Biró I. Imre hazatért Disznajóra

Biró I. Imre az egykori AS Armatának volt a csatára, az idővel más együtteshez átigazolt Márton Levente és Vasile Pâslaru nyomdokaiban haladva, Fazakas Árpáddal és Hajnal Gyuszival alkotott csatárpárost, aztán a néhai Fanici Andrással és Mircea Bolbával lőtte a gólokat, míg Jászvásárra, majd Kolozsvárra, aztán Magyarországra nem igazolt. A minap a disznajói illetőségű, 60 éves volt focista az ASA-öregfiúk által a helyi Víkendtelepen rendezett futballtornán mesélt labdarúgó-karrierjéről.

– Hogyan került a futball körforgásába?

– Futballistacsaládban nőttem fel, hiszen néhai apám kiváló kapus volt helyi szinten, támogatott, bár magamtól kezdtem el focizni. Az 1977-1978-as bajnoki évadban az Avântul együttesében játszottam, amikor meghívtak egy válogatóra. Jó meccset fogtam ki, így bekerültem az ASA felnőttcsapatába, ahol öt évet szerepeltem. 1978 és 1983 között 163 találkozón 41 gólt szereztem vásárhelyi színekben. A legtöbbet fejeltem, de ollózásból is volt találatom. Jó időben voltam az ASA-nál, hiszen többek közt Bölöni, Hajnal, Fazakas, Ispir, Szabó, Hajnal, Fazakas, Fodor, Ilie Costel, Both Gyuri, Naste, Varró, Biró II. Levente csapattársa lehettem. Akkor még voltak odaadó szurkolók Vásárhelyen, és a csapat is nagyon összetartott. 

– Emlékszik még az élvonalbeli bemutatkozására marosvásárhelyi színekben?

– Hogyne! 1978. augusztus 24-én a Sportul Studenţesc elleni idegenbeli, 1-1-re végződött találkozón, majd 1990. június 5-én játszottam az utolsó hazai A osztályos mérkőzésemet a Kolozsvári Universitatea színeiben. Akkor az FC Argeş otthonában 1-0-ra kaptunk ki. 

– Marosvásárhelyről merre tartott?

– Az 1984-1985-ös évadban a Jászvásári Politehnica együtteséhez kerültem, ahol 49 találkozón 10 gólt szereztem, aztán 1985–1990 között a Kolozsvári Universitatea színeiben szerepeltem, ahol 141 mérkőzésen 34-szer voltam eredményes, 1978. október 11-én a Lengyelország elleni, 1-0-ra végződött barátságos mérkőzésen a válogatottban is pályára léphettem. 

– Kolozsvárrol hová került?

– A rendszerváltás után, 1991-ben az akkor NB I-ben szereplő Győri Rába ETO-hoz szerződtem, itt egy évet játszottam, a marosvásárhelyi Biró III. Bélával és Szántó Csabával csapattárs voltam. Győrből az NB II-es Soproni LC-hez kerültem, ott is egy évet futballoztam, aztán még hét éven át alacsonyabb ligában szereplő osztrák csapatoknál rúgtam a bőrt, végül 40 évesen szögre akasztottam a focicsukát. Összesen 97 gólt szereztem az A osztályban Romániában, ahol 364 élvonalbeli mérkőzésen szerepeltem. 

– Mivel foglalkozott, miután abbahagyta a futballt?

– Miután abbahagytam a focit, elvégeztem egy masszázstanfolyamot, és gyógymasszőrként tevékenykedtem. Erre az után a mérkőzés után szántam el magam, amikor eltörött egy bordám, és valaki annyira helyrehozta masszázzsal, hogy másnap már focizhattam. Rákérdeztem, hol lehet ezt megtanulni, az illető pedig a tibeti gyógymódot ajánlotta, amit idővel elsajátítottam. 

– Jelenleg mivel foglalkozik?

– Hosszú évek után végleg hazatértem Disznajóra, jelenleg Marosvásárhelyen dolgozom le azt az öt évet, ami még szükséges a nyugdíjazásomig. Örvendek, ha találkozhatom a hajdani csapattársaimmal, régi barátokkal, akikkel felelevenítjük a régi emlékeket.