Nicușor Dan elnöknek ismét sikerült meglepnie az országot azzal, hogy Siegfried Vasile Mureșant jelölte a miniszterelnöki posztra. Meglepetés volt az is, hogy a miniszterelnöki posztra való jelölés első fordulójában Eugen Tomac került képbe. Szinte senki sem gondolt rá, pláne egy lehetséges technokrata miniszterelnök képében. Tomac évekig Traian Băsescu egyik elkötelezett híve volt. Ezt követően kereste a helyét, és sikerült is megtalálnia az új politikai kontextusban. Ám hamarosan az elnök élő adásban jelent meg, az egyik oldalon Eugen Tomac jelentette be visszavonulását, a másikon pedig Adrian Veștea, akit az új miniszterelnök-jelöltként mutattak be. Újabb meglepetés.
Több mint négy hónapnyi teljhatalmú kormány nélküli időszak után, egy olyan periódusban, amikor Románia veszélyesen közel került egy politikai válsághoz, amely súlyos gazdasági válsággá alakult, végre megkezdődtek a hivatalos konzultációk. Aztán mindössze néhány óra alatt egy új név hangzott el: a Siegfried Vasile Mureșané.
Persze, azonnal megjelentek a kommentárok, elemzések, ítéletek, összeesküvés-elméletek, felháborodások és bizonyosságok. Az elnök meg – úton Ukrajna felé – elment a Dragomirna kolostorba, miközben a politikai elit próbálta megérteni, mi történt. A legérdekesebb kommentárok azt állították, hogy ez Nicușor Dan tűzoltó stílusa: későn avatkozik közbe, amikor a feszültség eléri a maximumot, előhúz egy nevet a kalapból, és továbbáll, a többiekre hagyva a tűz oltását.
Mások azon elmélkednek, hogy politikussal vagy egy játékos elnökkel van-e dolgunk? Nicușor Dan nem hozza nyilvánosságra döntését a forrásai alapján. Nem engedi, hogy a táborok a bejelentés előtt kompromisszumot kössenek. Nem adja meg ellenfeleinek a szükséges időt a támadás felépítéséhez. Arra kényszeríti őket, hogy reagáljanak a lépés megtétele után.
Nicușor Dan látszólag azonosítja ellenfeleit, és nyomást gyakorol rájuk anélkül, hogy megnevezné őket. Ilyen kontextusban Ilie Bolojant lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Úgy beszél és viselkedik, mint egy elnök. Ő foglalja el a nyilvános teret, ő diktálja az alaphangot, tekintélyt sugároz, és egy komoly, szigorú és nélkülözhetetlen ember imázsát ápolja. Közben a Victoria-palota székéhez köti magát. Szigorú a mikrofon előtt, de nem szigorú a hozzá közel állók kiváltságait, érdekeit és előnyeit illetően.
A Nicușor Dan és Ilie Bolojan közötti „hidegháború” valójában hatalmi versengés. Bolojan erős, fegyelmezett és parancsoló, Nicușor Dan erre egy alkotmányos előjoggal válaszol, amelyet senki sem vehet el tőle: a miniszterelnök kinevezésével. És olyan embereket választ, akik megváltoztatják a játékszabályokat, még akkor is, ha a kezdetektől nem világos, hogy meg tudják nyerni.
Politikai elemzők szerint Siegfried Mureșan jelölése a súlypont eltolására tett kísérletként is értelmezhető. Mureșan európai profillal rendelkezik, erős kapcsolatai vannak az európai néppártok családjában, ő a PNL–USR–RMDSZ jelölt, de nincs miniszterelnöki profilja, és nincsenek meg a szükséges parlamenti szavazatok. Felteszik a költői kérdést: improvizáció ez vagy stratégia? A válasz az eredményből fog adódni.
Ha Siegfried Mureșan nem szerzi meg a szükséges szavazatokat a parlamentben, Bolojan ismét sok pontot veszít. Az átjutásnak minimális az esélye, és kínos a parlamentbe menni annak tudatában, hogy nincsenek meg a szükséges szavazatok.
Egy dolog világos: Nicușor Dan nem a sajtó tempójában dönt, nem követi a pártok forgatókönyveit. Idegesítően lassú. Nehéz kiismerni. Pont azokban a pillanatokban tűnik hiányzónak, amikor mindenki követeli, hogy jelen legyen. Aztán megjelenik, és egyetlen névvel felborítja a játékot.
Talán ez a módja a hatalomgyakorlásnak: hagyja, hogy mások beszéljenek, leleplezzék magukat, kimerítsék a lehetőségeiket, és azt higgyék, hogy ők már a pályán vannak. Aztán ő maga dönt. Talán Siegfried Mureșan jelölésének valódi tétje nem csak az, hogy ki kerül a Victória-palotába, hanem az is, hogy végső soron ki marad Románia igazi hatalmi középpontjában.
Emlékeztetünk, hogy a juhászok tüntetésén ismét kiderült, hogy a hatalom számára mi, átlagpolgárok nem vagyunk többek, mint akiket adókkal és vámokkal, csillagászati árakkal, általában véve szinte mindenüktől meg lehet fosztani. A vezetők érzéketlensége teljes mértékben megnyilvánult.
A gazdák a tiltakozást több mint két héttel korábban bejelentették. A tüntetők felhívták a figyelmet, hogy nincs politikai tétjük. Csak fel akarják oldani a juhok és kis kecskék exportjának blokkolását. Valamint azt, hogy adják meg nekik az APIA támogatásait, amelyeket már régóta nem kapnak. Ám nem vették észre őket. Bár Ilie Bolojan a kormányépületben tartózkodott, csendőrökkel körülvéve, nem vette a fáradságot, hogy fogadja a békés tüntetőkből álló küldöttséget. Inkább a csendőrök kordonjai és a kormányablakok függönyei mögé rejtőzött.
De Oana Gheorghiu szakított időt arra, hogy felvágja a négyemeletes tortát, és pezsgővel koccintson egy összejövetelen. Találtak időt arra is, hogy elmenjenek Alexandru Nazare miniszter esküvőjére, de nem találtak időt arra, hogy a több száz, talán több ezer állattenyésztővel beszéljenek súlyos problémáikról. Nem találtak időt arra sem, hogy átnézzék a kormánytitkárságon hagyott dokumentumot. Csendőrök kordonjai mögé bújtak, és hagyták, hogy idővel lecsillapodjanak a tüntetők.
Visszatérve a kezdetekhez. Románia államadóssága elérte a GDP 60%-át, azaz 240 milliárd eurót. Andrei Caramitru, azt állítja, hogy Romániának évente 60 milliárd eurós adósságot kell finanszíroznia és refinanszíroznia, amelynek kétharmada, azaz 40 milliárd euró hitel. Csak a hitelek kamatai idén 12 milliárd euróba kerülnek nekünk. Október elején az S&P közzéteszi Románia besorolásáról szóló jelentését. Szinte biztos, hogy a „szemétben” landolunk, a másik két ügynökség pedig újraértékeli Románia besorolását. Vajon a kijelölt kormányfő meg tudja, meg akarja oldani ezeket a gondokat?
