2023. február 9., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A csend íze

Nyári emlékeim között lapozgatva őszintén be kell vallanom, hogy sokszor írtam a faluturizmusról, de meggyőződéssel nem hittem benne eddig. 

Nyári emlékeim között lapozgatva őszintén be kell vallanom, hogy sokszor írtam a faluturizmusról, de meggyőződéssel nem hittem benne eddig. Ahogy közeledett a nyár, úgy éreztem, a szabadság egy részét csakis külföldön érdemes eltölteni, ahol kikapcsolódik az ember, az érdekes, különleges élmények kimossák gondolataiból az itthon felgyülemlett gyűrődéseket, s újdonságokkal feltöltődve térhet haza.

Az idén a gazdasági helyzet alaposan beleszólt eddigi szokásaimba, s még a külföldi ismerősöknél elképzelt látogatás is füstbe ment. Egyetlen ajánlat maradt lábon, legkedvesebb barátaim meghívása, hogy belekóstoljak végre a „faluturizmusba”. A Homoród menti kicsi település azt nyújtotta, amit szerettem volna. Sőt, annál is többet, a csend eddig nem kóstolt ízét, a megnyugvással fűszerezve. Ha jó romániai szokás szerint a főúton nem lett volna felgyalulva az aszfalt, amitől porba borultak a házak, szinte a tökéletességet közelítette volna meg az ott töltött néhány nap. A hegyoldalba kapaszkodó házig szerencsére nem ért fel a por. S esténként még a tücskök is csak alig hallhatóan, valahonnan nagyon távolról zenéltek. A nap legnagyobb eseménye a csorda ki- és bevonulása volt. Bár a pásztor szerint a korábbi évekhez képest megfogyatkozott az állomány, a kívülálló számára a több mint hetven állat soknak látszott. A szőlőlugassal beárnyékolt verandáról néztük, ahogy fekete nyugalommal vonultak a bivalyok, s a kapu előtt, minden állat megállt, megnézett és csak aztán ment tovább. Reggel „dallamos” íze volt a házi tejnek, s a frissen sült vert hajú kenyértől hamar jól lehetett lakni. A mindennapokba belefért egy kiadós kerékpárút, s érdekes volt megállni a környező szász települések ma is impozáns központjában, ahol a védőfallal körülvett büszke templomokat kikezdte ugyan az enyészet, de a hajdan épült emeletes iskolát, községházát, művelődési otthont, az összhangban és rendben épített házakat a mai napig nem tudta az ország többi része még megközelíteni sem.

Az esti baráti beszélgetések után éreztem, ahogy „elvág” a levegő, s 10 órakor már ágyba kívánkozott az ember. Tévénézés helyett a Homoród menti falvakról készült könyvet olvasgattam, s kora reggel jólesett a füvön elvégezni a megszokott tornagyakorlatokat. Ha visszagondolok, a nyugalom ízű csend emléke tölt be, amitől néhány nap után elsimultak, elrendeződtek bennem a torlódások. Aki valódi pihenést, megnyugvást szeretne, de ezen a szép hosszú őszön is érdemes a faluturizmust kipróbálni. Hogy megtapasztaljuk, milyen érték van még a birtokunkban.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató