Csoma Marosvásárhelyen

Koszorúzással egybekötött bensőséges megemlékezés zajlott szombaton kora délután a magyarságkutató nagy utazó és nyelvtudós Kőrösi Csoma Sándor marosvásárhelyi szobránál a Vár sétányon. A kezdeményező és szervező Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület nem feledkezik meg az évfordulós alkalmakról, amelyeken a közvéleményt megőrzendő értékeinkre emlékeztetheti. A jelek szerint szükség van erre, hiszen a város lakói közül a mostani főhajtáson is meglehetősen kevesen jelentek meg. 

Esőre állt az idő, és a vár felújítási munkálatai során felkotort környezet se kedvezett a rendezvénynek, de Marosvásárhelyen, ahol régebb eléggé élénk volt a Csoma-kultusz, talán egytucatnyi tisztelgőnél több olyan ember él, aki a világhírű tibetológus hívének tartja magát. 1943 szeptemberében, amikor a marosszentkirályi születésű Dabóczi Mihály művét avatták, ez volt az első egész alakos Kőrösi Csoma-szobor a Kárpát-medencében. Egy év teltével az új hatalom le is döntötte, eltávolította eredeti helyéről, az akkoriban az eleink nyomába indult utazó nevét viselő iskola elől a kőalkotást, amelynek a feje megsemmisült. 1962-ben döntöttek a szobor visszaállításáról a jelenlegi színhelyre. A fejet Kulcsár Béla szobrászművész alkotta újra. A 230 esztendeje született példás életű tudós emlékművének története is szóba került a szombati megemlékezésen, de az emlékezők mindenekelőtt azt a rendkívüli egyéniséget idézték fel, aki értékes életművével, rendkívüli egyéniségével és egész magatartásával évszázadokon átívelő üzenetet továbbít a maiaknak egy olyan távoli világból, ahol magányosan, nehéz életfeltételek között is maradandó szellemi értékeket tudott teremteni. Ezt hangsúlyozták azok a költői sorok is, amelyeket Kilyén Ilka színművésznő Magyari Lajos Csoma Sándor naplója című verséből ragadott ki és tolmácsolt a jelenlevőknek.