Elhunyt az ASA-nál is megfordult Lajos Sătmăreanu, azaz Szatmári Lajos

Június 30-án, 81 éves korában elhunyt a Bukaresti Steaua és a román labdarúgó-válogatott egykori kiváló futballistája, Szatmári Lajos, akit hazai futballberkekben mint Lajos Sătmăreanut vagy Sătmăreanu I-et ismertek.

Szatmári a Bihar megyei Nagyszalontán született, ahol előbb szülővárosa ificsapatában, a Recoltában kezdte el kergetni a lasztit, majd a Nagyváradi Crișana (1961–1963), a Flamura Roșie (1963–1964), a Marosvásárhelyi ASA (1964–1965), a Bukaresti Steaua (1965–1975), a Nagyváradi FC Bihor (1975) és a Bukaresti Progresul (1976–1977) játékosa volt. 

Az A-osztályban 1963. március 17-én mutatkozott be a Steaua – Crișana (4-2) találkozón, míg utolsó meccsét (Progresul – FCM Resicabánya 2-1) 1977. június 8-án játszotta az élvonalban. 

Szatmári Lajos az A-osztályban 306 találkozón 12 gólt szerzett, míg a válogatott színeiben 42 alkalommal lépett pályára. A román válogatottal részt vett az 1970-ben Mexikóban megrendezett labdarúgó-világbajnokságon, és pályán volt az Anglia (0-1), Csehszlovákia (2-1) és Brazília (2-3) elleni mérkőzésen is. 

A Bukaresti Steaua színeiben bajnoki címet (1968) és öt Románia-kupát nyert (1966, 1967, 1969, 1970 és 1971), viszont három évvel korábban még a Steaua junior csapatát edzte. 

Marosvásárhelyre egy olyan időszak kezdetén érkezett, amikor az anyagiakban nem dúskáló városi sportklub, a Mureșul a védelmi minisztérium védőszárnyai alá menekült (1964). Az ASA Mureșulnak keresztelt új formációhoz Bukarestből „utaltak ki” ezredeseket: Antonie Costescut az adminisztratív vezetés élére, a 12-szeres válogatott Bóné Tibort a kispadra (akit Bocsárdi Márton segített), Zavoda II. Lászlót csapatkapitánynak. Velük együtt érkezett játékosként Nagyváradról Szatmári Lajos, valamint a ploiești-i Ion Alecu, a resicabányai Giorgevici, Goran és Ciocan, a vastüdejű Gheorghe Gheorghe, a tankerejű Dombrovszki Ottó, majd Sîntion is, akik a tengerpartra (Farul) száműzött Bálint Andort, a Székelyudvarhelyre hazatért Bálint Ferencet, a Temesvárra távozott Fodor Miklóst, valamint a helyi IRA 2 csapatához átirányított Szakács Ferencet, Onachét, Tuzsont, Barátot és Fazakas Józsefet kellett helyettesítsék a B divízióban. 

Az átszabott csapat a másodosztályban 50%-ban teljesített, ugyanis valamennyi hazai mérkőzését megnyerte, de idegenben nem sikerült pontot szereznie, így be kellett érje a 9. hellyel, a vezetőség nem nagy örömére. Így a Boroș – Bartók (Szatmári), Balázs I., Zavoda II., Alecu – Sikó, Georgevici – Gartner (Tarălungă), Goran, Sárdi, Györfi összetételű együttes nem lett hosszú életű. 

Az 1965–1966-os bajnoki idényben Zavoda II. Ferenc végleg szegre akasztotta a csukát, visszatért a fővárosba, a Steauához, ahová magával vitte Szatmári Lajost – aki igazán Bukarestben alakított maradandót. Az akkori együttest újra átszabták: Tarălungă a fővárosi Progresulhoz, Gartner és Sîntion Medgyesre került, Giorgevici és Ciocan visszakerült Resicabányára, Sárdi Zoltán Aranyosgyéresre. Helyettük a vezetőség más labdarúgókat hozott, többek közt a legkisebb Dumitriu testvért, Dumitrut (Țiti), Nicolae Tâmpănarut (Vodă), Csutak Lászlót a Zsil-völgyéből, besorozták Constantin Lungut, sőt a B-ligára érettnek nyilvánították a saját nevelésű ifjú Lukács Edét…