A Nobel-díjnyertesek bejelentésének hetében járunk. Hagyományosan ilyenkor, október első felében teszik közzé, kiket ér az aktuális évben e kivételes horderejű megtiszteltetés. Idén a hónap 6. és 13. napja között jelentik be, melyik szakterületen ki az, aki kiérdemelte a rendkívüli jutalmat – vagy kik azok, hiszen elég gyakori, hogy megosztva ítélik oda a díjat. Napjainkban már sok mindenben valószerűbb a csapatmunka. A hétfői nap a fiziológiai és orvostudományi területé, kedd a fizikai Nobel-díjé, szerdán, vagyis ma a kémiai nyertes nevét ismerhetjük meg, holnap az irodalmi Nobel-díjas kilétét harsogja majd a média. Ekörül szokott a leghangosabbá válni a tam-tam. Bár lehet, hogy a Nobel-békedíj nyertesének személye még inkább felbolygatja majd pénteken a világ közvéleményét. A közgazdaság-tudományi díjazott ismertetése október 13-ra marad. A menetrend egyébként fel-felborult némelykor. 1970-ben például október 8-án nem a kémiai kitüntetett híre került nyilvánosságra, hanem az, hogy az irodalmi Nobel-díjat Alexandr Szolzsenyicin kapja. Az az író, akit fiatalon már keményen megbüntettek Sztálin-ellenessége miatt, majd az Ivan Gyenyiszovics egy napja című szovjetellenes könyve és A GULAG szigetvilág című leleplező kötete nyomán közellenségként el is üldöztek a Szovjetunióból. Az irodalmi Nobel-díj aztán olyan tekintélyt és világhírt hozott számára, hogy Moszkva utóbb kénytelen volt visszafogadni állampolgárai közé a matematikus irodalmárt. Ez az elismerés az olvasók milliárdos tábora miatt valóban igazán áhított kitüntetés, érthető, hogy minden nemzet, a magyar és a román is mindig felröppenti a hírt, miszerint az éppen zajló esztendőben a saját legjobb írója a legesélyesebb a díjra. Ha kiderül, hogy nem úgy van, és többnyire nincs úgy, általános csalódással fogadják a valódi kitüntetett nevét. Ez a béke Nobel-díj esetében a legtöbbször hatványozottan érvényes. Annál is inkább, mivel itt súlyos politikai nyomás is nehezedhet a javaslattevőkre, és főleg a döntéshozókra. Érdekes, hogy a legvadabb háborúpártiak, diktátorok, tömeggyilkosok, gyűlöletkeltők is áhítoznak erre a „békehozó” címre. A realitásérzéküket, józan eszüket rég elveszített autokrata vezetők, a tévképzetekkel világmegváltóként tetszelgő állam- és kormányfők mindent megtennének, hogy a Nobel-díj osztói rájuk adják a voksukat. Rájuk, akik agyilag már teljesen elszálltak, és talán el is hiszik, hogy kiérdemelték ezt a címet. Kíváncsi vagyok, idén ki lesz a kitüntetett, és kik lesznek a csalódottak. Az önjelöltek közül ön is többet fel tudna sorolni, kedves olvasó. Putyin a névsorból egyelőre kizárta magát.
Egyébként a napi aktualitásán túl engem nem izgatott különösebben a Nobel-téma, de nemrég, Stockholmban járva, felkerestem a díjjal kapcsolatos színhelyeket is, s így már sokkal izgalmasabbnak, személyesebbnek találtam mindent. Ott, ahol évente a díjkiosztó ünnepség zajlik december 10-én, a Stockholm Hangversenyteremben nem volt szerencsénk. Tatarozást takaró óriáslepel borította a Stockholm Konserthuset neoklasszicista homlokzatát, nem tudtunk bemenni. A nagy eseményre biztos újra ragyog majd a hellén kort idéző tízoszlopos épület. Előtte viszont akadálytalanul megcsodálható Carl Milles impozáns Orfeusz szökőkútja, a múzsákkal, természetesen. Ez is a Hötorget piactér kétségtelen dísze. Az viszont meglepett, hogy ott, a svéd főváros ennyire fontos központi helyén a hét minden napján zöldség-, gyümölcs- és virágpiac működik zavartalanul. Igen, úgy tűnik, az ilyesmi nem zavarja a helyieket. Ünnepi és hétköznapi kézen fogva élteti ezt a barátságos világvárost. Fény, pompa, csillogás viszont bőven van kissé távolabb, a Városháza romantikus stílusú, égbe nyúló saroktornyos épületében, ahol véget nem ér a látogatócsoportok nyüzsgése. Ámul, bámul, fotóz mindenki a hatalmas Kék Teremben, ami valójában nem is kék, mert menet közben színt váltottak, de így is lenyűgöző, főleg akkor, amikor a Nobel-díj-átadásnak ünnepi helyszínéül szolgál. És még lenyűgözőbb az Arany Terem, ahol az ünnepséget záró bált tartják december 10-én. Azt több mint 18 millió üveg- és aranymozaik borítja, tényleg csodaszép a bizánci ihletésű, mesebeli csillivilli, amelyet az északi oldalán a Malaren-tó királynőjének alakja, körben pedig számtalan mitológiai figura, múltbeli jelenet és utánozhatatlan dekoráció ural. Kár, hogy csak rövid ideig lehet bámészkodni, mert jön a következő turistacsoport, és az idegenvezető kihajt. A Nobel-díjasok majd csak decemberben tehetik meg ugyanezt, az utat.
