2021. január 26., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Életcélja a kutatás

Az új év kezdetén a jövőt latolgatjuk egy tehetséges marosvásárhelyi fiatalemberrel, Darabán István Lászlóval, aki orvosi biológiát tanul a King’s College London egyetemen, ahol az elmúlt tanévet angol és a világ minden tájáról érkezett hallgatótársai között évfolyamelsőként végezte. A tudományos világban nagyra becsült felsőoktatási intézményben, amelynek úttörő szerepe volt a DNS szerkezetének felfedezésében, idegtudományból írja az államvizsga-dolgozatát.

– A Bolyai Farkas középiskola természettudományok szakán érettségizett marosvásárhelyi diák hogyan jutott el a London központjában működő hírneves egyetemre?

– Kiskoromtól kosárlabdáztam, emiatt vonzott a nagyon jól felépített egyesült államokbeli egyetemi sportrendszer, ahol – a tanulás mellett – minden sportban profi szinten lehet versenyezni, és ösztöndíjat biztosítanak a sportoló egyetemi hallgatóknak. Ott szerettem volna folytatni a kosarazást és a tanulást, ezért ahhoz a magyarországi céghez fordultam, amely a sportolóknak Észak-Amerikába sportösztöndíjjal való kijuttatásával foglalkozik. Mivel nem sikerült, érettségi után itthon töltöttem egy évet. Ez idő alatt igazán elmélyítettem az angolnyelv-ismeretem, és levizsgáztam, majd a következő évben újra próbálkoztam. Második lehetőségként az Egyesült Királyság egyetemeit is beírtam. Többre fel is vettek, és kiválasztottam a legjobbat, ahol a sport nem jelentett előnyt, de játszom az egyetem kosárlabdacsapatában, amely diáktársaságként működik. 

– Milyen hatásra választottad az orvosbiológiai tudományok szakot?

– A nyugat-európai egyetemeken elég gyakori, Kelet-Európában kevésbé, mert nincsen meg a háttérben az a nagyon fejlett akadémiai kutatási rendszer, mint nyugaton. Valójában biológia szak, de nem tanulunk növény- és állattant, hanem az orvostudománnyal kapcsolatos ismereteket. A hároméves alapképzés elvégzését követően az orvosi egyetemen lehet tovább tanulni vagy mesterizni, majd a kutatás terén a doktori (PhD) fokozatot is megszerezni.

– Mi fér a hároméves alapképzésbe?

– Első éven a programban szereplő összes tantárgy kötelező, ezek bevezető tantárgyak az anatómiába, a fiziológiába, a molekuláris biológiába, a genetikába, az idegtudományba, a sejtbiológiába, a gyógyszertanba. Ezen a szakon az a nagyszerű, hogy másod- és harmadéven minden tantárgy választható, így pontosan el tudjuk dönteni, hogy milyen útra és szakterületre szeretnénk irányulni. Másodéven a genetikát és a molekuláris biológiát választottam. Mindkettő bonyolult, a tudás nagy részét az utóbbi évtizedekben fedezték fel, és az ismeretek köre évről évre bővül. Véleményem szerint elég nehéz, de nagyon érdekes. Ezenkívül idegtudományt és sejtbiológiát tanultam. Idén az idegtudományt és genetikát folytattam, és a későbbiekben valószínűleg idegtudománnyal szeretnék foglalkozni. A neurodegeneratív idegsorvadásos betegségek, mint az Alzheimer-kór, valamint az agyfejlődési rendellenességek, az autizmus spektrumzavar – ezeknek a biológiai alapját szeretném alaposan tanulmányozni.


– Nehéz volt a beilleszkedés az egyetemi életbe?

– Az egyetemnek öt campusa van, a központi épület London kellős közepén, az orvosi és orvosbiológiai szak székhelye kicsit keletebbre, a Temze partján, a város legmagasabb felhőkarcolójának a tövében levő épületekben van, ahol az egyetemi kórház is működik. A kollégiumok, ahol laktam, 10-20 percnyi gyaloglásra vannak.

Ami a beilleszkedést illeti, kezdetben kulturális sokként hatott rám mindaz, amivel szembesültem. Az első pár hónap sok stresszel járt, de aztán megszoktam a környezetet. Az intézménynek ugyanis jól kidolgozott módszere van arra, hogy a diákokat beépítse az egyetemi életbe, a tanulásba azzal, hogy rengeteg programot szerveznek az ismerkedésre, olyan tevékenységekre, amelyek elősegítik a beilleszkedést. Ennél nehezebb volt, hogy hirtelen egyedül kellett gondoskodnom magamról, a bevásárlásról, mosásról, ételkészítésről, takarításról. A legtöbb bentlakás úgy működik, hogy minden diáknak van egy kis szobája ággyal, asztallal, szekrénnyel berendezve. Egy kis fürdőszoba tartozik hozzá, több szobához pedig egy konyha is. Ez a szerkezet biztosítja a tanuláshoz szükséges privát szférát, a konyhában pedig, amit első éven például heten használtunk, szocializálódni lehet. Másodéven egy félreértés folytán olyan szobát kaptam, amelyhez egy kis konyha is tartozott, így teljesen egyedül laktam. Jelenleg egy kinti lakáson osztozunk egy barátommal. 

– Hogyan, mennyi idő alatt lehet megszokni, hogy nehéz tantárgyakat nem az anyanyelvén tanuljon az ember?

– Mivel az érettségire is nagyon komolyan készültem, hogy jó jegyeim legyenek, és az itthon töltött egy év alatt is arra törekedtem, hogy angolul tudjak gondolkodni, ebből nagy előnyöm származott. Bár intellektuális kihívásnak éreztem, a tanulásba könnyen beleszoktam, és szívesen teszem. A választott tantárgyakat örömmel tanulom, és többször is megtörtént, hogy egy-egy előadás után el voltam ámulva, hogy mennyire érdekes az, amit el kell sajátítani. Gyakran a vizsgára való felkészüléskor is így történik: amikor a teljes anyagot gondolatban össze tudom rakni, és megtalálom az összefüggéseket bizonyos témák között, mindez lehetővé teszi, hogy jól fel tudjak készülni minden vizsgára, évközi tesztre és beadandó esszére.

– Az orvosi biológia szakon hogyan oszlanak meg a hallgatók?

– A mi egyetemünk az egyik legnemzetközibb egész Angliában, a diákoknak körülbelül a 40 százaléka más országokból érkezik. Az évnyitón kitöltött kérdőívből, amire a válaszokat kivetítették, kiderült, hogy hány kontinensről, milyen országokból mentünk, és milyen terveink vannak. Akkor láttam, hogy mennyire nemzetközi környezetbe kerültem, ami érdekessé teszi az együttlétet. Aki ennek a közösségnek a tagjává válik, nem úgy kezd gondolkodni a világról, hogy csak az ő és a körülötte levők véleménye számít, hanem megpróbálja megérteni, hogy a másik, aki egy teljesen más környezetből, kultúrából, nyelvcsoportból származik, hogyan gondolkozik bizonyos kérdésekről, az élet dolgairól. Vannak már barátaim minden kontinensről, és nagyon érdekes, amikor egy ilyen csoport összeül, és mindenki a saját nézőpontja szerint szemléli a dolgokat. Az angol társaim nem voltak nagyon nyitottak a külföldi diákok irányába, és én sem tudtam igazi barátságot kötni angol kollégával, bár jobban megismerve az ő viselkedési kultúrájukat, meg lehet szokni a viszonyulásukat is. Két és fél év után már sokkal nagyobb mértékben tartom képesnek magam, hogy az ottani társadalom része legyek, bár kezdetben kicsit idegennek tűnt.

– Az Egyesült Királyságot is eléggé durván érintette a világjárvány; hogyan befolyásolta az egyetemi képzés menetét?

– Amikor lezárták az országot, nekünk már lejárt a második félév. Harmadévre szeptember közepén mentem vissza az egyetemre, mert azt ígérték, hogy a szemináriumokat és a gyakorlatokat megtartják, és csak az előadásokat fogjuk digitálisan hallgatni, de a fertőzés második hulláma miatt fokozatosan online-ra változott minden. Most, hogy megjelent a vírus gyorsabban terjedő változta, a második félév sem lesz az igazi. A legnagyobb problémám, hogy el kell készítenem az államvizsga-dolgozatot, és labormunka helyett sajnos adatgyűjtésből, valamint -feldolgozásból kell majd írnom.

– Mi a témája? 

– Az úgynevezett FUS-fehérje, amelynek szerepe van két gyógyíthatatlan neurodegeneratív betegségben. Az ALS (amiotrófiás laterális szklerózis) tünetei az előrehaladó izomgyengülés, majd az akaratlagos izmok elsorvadása, ami rövid időn belül halálhoz vezet. A betegséget egyetemünkön többen kutatják. Az államvizsgámat egy Alzheimer-kutató professzor laboratóriumában készítem, ahol a témám az, hogy az ALS-t okozó mutáns FUS-fehérjének milyen hatása lehet a hippocampus elsorvadására az Alzheimer-kórban. 

Az egyetemünkön nagyon sok kutatólaboratórium működik, amelyek pontosan meghatározzák, hogy milyen kutatásokra akarnak összpontosítani, és minden évben benyújtják az alapképzéses diákoknak és tanáraiknak a témákról szóló projekteket. Ezeket szeretnék egy-egy diákra bízni, hogy államvizsga-dolgozatként két-három hónapon keresztül foglalkozzon vele, és nekünk ezekből a projektekből kell válogatni.

– Miért esett erre a korábban említett témára a választása?

– Nem az első helyen volt a megnevezett hat közül, de mindenképpen érdekes projekt, mert két neurodegeneratív betegséget köt össze, amelyekre az orvostudománynak nincsen még válasza, és fontos lenne megtudni, hogy arra, ami közös lehet bennünk, milyen kezelési perspektíva képzelhető el.

– Mivel tölti a szabadidejét egy londoni egyetemi hallgató?

– Ha egyáltalán van. A jó pontokért nagyon sokat kell tanulni. A tanév kezdetén viszont pontosan lehet tudni a vizsgák, a tesztek, az esszék benyújtásának időpontját, és azt is, hogy mennyi pontot lehet értük kapni. Ezért könnyen lehet tervezni. 40 pont jelenti az átmenő jegyet, én mind első, mind másodéven 81 pontot értem el, amivel másodéven az első voltam az évfolyamon.

Ami a szabadidőmet illeti, elég sok időt töltök olvasással, illetve próbálok majdnem napi szinten beszélgetni az itthoniakkal: öcsémmel, szüleimmel, barátaimmal. Az ottani haverokkal meg azon vagyunk, hogy kihasználjuk, hogy Londonban tanulunk, így gyakran sétálunk, várost nézünk, különleges éttermeket és mozikat próbálunk ki.

– Elhangzott, hogy az Egyesült Királyságban nem érvényes az amerikai sportösztöndíjrendszer. A jó tanulmányi előmenetel segít-e ösztöndíjhoz jutni?

– Az alapképzésen nem adnak ösztöndíjat. A brexit előtti rendszerben a tandíjra, amely az unióból érkezett diákoknak egyforma volt, kölcsönt lehetett felvenni az angol államtól, és a legtöbben meg is tettük. Nekem ez az évem még benne van, de a továbbiakban a tandíj megnőtt, és már kölcsönt sem adnak.

– Az alapképzés után a mesteri következik. Milyen feltételekkel lehet bejutni a képzésre?

– Ha a kutatásban szeretnék dolgozni, szükségem van a doktori (PhD) diplomára is. Az angliai rendszer szerint, ha az alapképzésben jó eredményt ér el a hallgató, és megszerezte a szükséges laboratóriumi tapasztalatot a nyári gyakorlat során vagy az egyetemen belül, akkor lehet egyenesen a doktori képzésre jelentkezni, ha talál egy kutatólaboratóriumot, ahol dolgozhat. Bár egész Európa-szerte próbálkoztam nagyon színvonalas szervezett programokra jelentkezni, ezeket a járvány miatt 2021-re is eltörölték, így nem tudtam megszerezni azt a kutatói tapasztalatot, amely feljogosítana arra, hogy egyből a doktori képzésre jelentkezhessem, ahol saját projektje van mindenkinek, és azon dolgozik. Ezért valószínű, hogy mesteriznem kell, ami az Egyesült Királyságban egyéves (hat hónap tanulás, hat hónap labor), ezért ideális lenne, de a brexit miatt ezeknek is nőtt a tandíja. Ennek ellenére próbálkozom, de azzal is, hogy a kontinensre visszatérjek, Hollandiába, Németországba, Svédországba például, ahol Angliához képest kisebb a tandíj, viszont kétéves a mesterképzés. Most van a jelentkezési időszak, hamarosan várom az eredményt.

– Ha sikerül a PhD fokozatot megszerezni, hogyan tervezed a jövőt?

– Mindenképpen a kutatásban szeretnék dolgozni, tetszik, ahogy az egyetemi kutatórendszer működik. Két évvel ezelőtt a nyári szünidőben a budapesti Semmelweis Egyetemen gyakorlatoztam. Akikkel ott megismerkedtem, ahogy beépültem a csapatba, és tudtam segíteni, megtapasztaltam, hogy milyen egyetemen kutatni azt, ami érdekel, és diákokat oktatni. Ez az életstílus vonzó számomra. Az utóbbi években jöttem rá, hogy nagyon szeretek tudományos orvosi dolgokat magyarázni, amire pozitív visszajelzést kaptam. Jó érzés számomra, hogy amit én tudok, azt átadhatom másoknak is.

– A hazatérésről gondolkodtál-e?

– Sokat beszélgettünk erről a szüleimmel, akik minden tervemben támogatnak, és szinte ugyanannyira felelősek az elért eredményeimért, mint én, de sajnos olyan komoly kutatásra, amilyenbe Londonban bepillanthattam, és amire tanítanak, egyelőre itthon még nincs lehetőség. A kutatás nagyon költséges, és egy olyan országban, ahol elemi dolgokra sem jut pénz, nem ez a legfontosabb. Egyébként Nyugat-Európában is, ahol sokkal nagyobb az e célra szánt anyagi ráfordítás, nagyon pontosan tudják, hogy ki mivel foglalkozik, és az mennyire fontos. A budapesti Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, amelyet Freund Tamás professzor, az MTA elnöke vezet, nagyon elismert világszerte, kiváló munkát végeznek, és kutatási eredményeiket a legnevesebb szakfolyóiratokban olvastam. Képzett kutatóként akár oda is szívesen mennék, de valószínű, kevés rá az esély. Ha befejezem a tanulmányaimat, sikerül megszerezni a PhD fokozatot, és a kutatás területén elhelyezkedni, ha meghívnának vendégtanárnak egy bizonyos időre, haza is szívesen eljönnék előadásokat tartani.