Új hét, újabb botrányok a kormánykoalícióban. És egyre nagyobb elégedetlenség a lakosság körében. A hét végén a Székelyföldön is tüntetések voltak a mértéktelen adóemelések miatt, a kormány, valamint az RMDSZ ellen, amely a „Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak!” szlogennel nyert választást, azonban Bolojan összes, kisembereket sújtó intézkedését szó nélkül elfogadta, miközben politikusainak kiváltságai megmaradtak.
Több mint 2000 ember vonult utcára szombaton a csíkszeredai Szabadság téren, hogy tiltakozzon a kormány által elfogadott adó- és illetékemelés, valamint az RMDSZ reakciójának hiánya ellen. A résztvevők azzal vádolták a szervezetet, hogy nem ellenzi az adóemelést, és figyelmen kívül hagyja a helyi közösség érdekeit. De tüntettek Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Gyergyószentmiklóson is…
Novák Eduárd volt sportminiszter a szombati csíkszeredai tüntetéssel kapcsolatban kijelentette, hogy a jelenlegi közpolitikai irány rossz. „Sajnos a csíkszeredai fiatalok jövője csupán e nemzet történelmére redukálódik; csak a hagyományokat árulják, ahelyett hogy életszemléletet kínálnának nekik. 1000 gyerek közül 10 ha van, aki beszél románul, még egyszerű eladóként sem kaphatnak munkát a Dedemannál” – mondta.
Novák azt is kijelentette: „Egy, már amúgy is szegény és bajba jutott lakosságot büntetnek adókkal”. A volt miniszter a vállalt kötelezettségek betartásának fontosságára is kitért. „Amit a székelyekről elmondhatok: nálunk az adott szónak értéke van. És ezt súlyosan megsértették”.
Forró napok várnak a PNL-re és a PSD-re a koalícióban. A szociáldemokraták vasárnap este, a liberálisok pedig hétfőn üléseztek. És hétfőn kezdődött a parlamenti ülésszak. A forró témák: közigazgatási reform, gazdasági fellendülés, de a SRI és a SIE vezetői is. Vagyis korántsem ér véget a lassan leányregénnyé duzzadó belső konfliktus. Holott a stabilitás lehetne egyértelmű jelzés a gazdasági környezet és a befektetők számára. Bármely szélsőséges politikai konfliktus bizonytalanságot és kockázatokat jelent a gazdaság számára. A közigazgatás reformja és a gazdaságélénkítő csomag nem politikai tárgyalások témája, olyan célkitűzések, amelyeket Románia érdekében együtt kell(ene) támogatni. A pillanatnyi blokkolás költségeit meg az állampolgárok fizetik. Magyarán: a nép tovább nyög az adók és megszorítások igájában.
Ilie Bolojan és a Szociáldemokrata Párt közötti nézeteltérések egyre élesebbé válnak. Miután a miniszterelnök nyilvánosan felvetette egy kisebbségi kormány lehetőségét, a PSD főtitkára figyelmeztetett, hogy a kormány bizalmatlansági indítvány általi bukása véglegesen lezárná Bolojan útját a Victoria-palotába.
A. Țăranu politológus szerint a kritikus pillanat, amely eldönti a miniszterelnök sorsát „ugyanaz, ami mindig is ott volt: a pártok alapvető bizalmatlansága vezetőikkel, illetve a más pártokkal szemben. Ez nem új keletű dolog. 1992 óta, amikor az első pártok és az első koalíciós kormányok megjelentek Romániában, mindig bizalmatlanság uralkodott. Szégyenletes, hogy mindenki a stabilitásról beszél, miközben botrányt kavarnak, és azon tűnődnek, hogyan jutott az AUR 40% fölé”.
Míg a PSD kívülről gyakorol nyomást, Ilie Bolojan sokkal nagyobb fenyegetéssel nézhet szembe: a saját pártjával. A PNL közelmúltbeli története azt mutatja, hogy a vezetőket még saját kollégáik is gyorsan ki tudják iktatni. Emlékezetes, hogyan távolították el Ludovic Orbant és Cîțut, majd Ciucăt. Elemzők szerint ez a PNL működési módja. A PNL az esetek túlnyomó többségében, ha az elnökök nem mondtak le, eltávolította őket.
A politikai elemző szerint a pártvezetők jelenleg várakozási állásponton vannak, és a folyó évi költségvetés elfogadása után Bolojan távozása is valószínűvé válik.
Ha a PSD nem szavazza meg a költségvetést, az törvényhozási és intézményi káoszba sodorja az országot. Románia befektetői és hitelezői már most azt kérdezik: vajon Románia még megbízható-e, érdemes-e befektetni ebbe az országba?
Radu Magdin politikai elemző és tanácsadó szerint a „kenyér és cirkusz” stratégia elérte a határait. Lerombolja a nyilvános botrányokon keresztüli elterelés stratégiáját, amelyet gyakran a konkrét eredmények hiányának elfedésére használnak. Véleménye szerint a számok a hatalomgyakorlás kudarcát jelzik az elmúlt évtizedekben, különösen a végrehajtó és a törvényhozó hatalom közötti diszfunkcionális kapcsolatot. A politikai tanácsadó úgy véli, hogy a törvényhozás a rendeletekkel való visszaélés áldozatává vált, ami a választók elvárásaitól való teljes eltávolodáshoz vezetett. Ami a kormányt illeti, az elemző felhívja a figyelmet arra, hogy az ország egyszerű igazgatása már nem elegendő. Válság idején a közvélemény hiteles vezetőket keres, és a jelenlegi kormányzati kommunikáció nem közvetít empátiát és irányt.
Az elemzés által jelzett legsúlyosabb szempont ennek a szakadásnak a társadalmi következményeire vonatkozik. A gazdasági nehézségek hátterében a lakosságnak már nincs türelme, és az életszínvonal csökkenése okozta „fájdalom” gyorsan radikalizálódásba csap át. Az elégedetlenség pedig veszélyt jelent az állam stabilitására.
