Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2026-11-16 13:00:00
– szokta kérdezni az egyik özvegyasszony, ha találkozunk a lépcsőházban vagy az utcán. A napokban épp a hullott faleveleket gereblyéltem össze, s ő megint föltette a kedvenc kérdését. „Tai frunze la câini” [= levelet vágok a kutyáknak], válaszoltam, hátha rádöbben arra, hogy nem vagyok barátja az üres dumáknak. Értem én, hogy ezt a kérdést köszönés helyett használja, ráadásul meg is áll, hogy meghallgassa a válaszomat (mit is tudnék mondani neki a magánügyeimről?), de még nem jött rá, hogy nincs mit várnia egy morcos sündisznótól. Nem vagyok társaság- és társalgáskedvelő, elvagyok a magam bajával. (Nem a gereblyélésre utaltam, mert az nem baj, hanem amolyan pótcselekvés. Jobb a levegőn tenni-venni, mint a tévé előtt tespedni.) ▪ Szeptemberben három franciaországi csemete költözött az ötödik emeletre, s Pierre már olyan jól halad a románnyelv-tanulással, hogy ő is ezt kérdezi, ha belém botlik. Úgy tudtam, hogy a „ce (mai) faci” az angol „how do you do”-val egyenértékű, ezért megkérdeztem Minyát is, nehogy tévedjek. Ezt válaszolta a kérdésemre: „Szó szerint azt jelenti: »Mit csinálsz mostanában?« vagy »Hogy s mint?«. Ha valaki ezt kérdezi, az egy beszélgetés elindítása. Elvárják, hogy mondj egy pár szót magadról, még ha csak annyit is, hogy »minden rendben«.” ▪ Az özvegy végül kibökte: hagyjam a gereblyét a lépcsőházban, mert másnap reggel ő is megkapargatná a ’saját szektorát’. (Ez oké, de mi köze van a hogylétemhez?) Na jó, kint hagyom az ajtó előtt, csak már menjen.
A ’szektorral’ meg az a helyzet, hogy már nincs. A gengszterváltással (’seprűzzük ki a kommunizmus káros szokásait’ felkiáltással) olyan dolgokat is lekapcsoltak, amelyek észszerűek voltak. Példának okáért: nincs már ’blokkfelelős’ és megszűnt a lakók nyilvántartása is. Továbbá azt sem lehet tudni, hogy ’mettől meddig’ tart a birtokhatár. Nem sírom vissza Ceau elvtárs parancsait (rózsa helyett kötelező volt káposztát termeszteni a blokk körül), de úgy vélem: nagyobb rendet kellene tartani. Pillanatnyilag háromféle birtokviszonyt látok körvonalazódni a házunk körül: a játszótér berendezéséért és a hinták, padok javításáért a Közterületkezelő Osztály (ADP) felel, ha eszébe jut, de a sepregetés és a szemetes kosarak ürítése már nem az övék. Két hónapja én cserélem a kosarak tartóoszlopára bogozott nejkonzsákokat, mert az eddigi szakik szabadságon vagy MI-átképzésen vannak (a lényeg az, hogy nincsenek sehol). A blokkok között kanyargó (1–3 méter széles) aszfaltos utacskák seprését a tulajdonosi társulás menedzseli, ugyanazok az asszonyok dolgoznak ott, akik a lépcsőházakat is tisztán tartják. A járdára hullt hó seprése rám marad, mert nekem van hólapátom. Az élősövények által elkerített ’kertecskék’ kezelése is felemás. Egy évben három-négy alkalommal levágják a füvet (hogy kik, azt nem tudom, mindig más csapat jön, és csapatzászló nélkül vonulnak föl); a nyesett füvet a giliszták szokták bedolgozni a talajba, de amióta aszályos idők járnak, azóta más a módi. Ha kicsi volt a fű, akkor ott marad, ha tíz centinél magasabb, akkor (ha összegereblyélem és zsákba rakom) elviszik valakik (talán az üdvhadsereg önkéntesei vagy maszek zebrapásztorok?). ▪ Két éve új albérlője van a földszinti háromszobásnak, ő nógatás nélkül is ügyesen kezeli az út felőli földdarabot. A blokkunk bejárati frontján két kertecske van, a földszinten lakó asszonyka fésüli az egyiket, a másik csak árválkodik. Az élősövényt én nyírom, mert nekem van ollóm. Kertészet, ADP? Fogalmam sincs, ki ott a gazda.
Amikor megérkeznek az őszi fagyok, akkor lehullanak a levelek. A sepregető asszonyok a fekete járdáról fölseprik, de a füves részről (amely egyúttal kutyaszarató pázsitként is szolgál) nem. A hulló leveleknek sincs gazdájuk. Ha jótét lelkek összeseprik, bezsákolják és kiteszik az út mellé, akkor néhány órán belül elviszi valaki (levéltolvajok? biotrágya-üzérek?). Ha a szomszédok a ház hátánál halmozzák föl az ottani lombot, akkor az ott éri meg a tavaszt. Amikor ott kapirgáltam, az arra járó Magdus megkérdezte: „Ez a maga dolga?”. „Nem, az orvosom írta föl, étvágygerjesztő helyett” – mondtam. Még volt egy ok, de azt csak most mondom el. Ha három rétegben állnak a levelek, akkor az ebtulajdonosok már nem keresik meg a kutya hullatékát, hogy nejlonkesztyűvel kiemeljék, s a fekáliagyűjtőbe pottyantsák, hanem a ’nem látszik, tehát nincs’-elv szerint az enyészetre bízzák annak a sorsát. Ha valaki besétál a sárga levelek közé, az majd elviszi a cipője talpán. Ez is egy megoldás.
Lépjünk tovább. A magamfajta önkéntes sajtólevelezőnek több ihletforrása van, az egyik a városi közállapotok, ennek keretében a drága és túldizájnolt bicajállványokról, a hiányzó utcanévtáblákról, a közterületek silány állapotáról (vagyis a városgazdák hanyagságáról) szólhatok a véleményszabadság okán, de nem lehet minden héten ugyanazt a szalmát csépelni. A politika reménytelen eset, olyan az egész világ, mintha szélesre tárták volna az őrültek háza kapuit. Mi maradt még? Időnként irodalmi sétákat teszek, és az írástudók viselt dolgait bolygatom. A jövő héten visszatérek hozzájuk, most pedig lekerekítem a mai témát. ▪ A városházi illetékes elvtársak időnként kisétálnak valamelyik lakónegyedbe és szóba elegyednek a lakókkal, akik egyúttal választói és szponzorai a városgazdáknak. A nyakkendős szónokok elmesélik az álmodozó / jámbor hallgatóságnak, hogy mit miért nem sikerült megoldaniuk. Ők ugyan „kiteszik a tüdejüket egy darab májjal” (= hajdani tanárom mondogatta a hálátlan nebulóknak), de ha megfeszülnek, akkor sem sikerül minden problémát határidőre és tökéletesen megoldaniuk. Elsősorban a napfoltok megnagyobbodása és a gravitáció gyengülése miatt, de általánosságban elmondható, hogy a hibát nem a városgazdák követik el, hanem valaki más. Például: azért nem működnek a szelektív hulladékgyűjtő ’szigetek’, mert a tulajdonosi társulások adminisztrátorai hónapok óta halogatják a lakónévsorok átadását, s a városháza emiatt nem tudta szétosztani a ’digitális kulcsokat’. (Népújság, okt. 30. Lakossági fórum a Kárpátok sétányon.) Ki hiszi ezt el?