Egyre mélyülő egyenlőtlenségek

Segítség vagy függőség érkezik Magyarországról?

A közeledő magyarországi választások nemcsak a szomszédos ország lakosságát, hanem az erdélyi magyarságot is megosztják, még akkor is, ha a romániai magyar kisebbség köreiből leadott szavazatok túlnyomó többségét az elmúlt években a Fidesz-KDNP zsebelte be. Azonban a magyarországi kampány átszűrődése miatt mintha nem is foglalkoznánk azokkal a kérdésekkel, amelyek sokkal jobban meghatározzák a mi mindennapjainkat. A társadalmi viszonyok, az egyenlőtlenségek, a polarizáció és a szélsőséges megnyilvánulások erősödése, illetve kitörése a verbális térből – ezekre és a párbeszéd fontosságára is fel akarja hívni a figyelmet az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom, amelynek több tagja a hétvégén egy székelyföldi turnét tartott Székelyudvarhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy érintésével, de arra is ígéretet kaptunk tőlük, hogy Marosvásárhelyre is el fognak látogatni.

Mi is az az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom?

Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalmat azok az emberek alkotják, akik szerint újra kell gondolni azokat a társadalmi viszonyokat, amelyek az erdélyi magyarságra nehezednek, valamint újra kell értelmezni a kapcsolatunkat a magyarországi magyarsággal és a romániai többségi társadalommal, újfajta hidakat képezve. Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom hivatalosan május 18-án mutatkozott be Kolozsváron, de egyre többen csatlakoznak be Erdély minden részéről.

„Fontosnak tartjuk, hogy olyan társadalmi kérdésekről folytassunk párbeszédet, mint például a környezetvédelem, az oktatás és a sajtó helyzete vagy éppen a nők elleni erőszak” – sorolta Marton Attila, az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom egyik alapítója, aki úgy vélekedett lapunknak a csíkszeredai eseményt követően, hogy ezek a témák háttérbe szorultak az erdélyi köztérben, valamint tetten érhető a látókör bizonyos értelemben vett szűkülése, ami egyértelműen nem válik az erdélyi magyarság javára. Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom azért küzd, hogy visszatérjen a párbeszéd, különböző kutatások készüljenek, amelyek rávilágítanak egy-egy fontos társadalmi kérdés részleteire. A hétvégi székelyföldi események alkalmával egy szociológiai kutatást mutattak be arra vonatkozóan, hogy hogyan érkeznek a magyarországi pénzek Erdélybe.

Marton Attila azt is elmondta, hogy egyre többen érzékelik a mozgalom által felvállalt problémákat, az a tény pedig, hogy eddig mintegy 80 ember csatlakozott a mozgalomhoz, mutatja, hogy van nyitás, érdeklődés ezen kérdések iránt. Ugyanakkor az is érződik, hogy van egy polarizáció a társadalomban, amit a politikai pártok nem tudnak kezelni. Az erdélyi magyar társadalom esetében is megfigyelhető egy egyre nacionalistább, zárkózottabban gondolkodó réteg, amelyik minden ellen lázad, csak lázadhasson, emelte ki a mozgalom egyik alapítója. A radikalizálódás mind a magyar, mind a román társadalmat érinti, ezzel párhuzamosan pedig látszik a szélsőségek erősödése. Erre a helyzetre nehéz megoldást kínálni, látjuk, hogy a romániai – demokratikus – pártok és az RMDSZ sem tudja kezelni a helyzetet, azonban a párbeszéd biztosan nem ront a helyzeten, a párbeszéd része a megoldásnak, vélekedett Marton Attila, aki azt is hozzátette, hogy meglátása szerint kommunikálni kellene hasonszőrű, hasonlóan gondolkodó román emberekkel is.

Szóba került a sajtó helyzete is, ennek kapcsán Marton elmondta, hogy nagyon sajnálatosnak látja, hogy a román sajtó nem veszi át a magyar sajtóból az anyagokat, legalábbis azokat, amelyek a román társadalmat is érdekelhetnék, amiatt pedig, hogy nem történik meg az átvétel, nem kerülnek be a román közbeszédbe a magyarokat is érintő témák.

A polarizációval és a szélsőségek erősödésével felmerül az a kérdés is, hogy a szélsőjobb hatalomátvétele esetén nemzetbiztonsági kockázat lesz-e a romániai magyar kisebbség. Ennek kapcsán Marton Attila úgy vélekedett, hogy az Európai Unióban jelen állás szerint nem kell ettől tartani, viszont egy teljesen más valóságban élnénk – magyarok és románok egyaránt –, ha a szélsőjobboldal átvenné a hatalmat. Továbbá reményét fejezte ki, hogy a 2028-as választásokig ezek a lufik valahogy kipukkadnak.

Átlátható és át nem látható pénzek Magyarországról

Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom székelyföldi turnéjának központi elemét a Magyarországról érkező támogatások képezték. Ezek kapcsán megtudtuk Kiss Tamás szociológustól, a mozgalom egyik alapítójától, hogy 2020-ban jött a legtöbb támogatás Magyarországról, akkor ez a magyarországi államháztartási költségvetés 0,98%-át tette ki. 2020 után csökkent a támogatás összege és aránya is.

A támogatáspolitikának két nagy pillére van. Egyrészt vannak a BGA Zrt.-n keresztül történő intézményes támogatások. A 2010 és 2020 közötti periódusban a legfőbb kedvezményezettje ennek a református egyház volt, amely elsősorban épületvásárlásra, felújításra és építkezésre költötte a pénzt. De szintén jelentős részt tettek ki az intézményi támogatásokból a sport- és oktatási célú támogatások. A másik pillért, amely 2018 után erősödött fel, a nagy volumenű gazdasági támogatások alkotják, azaz a több millió eurós kifizetések, melyek gazdasági szereplőkhöz jutnak.

Ez eddig még jól is hangozhat, csakhogy következnek a „de”-k. Ugyanis a támogatási rendszernek van átlátható és átláthatatlan része, teljes kép nem állítható össze. Azt lehet tudni, hogy mennyi pénz ment ki a magyarországi minisztériumoktól és állami intézményektől a kedvezményezettek felé, viszont támogatói oldalról nem lehet teljes képet felrajzolni, mutatott rá Kiss Tamás, hozzátéve, hogy a BGA-nak az egyéni támogatásai nem nyilvános pályázatként jelennek meg, az ezekről való döntéseket meg lehet találni a BGA weboldalán, de a gazdasági támogatásokról, amiket a Pro Economica Alapítvány folyósít, nincs ilyen jellegű statisztika. A Külügyminisztériumra, amely folyósítja ezeket az összegeket, érvényes az átláthatóságra és az adatszolgáltatásra vonatkozó törvény, de ez az intézmény csak annyit közöl, hogy mennyit utal a Pro Economicának, amelyet viszont nem kötelez a törvény, hogy közzétegye a kedvezményezettek listáját, mondta a szociológus.

Mi lesz a pénzzel egy esetleges kormányváltás esetén?

A pénzcsapok nem fognak elzárulni, ez az ellenzéki programban sem szerepel, nyomatékosította Kiss Tamás, aki arra is rámutatott, hogy a támogatások volumene már csökkent, ez már megtörtént. Ez pedig azt is jelenti, hogy a romániai magyar intézményrendszer és a politikai elit számára megnövekedett a romániai és EU-s források jelentősége. Ez már látszik a gyakorlatban, ugyanis a székelyföldi önkormányzatok fejlesztései nem magyarországi, hanem romániai és európai pénzekből valósulnak meg.

Továbbá azt is tudatosítani kell az emberekben, hogy nem Magyarországról tartották fenn eddig sem a romániai magyar intézményeket, hanem romániai – önkormányzati és állami – forrásokból, a magyarországi források aránya a 10%-ot sem érte el soha, de lehet közelebb van az 5%-hoz, emelte ki a szociológus, aki konkrét példaként azt is elmondta, hogy Romániában 900 iskolában zajlik magyar nyelvű oktatás, a magyarországi támogatások pedig 10–20, jellemzően elit és egyházi iskolában csapódnak le, ezzel nem mellesleg tovább mélyítve az amúgy is erőteljesen jelen lévő egyenlőtlenségeket. Ebből is látszik, hogy nem Budapestről tartják fenn az intézményrendszert, nem a magyar kormánynak köszönhetően működnek az iskolák, kórházak vagy éppenséggel történnek az aszfaltozások.

Az egyenlőtlenségek a pénzeloszlásban is megjelennek, hiszen míg Kolozsvár esetében egy lakosra több mint 8000 euró jutott, Csíkszeredában több mint 2000, addig Marosvásárhelyen például csak 218, a vidék pedig a támogatások kevesebb mint 5%-át kapta meg, miközben az erdélyi magyarság több mint fele vidéken él, ha ehhez hozzáadjuk a kisvárosokat is, akkor az arány már kétharmad, emelte ki Kiss Tamás, aki arra is rámutatott, hogy a támogatást nem a lakosok kapják, hanem az intézmények. Kolozsvár pedig számos országos intézményrendszer központja, ezért van ez a torzítás, de ha ezt a torzítást leszámítjuk, akkor is túlmutat a magyarság arányán a kincses városba érkező támogatás. A másik hatalmi és erőközpont Csíkszereda, ezért szerepel a lista második helyén.

Egyenlőtlenségek és átcsábítások

A magyar kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy azt a humánerőforrást, amire szüksége van, át tudja csábítani, fogalmazott Kiss Anna, a Miközöd YouTube-csatorna alapító főszerkesztője, az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom egyik alapítója, ezzel kiemelve az elitképzést, amit az MCC folytat Erdélyben, vagy a különböző sportklubok tevékenységét. Ezeken a helyeken, ha valaki nagyon jól teljesít, lehetőségeket fognak neki felkínálni Magyarországon. Természetesen nem megy el mindenki, de vannak törekvések az átcsábításra, amelynek következtében az erdélyi magyarság lesz szegényebb, húzta alá Kiss Anna.

A Mathias Corvinus Collegium kapcsán szóba került a kolozsvári bentlakás is, amelyben az elitképző válogatott diákjai ingyen lakhatnak. Mindezt egy olyan városban, amely hírhedt az ingatlanárakról és a lakbérekről. Ugyanakkor ez nem menti fel az MCC-t, sokkal inkább fel kell tenni azokat a kérdéseket, hogy miért nincs elég bentlakás, miért nem figyel a bérlői piac szabályozására Kolozsvár, és miért engedi, hogy az ingatlantulajdonosok kizsákmányolják a székelyföldi, partiumi családokat az óriási bérleti díjakkal, sorolta a Miközöd YouTube-csatorna alapító főszerkesztője, aki az oktatás kapcsán elmondta, hogy egy klaszterizálódási folyamatnak vagyunk a tanúi.

Az azonos gazdasági háttérrel rendelkező diákok egy iskolába fognak járni, ez pedig nagyon komoly törésvonalakat eredményez, nyomatékosította Kiss Anna, aki arra is rámutatott, hogy Bukarestben 10 év alatt 10%-kal nőtt a magániskolába járó diákok aránya. Ez Erdélyben is történik, csak nem gazdasági mechanizmusok alapján, hanem többek között az MCC által, a magyar állami támogatások révén. Kiss Anna szerint az amúgy is egyenlőtlen oktatási rendszerre erősít rá a magyar állam az elitiskolák támogatása révén, és erre jön még egy szint: az MCC, amely kapcsán ne legyenek illúzióink – még az ingyenes bentlakás miatt sem –, mert ezt a rendszert nem tudjuk a javunkra formálni.

Az egyenlőtlenségek sorából nem lehet kihagyni a szavazást sem, hiszen nem ugyanúgy szavaz egy erdélyi magyar, mint mondjuk egy amerikai magyar. Míg nálunk levélszavazatok vannak, addig az Egyesült Államokban akár több száz kilométert is utazni kell egy külképviseletre, hogy valaki leadhassa a szavazatát. Ez a rendszer pedig további feszültségeket szül, ezeket a különbségeket is ki kellene egyenlíteni.