2019. augusztus 21., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Lassan három évtizede minden évben „hazatérnek”

Minden évben, augusztus első szombatján „hazatérnek” a még életben lévő bözödújfalusiak, illetve leszármazottaik, gyerekek, unokák, akiket, ha nem is éltek ott soha, elődeik emlékei révén erős kötődés fűz az elárasztott településhez. Hazatérnek emlékezni, sorstársakkal találkozni. Szombaton az eső, a sár sem nyomta rá a bélyegét a találkozó hangulatára, lélekmelengető volt megtapasztalni, amint nagy családként imádkoznak együtt azok, akiket – bár lehet, hogy a világ különböző tájaira sodort a sors –, egy dolog összekapcsol: kötődnek Bözödújfaluhoz, és éltetni akarják az emlékét. 

A szombat délelőtti kiadós eső és sár ellenére is benépesült az elárasztott falu emlékére felállított siratófal és kopjafafalu környéke, más megyékből, de a határon túlról is sokan hazajöttek emlékezni, egykori szomszédokkal, kedves ismerősökkel találkozni. 

Fotó: Nagy Tibor


A szeretet erősebb a pusztításnál!

A hagyományhoz híven a találkozó római katolikus szentmisével vette kezdetét, amit a bözödújfalusi közösség meghívására Andrási Elemér plébános celebrált. Bár jelenleg Magyarországon szolgál, az elárasztott faluból származik, és kedves gyermekkori emlékek fűzik ide. 

– Amikor valaki elhagyja a települését, főleg amikor nyomásra teszi ezt, akkor még inkább visszakívánkozik oda, ahol született, ahol nevelkedett, ahol szerettei, rokonai, jó barátai, szomszédai éltek. Itt vagyunk ma mindannyian együtt, a szeretet kötelékei hoztak össze minket.

Nemrég az interneten, a templomunk építésével kapcsolatosan egy kampánycímet olvastam, amely így szólt: A szeretet erősebb a pusztításnál! – ez nagyon is találó Bözödújfalu végzetes történetére. Mert a múltat a szeretet gyógyítja meg, a jelenben szeretettel kell építeni, a jövőbe szeretettel kell tekinteni. Attól tisztul meg a rossz emlékektől a szívünk, ha hiszünk Isten gondviselő szeretetében, abban, hogy ő többet képes adni, mint amit elvettek a bözödújfalusi emberektől, tőlünk. Ezt csak a szeretet erejével leszünk képesek megérteni és elfogadni. Az egykori bözödújfalusi emberek életében is a szeretet uralkodott, ezért tudtak békében élni egymással, és harmóniában az őket körülvevő csodálatos természettel – hangzottak a plébános szavai. 

Id. Szombatfalvi József nyugalmazott esperes, Bözödújfalu szülötte unitárius istentiszteleten adott  hálát az Úrnak azért, hogy idén is „hazahozta” azokat, akiknek az elárasztott település jelenti a szülőfalut. 

Mint mondta, lélekben gyakran hazazarándokolnak, végigbarangolják a tájat, benyitnak az édes otthonokba, köszöntik a szomszédokat, testvéreket, végigjárják az utcákat. 

– Hozzuk, mint mindenkor, most is a fájdalmunkat, keserűségünket, bánatunkat. De emellett mégis ott van ajkunkon a mosoly, amikor kezet foghatunk egykori falusfeleinkkel, amikor látjuk, hogy itt vannak gyermekeink, unokáink, hogy él bennünk a reménység, hogy lesz folytatás, lesz folytatása ezeknek a találkozóknak, még akkor, is ha egyre fogynak soraink…

 Emlékszünk a családi, jószomszédi melegségre, a faluközösségre? Ennek köszönhetően élhetett itt hat felekezet együtt, békességben és szeretetben… Manapság a nyár hevében is sokszor fagyos az élet, a családokban is, mert hiányzik a belső fűtés, a szeretet sokakban „meghidegült”. 


Bözödújfalu nem akar meghalni!

A bözödújfalusiak valamint az erdélyi magyarság között vont párhuzamot beszédében Lukács Bence Ákos vezető konzul. 

– Mindannyian tudjuk, hogy Bözödújfalu története sajnos tragikus, és ami egykor itt történt erőszakos módon, gyökeresen megváltoztatta az itt lakó emberek életét. Nyugodtan mondhatjuk, hogy kerékbe törték az itt lakók sorsát, ami soha el nem múló sebeket ejtett. Bözödújfalu azonban nemcsak az itt élők tragédiája, hanem egyfajta sorsmetafora is egyben. A falu egykori lakóinak sorsa akár az erdélyi magyar közösség utóbbi száz évének a sűrített változata is lehet, jelentheti a sorsunk felett lebegő pusztulás árnyát, a hatalom erőszakos beavatkozását az életünkbe… Azonban úgy gondolom, hogy amikor évről évre megemlékezünk itt a szomorú eseményre, igazságtalanul járnánk el, ha csupán ennyit látnánk a falu történetéből. Hiszen ma is láthatjuk azoknak a hűségét, kitartását, küzdeni és tenni akarását, akiket innen elűztek. Láthatjuk azt, hogy sem az erőszak, sem a hullámok nem tudták elmosni az itt élők hűségét, tenni akarását, és helytállását, hiszen Bözödújfalu nem akar meghalni. Okozzon bármilyen maradandó sebeket és fájdalmat, a pusztításnál, erőszaknál vannak nagyobb és fontosabb erők, amelyek előre visznek és amelyek az életünk értelmét adják. Minden magyar, aki szülőföldjéhez hű marad, kicsit bözödújfalusi is, hiszen dacolni tudott, dacolni tud mindazzal, ami a megmaradás ellen szól. Ez a csendes és szelíd, de annál konokabb, csak azért is élni akarás mindannyiunkban benne van – hangsúlyozta a konzul.


A templom állni fog!

– Közel harminc esztendeje hazajövünk minden évben ezen a napon, emlékezni szülőfalunkra, őseinkre, és örülni egymásnak, a viszontlátásnak, de könnyet is ejtünk – szólt az egykori falubeliekhez Sükösd Árpád, Bözödújfalu szülötte. Mint mondta, nagyon szerettek volna az idei találkozón templomot avatni, viszont ez sajnos minden igyekezet ellenére sem sikerült, ugyanis a kedvezőtlen, esős időjárás, a tó megnövekedett vízszintje hátráltatta a munkálatokat. 

– Sok nehézséggel kell megküzdeni, de nem adjuk fel, és hamarosan állni fog a közös erőből, összefogásból felépített templomunk, hogy hirdesse az utókornak, hogy itt egy békés közösség élt, dolgozott és imádkozott. A kezdetben legnagyobb nehézségnek tűnő feladatot, az építéshez szükséges anyagiak előteremtését többnyire megoldottuk, és a rosszindulatú, kósza hírek ellenére itt kijelentem, hogy az összeg kilencven százaléka a rendelkezésünkre áll, és a többit is előteremtjük, összekéregetjük, ha kell, ez nem lesz akadály – jelentette ki Sükösd Árpád.

– Küzdöttünk eleget a vízzel. A bözödújfalusi találkozó mai résztvevői az esővel, mi a templomépítésnél – fogalmazott Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere. – Annak ellenére, hogy csizmánk sokszor beleragad a sárba – van, amikor ott is hagyjuk –, így a sár szorításában mezítláb vagyunk kénytelenek tovább haladni. Itt vagyunk ma is, együtt. Úgy érzem, hogy ez az erő, kitartás és közös összefogás fogja felemelni azt a szimbólumot, amit az Összetartozás temploma néven emlegetünk. Ez a templom meg kell őrizze azt a szellemiséget, azt a szeretetet és egyediséget, amit Bözödújfalu árasztott magából, és árasztanak Önök is felénk, valamint egymás felé. Ezt kell a templomnak továbbvinni.

A templom építési költségének kilencven százalékát sikerült összegyűjteni, és a további jó szándék mellett a hiányzó rész is meglesz. A templom felépül, és ez mindannyiunk sikere, hisz az építkezés mindannyiunk erejéből és a Jóisten gondviseléséből fog állni.

A célom az, hogy a nehézségek ellenére minden évben gyűljünk össze, hogy tudjunk találkozni, kezet rázni és egymásnak örvendeni. A bözödújfalusi találkozó által ma is annyi meleg kézfogást és szeretetet kaptam, amiből egész évben erőt meríthetek – mondta a polgármester.

A múltra való emlékezés mellett a szombati találkozón szót kapott a jövő is, azaz a legifjabb bözödújfalusi leszármazottak: Sükösd Ilona szavalatával, Szombatfalvi Julcsika, Ágnes, valamint József énekükkel tették még ünnepélyesebbé az alkalmat.