2019. január 17., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

December 13-án Budapesten a Parlament díszes felsőházi termében

30. alkalommal adták át a műszaki-szellemi innovációs alkotómunka elismerését jelentő Gábor Dénes-díjakat. A Novofer Alapítvány a Nobel-díjas magyar fizikus, gépészmérnök nevét viselő díjjal „a technológiai innováció, a műszaki/mérnöki kutatómunka, az ember által teremtett gépek és létrehozott anyagi konstrukciók iránti társadalmi figyelmet és elismerést” kívánja felkelteni és megerősíteni. 

Az elmúlt évek során 229 tudós, feltaláló (a gépipar; energetika; vegyészet-gyógyszeripar; orvosi technológia/műszergyártás; mezőgazdaság-biotechnológia stb. területekről) és kiváló oktatóként ismert személy részesült a kitüntetésben, illetve egyetemi hallgatókat, diákokat jutalmaztak, kutatómunkájukat ösztöndíjjal támogatták.

A magyarországiak mellett minden évben a határokon túl dolgozó magyar kutatókat is kitüntetnek. 2018-ban a díj külhoni fokozatát a brassói születésű dr. Magyari-Köpe Blanka mérnök-fizikus, a Stanford Egyetem kutatócsoport vezetője és a Marosvásárhelyen közismert dr. Kolozsváry Zoltán gépészmérnök, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának címzetes tanára, a Plasmaterm Rt. ügyvezető igazgatója vehette át.

Dr. Kolozsváry Zoltán és felesége 


Az Egyesült Államok kiváló egyetemén dolgozó brassói származású mérnök-fizikus, dr. Magyari-Köpe Balanka, aki Kolozsváron végezte felsőfokú tanulmányait, a „mesterséges intelligencia területének fejlődésében központi szerepet betöltő neurális hálózati rendszerek hatékony működéséhez szükséges nanoméretű rezisztív memória, vagyis a RRAM készülékek fejlesztésében” végzett munkájáért kapta az elismerést. Tevékenysége következtében történt nagy előrelépés a robotikában, az okoskamerák gyártásában, az önállóan közlekedő autók és repülőgépek készítése során.

Dr. Kolozsváry Zoltán, aki a Bukaresti Műegyetem jármű szakos gépészmérnöki karán szerzett mérnöki diplomát és doktori fokozatot, az anyagtudomány – különösen a gáznitridálással végzett hőkezelés gyakorlatban történő alkalmazása – terén elért eredményeiért – amelyeket 15, Magyarországon, Romániában, Németországban és az USA-ban bejegyzett szabadalom véd –, továbbá a felsőoktatásban betöltött kiemelkedő oktatásszervezői és oktatói tevékenységéért részesült Gábor Dénes-díjban – hangzott el a méltatásokban.

Találjuk fel a jövőt! – idézte Gábor Dénesnek az alapítvány mottójául választott szavait nyitóbeszédében dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke, dr. Karsai Béla, az alapítvány kurátora ülésvezető elnökként köszöntötte és mutatta be a magyar tudományos élet jeles képviselőit, akit átadták a díjakat. Jamrik Péter díjalapító a mérnöki alkotómunka, a felelős innováció fontosságát hangsúlyozta. A magyarországi kitüntetettek között egy informatikus mérnök, két vegyész, egy orvos és egy biológus szerepel, akik valamennyien az élettudományi kutatásokban nyitottak új kapukat – hangsúlyozta beszédében.

Dr. Kolozsváry Zoltánnal az örök nyarat idéző trópusi növényekkel körülvett szabédi otthonában beszélgettünk élményeiről, arról, mit jelent számára az elismerés.

– Meglepett és nagyon jólesett, amikor a Novofer Alapítvány elnöke, neves akadémikus értesített, hogy felterjesztettek a díjra, és kérték az adataimat. Az akadémiai csoport döntése szinte többet jelentett, mint maga az esemény. Az ünnepség felemelően, meghatóan szép volt. Már maga a helyszín erős hatással van a belépőre. Két általam megjelölt meghívott ülhetett mellettem, az egyik a feleségem, a másik Simon Berger, a 93 éves, egyesült államokbeli partnerem lett volna, ha nem éri baleset, és így a fia, Mark jött el, cégünk fennállásának a 25. évfordulóján is ő vett részt. Amikor 1994. januárban megalapítottuk a céget, Simon Bergernek Magyarországon ajánlottak egy öntödét, ami az ő különleges biztonsági zárakat gyártó üzeméhez alkatrészeket készíthet. Bár kezdetben fenntartással fogadtam, az évek során megismertük egymást, és nagyon jó üzleti és emberi kapcsolatba kerültünk.

Az ünnepségen részt vettek a kollégáim, György Annamária gazdasági igazgató, Todea Kornél műszaki igazgató, Szilágyi Antonella laborfőnök, és férje, Szilágyi Barna, az amerikai részleg vezetője, Budapestről pedig a rokonaim. 

A két külhoni kitüntetettnek, így nekem is Kövér László, az Országgyűlés elnöke adta át a díjakat. Egy ilyen esemény során nagyon sok dolog feltolul az emberben. Örvendtem viszont, hogy nem volt politikai vonatkozása az elhangzottaknak, és minden hozzászóló a tudományra és az oktatásra összpontosított.

A díj átvétele


– Nemrégiben Kolozsváron is kitüntettek.

– Novemberben az Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Tudományok Szakosztályának XIX. ülésszakán a Jenei Dezső-emléklappal ismerték el eddigi tudományos tevékenységem. 

– Megkérlek, részletezd, hogy miért kaptad a díjat!

– Nagyon érdekes ennek a története. Az 1960-as évek kezdetén az Encsel Mór (később Metalotehnica) üzem laboratóriumában dolgozva az akkori vezérigazgatómtól azt a feladatot kaptam, hogy a körkötőgéphengerek felületének a kopás/fáradás elleni ellenállása érdekében építsek egy nitridáló kemencét. Az 1930-as években vették észre, hogy ha bizonyos körülmények között nitrogént visznek be az acél felületébe, akkor igen nagy kopás- és korrózióállóságot lehet elérni. 1965-től szerveztem meg egy kutatócsoportot remek munkatársakkal. Miután a témát alaposan tanulmányoztam, a kemencét sikerült felépíteni. Az akkori felfogás szerint, ha oxigén került a kemencébe, a nitridálást nem lehetett jól elvégezni. Mivel olyan anyagokból tudtam kivitelezni, ami akkoriban a rendelkezésünkre állt, nem tudtam kizárni belőle a levegőt. Hamarosan kiderült, hogy az elmélet és a gyakorlat között valami nincsen rendben. A kemencébe bejutó levegő ellenére ugyanis remek nitridálási eredményeket kaptam. Írtam erről egy rövid közleményt, ami véletlenül egy angol professzor kezébe került, aki érdekesnek találta, és ezt egy rövid levélben a tudomásomra hozta, ami nagy ösztönzést jelentett a továbbiakban. Attól kezdve rendszeresen foglalkoztam a kérdéssel, és sófürdő helyett gázközegben kezdtem el vizsgálni a jelenséget. A gáz-nitrokarburálásról szóló szabadalmam (világviszonylatban elsőként) 1970-ben lett bejegyezve, majd a Bécsi Találmányi Szalonon aranyéremmel ismerték el. Ettől kezdve a nitridálás maradt a fő kutatási témám, és a továbbiakban egy sor újabb szabadalmat sikerült bejegyeztetni. 1970-ben karácsonyi ajándék volt, hogy felépíthettem a kutatóintézetet. (1973-ban költözhettünk be az új épületekbe.) Fontosnak tartom megemlíteni, hogy – akárcsak a háborúban – mindig a „tábornokokat” tüntetik ki, holott katonák nélkül semmire se mennének. Azt érzem én is, hogy az a munka, amelyet a Gábor Dénes-díjjal és korábban is sok elismeréssel jutalmaztak, egy csapat munkájának az eredménye, amelynek a tagjaival közösen dolgoztunk. Engem sok minden érdekelt, és próbáltam több témával is foglalkozni, de nejem ösztönzött, hogy egy témára összpontosítsak. Az emberi hatások nagy szerepek játszanak az életünkben. A tudás elengedhetetlenül fontos, de nem elég. Kell hozzá a háttér, amit az otthon biztosít, kell a csapat, ami nélkül hosszabb távon jelentős eredményt nem lehet elérni. Kell egy jó adag szerencse és rengeteg munka. Amikor megalakult a kutatóintézet, éjjel-nappal bent voltunk a laboratóriumban. Később, bármivel foglalkoztam, a nitridálás volt az alapja.

Budapesten a díjazás utáni fogadás is kellemes légkörben zajlott. Azt ígérték, hogy egy film készül az eseményről. Amikor megkérdezték, hogy mit kívánok hangsúlyozni, azt válaszoltam, hogy három dologban érzem magam elkötelezettnek: a feleségemmel való kapcsolat, erdélyi magyarságom és a tudomány iránt. Ez határozta meg az életemet, és ameddig tehetem, továbbra is ehhez tartom magam – összegezte beszámolóját dr. Kolozsváry Zoltán, aki a Nemzetközi Hőkezelő Szövetség elnöke volt, a későbbiekben a szövetség állandó végrehajtó bizottságának a tagja maradt, és 2007-ben a szövetség életműdíjával is kitüntették.

Gratulálunk a legújabb elismeréshez!

A díjazottak