történészeket, hogy félrebeszélnek. Pedig ezek a névadások nem is Romániában születtek. De a nép egy része örülhet nekik. Növekedhet általuk a legendák pufogó pöfetege. Minap a híres transzalpin útra és környezetébe kirándultunk, felejthetetlen élmény volt. Na, ennek a fellegek közti csodának is vannak dákos előzményei. Mint mondják, az elődjét már az ókorban római centuriók taposták ki, azok a harcedzett katonák, akik az itt élő dákokkal háborúztak. Mi valamennyire letértünk erről az útvonalról, a havasok túloldalából is próbáltunk becserkészni valamennyit. Így jutottunk el a Polovragi-barlangba, amely a Căpățâna-hegységben az Olteț-szorosban található. Az ország egyik legnagyobb ilyen természeti képződménye. Igazán különleges föld alatti látványvilág. Az ottani szóbeszéd szerint a valamikori géta-dák istenség hajléka volt, ezért lett a barlang egyik központi nevezetessége, Zamolxis trónszéke. Nem messze tőle egy hatalmas dák fej is látható. Ezzel pedig az égtől pillanatok alatt eljutottam a föld mélyéig. Térjünk vissza a magasba! Ess, eső, ess! Kell a víz, üdítő az enyhülés. A keddi beborulás jólesett, a meteorológusok nem sok jóval kecsegtetnek. Szerintük a hőség hamar visszatér. Vele esetleg a pusztító hőzivatarok is. Éjszakai felhők a legforróbb időszakban is jelentkeztek, ezért sem észlelhettük a maguk idején a száguldó meteorokat. Belopakodik néhány hívatlan felleg, s máris megzavarhat olyan kivételes szenzációt, mint a teljes napfogyatkozás. Vagyis annak a megfigyelése. Ha azt mondom, hogy azt is elszalasztottam augusztus 12-én, nem fogalmazok pontosan. Azon az estén nemcsak hogy felhők borították az ég nyugati részét, ahol esély lehetett némi csillagászati látványra, de a földgolyónak ezen a részén nem is volt teljes napfogyatkozásos jelenség. Arra máshol izgulhatott rá az emberiség. Mi itt, Romániában 1999. augusztus 11-én csodálkozhattunk a ritka jelenségen. Legközelebb ebben az országban 2081. szeptember 3-án szembesülhetünk teljes vagy gyűrűs napfogyatkozással. A szemünkre vigyázzunk! Ámbár előfordulhat, hogy azt már nem érjük meg. Még ön sem, kedves olvasó. Noha, aki most kezd rászokni az újságolvasásra, még erre is eséllyel pályázhat. Az más kérdés, hogy akkorra talán már azt sem tudják, mi az, hogy újság! Sőt talán már a Föld léte is kérdéses lehet. Maradjunk hát napjaink csillaghullásainál. Ilyesmivel gyakorta szembetaláljuk magunk. Ha társadalmi viszonylatban értelmezzük a fogalmat, ez még nyilvánvalóbb. Más sincs szűkebb és tágabb pátriánkban hosszú-hosszú évtizedek óta, mint váratlanul felbukkanó üstökösök megjósolható bukása és csóvájuk elkerülhetetlen szétszóródása. De ez már egy másik történet.
