Búcsú Török Gáspár fotográfustól

(Brassó, 1934. július 27. – Marosvásárhely, 2019. április 26.)

Török Gáspár 1934. július 27-én született Brassóban. Régi erdélyi történelmi családból származik, ükapja Zeyk Domokos, rokona Vita Zsigmondnak és Schnedarek Ervin fotó- és filmművésznek, amit több alkalommal – nem véletlenül – hangsúlyozott. 1952-ben érettségizett a marosvásárhelyi Bolyai líceumban, 1956-ban elvégezte a Bukaresti Egyetem épületgépészeti szakát. 1959–63 között műszaki vezető volt a marosvásárhelyi építkezési trösztnél, 1963–89 között a kolozsvári ipari építészeti tröszt marosvásárhelyi telepén épületgépészeti egységvezető, 1989–90-ben – nyugdíjazásáig – a minőségellenőrök osztályvezetője volt. 

Talán ennyit lehetne mondani szakmai pályáról, azonban ennél több az az életút, amelyet fotósként bejárt. A fényképezést hobbiként kezdte. 1965 óta művészi szinten alkot. Neve több évtizedes tevékenysége alatt összefonódott a Marosvásárhelyi Fotóklubbal, amelynek tagja, alelnöke, igazi hajtómotorja, lelke volt. Művészfotói napilapokban, folyóiratokban, szaklapokban (Fotográfia) jelentek meg. 1979-ben vett részt először országos fotókiállításon. Ezt követően haláláig több hazai és nemzetközi tárlaton szerepelt. Képeit a világ minden rangos szalonjában kiállították. Több mint 60 hazai és 29 nemzetközi díjat nyert. 1988-ban AFIAP, 1995-ben EFIAP, míg 2004-ben Excelent AAFR címmel tüntették ki. A Magyar Fotóművészek Világszövetsége Török Gáspár marosvásárhelyi fotóművészt (EFIAP), a Marx József Fotóklub alelnökét 2015-ben életműdíjjal tüntette ki, amelyet a szövetség az évi közgyűlésén vett át. Több egyéni kiállítása is volt: Marosvásárhelyen (1980, 1983, 1991), Kézdivásárhelyen (1985), Székelykeresztúron (1986) és Csíkszeredában (1991). Az erdélyi fotográfia történetét lelkesen kutatta, erről rendszeresen tartott előadásokat, írt cikkeket. Több fotóalbum, kötet szerzője, szerkesztője és társszerzője volt. 1991-ben Transilvania – Expo címmel fotókatalógust szerkesztett. Ugyanabban az évben az 50 éves érettségi találkozó alkalmából a Bolyai Farkas Líceum 1951–1952-ben végzett diákjainak visszaemlékezéseiből állított össze kötetet Volt egyszer egy osztály… címmel. 2002-ben Adamovits Sándorral kiadták a kollégium történetét. 2004-ben a Lyra kiadó gondozásában megjelent Kivárt pillanatok című művészalbuma, majd 2014-ben Vallomások képekben című fotóalbuma. A legbüszkébb a 2013-ban – hiánypótló kiadványként – megjelent Marosvásárhely, a fotográfia városa című fotótörténeti tanulmánykötetére volt, amelyben a szakterületen közölt, illetve kevésbé ismert írásait foglalta össze. Így ír erről a kötet előszavában Nagy Miklós Kund: „Török Gáspár rég rájött arra, hogy nemcsak a látvány megörökítése válhat szenvedéllyé, a felfedezés öröme is tartós elégtételt nyújt. Akkor különösen, ha könyvtári búvárkodásainak az eredményeit a szélesebb közönséggel is megoszthatja. Így aztán a fotózás és az ehhez szervesen kapcsolódó kiállító tevékenység mellett évek óta arra is időt szakít, hogy beleássa magát a fotográfia múltjába, szóban és írásban tegye közzé, ha valamilyen ritkaságra, a köztudatból hiányzó tudnivalóra bukkan. Természetes, hogy figyelme elsősorban arra irányul, ami a fényképészet, fényképművészet terén szűkebb pátriánkban történt, első fotótörténeti cikkgyűjteménye ezért is erdélyi, vásárhelyi központú.” 

E néhány mondat tükrözi Török Gáspár igazi szenvedélyét a fotográfia, lokálpatrióta elkötelezettségét befogadó városa iránt. Kifinomult, a részletekre is figyelő, a világ dolgai iránt érzékeny meglátással és láttatásmóddal alkotta meg művészi képeit mind néprajzi témában, mind a tájképeket, szociofotókat, maradandót hagyva hátra örökségül nemcsak a fotóművészet, hanem az erdélyi magyar kultúrtár számára. Kevesen tudják, hogy több ezer régi fényképet gyűjtött össze, és arra is büszke volt, hogy számos, a fotográfia őskorából származó dagerrotípia tulajdonosa. Klubtársaival arról álmodozott, hogy valamikor ezek egy marosvásárhelyi fotómúzeum tárát gazdagítják. Ennek a kivitelezését is örökségként hagyta hátra nekünk. A marosvásárhelyi Marx József Fotóklub nemcsak művészeti mentorát, tanácsadóját veszítette el, hanem azt az aktív embert is, aki élete utolsó pillanataiban is e kis közösségért dolgozott. Oszlopos tagja és szervezője volt a marosvásárhelyi nemzetközi kiállításnak és biennálénak. A rendezvény az ő hozzájárulása nélkül szegényebb, szerényebb lett volna. Igazi mentorunk volt. Több fiatalt segített fotóművészeti pályának kibontakozásában. Sokunk munkáját értékelte, ösztönözte azáltal, hogy – kapcsolatainak köszönhetően – eljuttatta számos hazai és külföldi kiállításra. Méltón kapta meg a Magyar Fotóművészek Világszövetsége szakmai elismerését „közéleti és társadalmi téren kiemelkedő munkásságáért, azért, hogy hosszú időn keresztül elismerésre méltó tevékenységet folytatott, példamutató magatartást tanúsított, és ezzel a szakma hírnevét növelte”. Nemcsak a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub, hanem a marosvásárhelyi közösség is értékes embert veszített el. 

Szakmai elismeréssel, főhajtással és tisztelettel búcsúzunk tőle, és ígérjük, hogy művészi alkotásait, értékes gyűjteményét megőrizzük, emlékével együtt! 

Both Gyula, a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub elnöke