2021. október 28., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ismét színpadra kerül Székely János legszebb drámája

Székely János Caligula helytartója című drámáját viszi színre a nyár folyamán a Mikházi Csűrszínház. A hármas koprodukcióban készülő előadás alapját képező szöveg a magyar és egyetemes drámairodalom kétségtelenül egyik legszebb alkotása, 2008 márciusában a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata is bemutatta. 


Székely János



„Székely János Caligula helytartója című drámája, bizton mondhatjuk, a világirodalom kiemelkedő alkotása. A végsőkig terjedő emberi kiszolgáltatottság, az emberség és becsület, a parancs és lelkiismeret, gyűlölet és szeretet, józanság és őrület drámája ez. Székely János műve mellett minden nagy tragédia hiteltelennek tűnik az ókortól errefelé, oly sűrítetten, megrázóan élheti át az olvasó (szerencsés esetben a néző is) két ember szembenállását és egyikük tragédiáját. De a mű nemcsak két ember tragédiájáról szól: rajtuk keresztül egy borzalmas kor rettenete idéződik a színpadra, amelyben elkerülhetetlenül felfedezzük a magunk világát. Székely János drámája addig időszerű marad, ameddig ember él a Földön, mert az életkörülmények és az azok okozta, szívet megállító szélsőséges érzelmek tobzódása, a kiszolgáltatottság okozta kilátástalanság témája örök” – írta e sorok szerzője 2008-ban a fentebb említett produkcióról szóló értékelésében.

A készülő csűrszínházi produkció egyik érdekessége, hogy szinte ugyanazok a színművészek szerepelnek benne, akik a nagyon nagy sikerű, több mint félszázszor játszott marosvásárhelyi előadásban is felléptek. A rendező személye – Kincses Elemér – és a zeneszerző – Demény Attila – ugyanaz. Mindezekről az újjászülető produkció ötletgazdájával, a Csűrszínház vezetőjével, a mindkét előadásban szereplő Szélyes Ferenc színművésszel beszélgettünk.





– Mesélj, kérlek, arról, hogy miként fogant meg az újjászületendő előadás ötlete?

– Elég hosszas töprengés után úgy döntöttünk, hogy az idei csűrszínházi évadban, valamikor a nyáron – több mint valószínű, hogy júliusban vagy augusztusban – bemutatjuk Székely János Caligula helytartója című drámáját Mikházán. Hármas koprodukcióról van szó: a Mikházi Csűrszínház, a marosvásárhelyi Spectrum Színház, valamint a Maros Művészegyüttes közös szervezésében valósul meg. Azért e hármas kapcsolódás, mert csupán mi túl szegények vagyunk egy ilyen produkció kivitelezéséhez, ezért segítségül hívtuk a Spectrum Színházat és a Maros Művészegyüttest. Mindkettő örömmel csatlakozott a vállalkozásunkhoz. A Spectrum Színházban elkezdtük már az olvasópróbákat a megfelelő védekezési feltételek mellett, a Maros Művészegyüttes pedig próbatermet fog nekünk biztosítani akkor, amikor nagyszínpadra kerül majd fel a produkció. Mikházán a nyáron csak egy hetet töltenénk, a főpróbahetet, amikor kiköltözik a stáb, a színészek, műszaki munkatársak. Mint említettem, valószínűleg júliusban vagy augusztusban lesz a premier, majd két előadás után „eltesszük” a produkciót, amelyet szeptember-októberben ismét előveszünk, és a továbbiakban Marosvásárhelyen, a Spectrum Színház kamaraszínpadán egy kisebb díszlettel játszunk majd, remélem, sokszor. 

– Milyen jellegű előadásra számíthat a közönség?

– Ezelőtt tizenhárom évvel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban mi játsztuk ezt a Székely János-darabot, és nagyjából ugyanazok a színészek lépnek fel a készülő előadásban, akik szerepeltek abban a produkcióban: Györffy András, Tatai Sándor, Kárp György és jómagam – az idősebb korosztály, akik szinte mind nyugdíjasok vagyunk: a 65., 68., 70. életévüket betöltött színészek, a veteránok állnak színpadra két fiatal színésszel, Pál Hunorral és Benedek Huszár Botonddal. Makra Lajost Nagy István fogja helyettesíteni, az előadást ezúttal is Kincses Elemér rendezi, a díszlet-jelmez Szélyes Andrea munkája, az előadás zenéjét Demény Attila jegyzi. Ez az öreg csapat ezzel az előadással egy kissé búcsúzik is a színpadtól – nem akármilyen szöveggel, és nem akármilyen szerzővel. Persze ez nem azt jelenti, hogy ez a csapat soha többet nem lép színpadra, de ha már választani kell egy búcsúszöveget, akkor, úgy érzem, az a Székely János drámája kell legyen. Véleményem szerint Székely János a legjobb magyar drámát írta meg a Caligula helytartójában. Sok helyen olvashatjuk, hogy Székely János a magyar drámairodalom egyik legnagyobb alakja, és a Caligula az egyik legszebb alkotása, azt is olvashatjuk, hogy ha nem magyarnak születik, akkor már világhírű lenne. Én ennél szebb drámai szöveget életemben nem olvastam, ez a legkedvesebb szerepem, a legkedvesebb szövegem, és örvendek, hogy meg tudtuk teremteni a színpadra vitel lehetőségét. A csapat pedig nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta a meghívásomat, mert sokuknak a kedvenc előadása volt a Caligula helytartója.

– Az alkotók személyén túl lesz-e valami köze a készülő produkciónak ahhoz, amelyet pár évvel ezelőtt mutattak be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban?

– A lényeg az, hogy egy teljesen új előadást készülünk létrehozni. Már az olvasópróbákon elkezdtük újraértelmezni Székely János sorait, azokat az örök érvényű, gyönyörűséges tételeket, amelyeket felállít a hatalom és az ember viszonyáról. Más díszletben, más kosztümökben játsszuk, és reméljük, sikerül megtölteni újabb és újabb tartalmakkal az előadást, hiszen eltelt tizenvalahány év a legutóbbi óta, szinte felnőtt egy fiatal generáció, és mi is bölcsebbek lettünk. Lehet, hogy lelassultunk egy kicsit, de azt hiszem, mindenki vágyik arra közülünk, hogy ezt a szerepét még egyszer eljátszhassa a közönség előtt.

– Stílusában milyen produkcióra számíthatunk?

– Az előadás ma játszódik, ma történik, hiszen az a szöveg, amit Székely János leírt, kortól és korszaktól független. Ő a római korba helyezte, mert akkor így látta elképzelhetőnek. Láttunk sok szép előadást, amely valóban a Caligula korába helyezte a cselekményt, de mi a mai korba helyezzük, mert úgy érezzük, hogy roppant aktuális a darab, hiszen minden, amit kimond, örök érvényű. Remélem, hogy szenvedélyben sikerül elérni a legutóbbi előadás színvonalát, amelyet szeretnénk meghaladni. Erre van is esélyünk, mert a rendező, Kincses Elemér sokkalta több szenvedélyt, éleslátást és jelenlétet követelt tőlünk már az olvasópróbákon is.

– Akkor nem lesz egy korhű, vagy, Isten őrizz, realista dolog, hanem elemelitek abból a közegből, amelybe írták?

– Teljesen elemeljük abból a közegből, amelybe a szerző megírta, és úgy érzem, hogy egy mai vitadrámát tudunk a nézők elé vinni, hiszen erről szól az előadás: vitatkozunk az életről, a hatalomról, a gyűlöletről, a szeretetről, az emberi kapcsolatokról, a nemzetek közötti viszonyokról, és ezt szeretnénk nagyon-nagyon erős jelekkel megerősíteni és színpadra vinni.


1 (in: Kaáli Nagy Botond – Arcok a fényből. Színikritikai írások. Lector Kiadó, 2019, Marosvásárhely)