2020. február 25., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„Az ész hibázik, a fejecske kong…” Ismerősnek tűnik ez a mondás? Talán az iskolában hallotta valamikor, kedves olvasó. Valamelyik irodalomtanár mondhatta viccesen. Ő viszont Katona Józseftől vette át, pontosabban olvasta. A Bánk bán szerzője a dráma egyik antihőse, Biberach, a lézengő ritter szájába adta a gunyoros mondatot. Ami nem annyira ismert, mint a híres színmű régóta és sokat hangoztatott idézetei, amilyen például a: „nincs a teremtésben vesztes, csak én...”, „A tető mindjárt rám szakad!”, az „Ott van a haza, hol a haszon”, az „Aludj, mohón kilobbant hazafiság!” és így tovább, de néha biztos fel-felhangzik valahol. Nekem az juttatta eszembe, hogy estére a marosvásárhelyi Kultúrpalotába, a Bánk bán operaváltozatára van jegyem, és előzetesen fellapoztam az eredeti drámát, amiből a zenemű készült. Szép élményt ígér Erkel Ferenc muzsikája, ajándék ez a magyar kultúra napján a vásárhelyieknek. Az nyilván véletlen, hogy éppen a napokban tettek közzé egy olyan tanulmányt, amelyből az derül ki, hogy a romániai fiatalok, a 18 és 24 év közöttiek tizenhétszer többet költenek alkoholra, mint kultúrára. Italra átlagban 70, kultúrára 4 lejt adnak ki havonta. És nem azért, mert az alkoholizálás annyival többe kerül, mint a kultúrszomj. Rossz nyelvek szerint azért, mert az előbbi hatása hamarabb meglátszik. Hagyjuk, ócska vicc! Bár tényszerűen is kimutatható. De máshol keresendő a jelenség magyarázata. Nem mélyedek bele. Annyit viszont hozzátehetünk, túl gyakran tapasztalhatjuk, hogy „a fejecske kong”. S ez csak részben a mai iskolarendszer és a folyton megújuló közoktatás hibája. A család, a társadalom is nagymértékben ludas a dologban. A felmérés különben nem etnikai színezetű, román, magyar és más nemzetiségű ifjakra egyaránt vonatkoztatható. Aligha gondolhatja valaki, hogy a mi kultúra napi ünnepünket akarták vele elrontani. Egyébként biztos vagyok benne, hogy városunkban, megyénkben ma számos fiatal kapcsolódik be a kulturális rendezvények hosszú sorába, a felolvasómaratonon is ők biztosítják a folyamatosságot. Az előző napokon is számosan ott voltak az irodalmi, művészeti, művelődési eseményeken. Ennek örülhetünk, az azonban lehangoló, hogy közülük sokkal kevesebbet fertőzött meg az olvasás vírusa. Bár erről már nem konkrét kimutatás alapján beszélek, a kijelentést csupán tapasztalati tényezőkre alapozom. Azt sem tudom pontosan, hányan e-könyv-olvasók, hányan használják az okostelefont, a tablettet olvasásra, ismeretgazdagító szórakozásra, kvíz- vagy keresztrejtvény-fejtésre. Mert ilyen fiatalok is nagyon szép számban lehetnek. Apropó, keresztrejtvény. Tudták-e, hogy az időtöltésnek, a szórakozásnak ez a játékos leleménye nem is olyan nagyon régi? Magyar viszonylatban mindössze 95 éves. Vannak a világon olyan aggastyánok, akik még a keresztrejtvény megjelenése előtt születtek. Az első mai értelemben vett keresztrejtvényt a New York World 1913. december 21-i karácsonyi mellékletében közölték. Hamar népszerűvé vált. Magyarországon először a Ma Este című lap jelentetett meg keresztrejtvényt 1925. január 22-én. Így hát ma a magyar kultúra napja mellett a keresztrejtvény ünnepéről is megemlékezhetünk.