2021. október 27., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az ökogazdálkodás környezetkímélő gazdálkodási forma, egészséges, vegyszermentes élelmet ad a lakosságnak. Egyre több gazda tér át biogazdálkodásra, ami a több mint egy éve tartó világjárvány közepette felértékelődött. Ladó Hunor kertészmérnökkel erről beszélgettünk. 

A 39 éves szakember ökológiai gazdálkodási szakmérnöki képzésen vesz részt, idén diplomázik. Jártas az ökológiai gazdálkodásban, foglalkozott vegyszeres növényvédelemmel, szaktanácsadással. Kisebb családi gazdaságot vezet, ahol elsősorban zöldséget termesztenek, és közvetlen értékesítéssel is foglalkozik. Tervei közt szerepel egy másfél hektáros bemutatható gazdaság létrehozása Székelyudvarhely mellett. A Székely Gazdaszervezetek Egyesületének tagjaként Erdély-szerte előadásokat tartott a biogazdálkodásról. Ladó Hunort nagyernyei előadása után kérdeztük. 

Fotó: Antalfi Imola


– Mit jelent az ökogazdálkodás? 

– Talán úgy lehet ezt megfogalmazni, hogy kizárunk minden szintetikus növényvédő szert, illetve műtrágyát a gazdálkodás során. Szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy valakiből biogazda legyen. E szemlélet lényege: megkímélni a környezetet, és egészséges élelmiszert biztosítani az emberek, illetve az állatok számára. Jelenleg Székelyföldön ez a gazdálkodási forma családi méretekben működik leginkább, nem ipari méretekben. 

– A kemizációhoz képest a biogazdálkodás mit kínál? Nem könnyű megvédeni a növényeket a kártevőktől. 

– A biogazdálkodás a legdinamikusabban fejlődő mezőgazdasági irányzat. Nem zárja ki a legmodernebb technikákat, legyen szó automatizálásról, robottechnikáról, amennyiben ezek fenntartható forrásból származnak. Nagyon fontos, hogy a felhasznált anyagok is hasonló szemléletű helyről kerüljenek be a gazdaságba. Nem a mindenáron steril növényállomány megteremtése a célunk, hanem az egészséges élelmiszer-előállítás, illetve a természetvédelem. Ezután következik a növényegészségügy, illetve a tápanyag-utánpótlás. A tápanyag-utánpótlásban a kívülről bevitt szerves anyagok lehetnek: komposztált istállótrágya, komposztált növényi hulladékok, célzott lebontással előállított kereskedelmi trágyák, amiket meg lehet vásárolni. A biogazdálkodásban kívülről csak biotanúsítvánnyal rendelkező anyagokat lehet felhasználni. A belső tápanyagpótlás esetében feltételezzük, hogy a gazdaságnak kellő méretű földterületei vannak, és ún. zöldtrágyát, illetve nitrogénmegkötő növényeket alkalmazunk a gazdaságban, amelyek nem kiszipolyozzák a talajt, hanem gazdagítják. Nagyernye, Szászrégen, illetve a Felső-Maros mente esetében elmondhatjuk, hogy már vannak gazdák, akik sikeresen alkalmazzák a fentieket. Nagyernyében például Nemes Levente, aki nagyon szépen szereli fel a gazdaságát a modern biogazdálkodásban alkalmazható gépekkel, illetve olyan növényeket von be a kultúrába, amelyek ezt a célt szolgálják. Ha a növény egészségét nézzük, a nagykultúra esetében például a legnagyobb problémát a gyom jelenti, ezután következnek a kártevők, illetve a kórokozók által okozott problémák. A gyomtalanítást elsősorban a vetésforgóval oldjuk meg, vagyis egy gyomérzékeny kultúrát egy gyomelnyomó kultúra után vetünk. Vannak kifejezetten jól alkalmazható gyomfésűk meg sorközművelők is, ezek lassacskán mind megtekinthetők Nemes Leventénél. Ma már elérhető áron beszerezhetők olyan növényvédő, illetve mikrobiális szerek (gyomirtó nincs), amelyeket a biogazdálkodásban lehet használni. Az ökológiai gyümölcstermesztés esetében, ha nincs mód rá, hogy alternáljuk a fás szárú növényállományt, akkor az ökoszisztémában részt vevő hasznos rovarok, gombák jelenlétére is támaszkodunk. Nem egy steril aljnövényzetet biztosítunk a gyümölcsösben, hanem egy olyant, ami a talajt feltölti hasznos baktériumokkal és gombákkal.


– Permetezőszer tehát egyáltalán nem kerül a gyümölcsfákra? 

– De kerülhet. Vannak olyan lemosó permetezőszerek, amelyek nyugalmi állapotban használhatók a kártevők ellen, pl. a rezes készítmények stb. Vegetációban is vannak megengedett növényvédő szerek, amelyeket az előírásoknak megfelelően kell időzíteni. Gyümölcsös telepítésekor az elsődleges szempont, hogy rezisztens fajtákat válasszunk. A minőségi, nem a mennyiségi termelés felé kell tartani. Székelyföldön rengeteg régi gyümölcsfajta használható. Erre vonatkozóan nagyon komoly kísérletek vannak, hogy a régi gyümölcsfajtáink mennyire válnak be az ökológiai gazdálkodásban.

– Fenntartható-e a biogazdálkodás, és van-e felvevőpiaca a biotermékeknek? 

– Ez az egyetlen fenntartható gazdálkodási forma. Globálisan nézve, az ipari mezőgazdaság miatt 75 milliárd tonna termőföld tűnik el évente, amiből következik, hogy 58 év múlva nem lesz már humusz a talajokban. Az egyoldalú műtrágyázás tönkreteszi a talaj életét, ami leállítja a humuszképződést. Európában 17-18-szor gyorsabban pusztul a humusz, mint ahogy képződik. Egyértelmű, hogy ennek a folyamatnak valamikor vége lesz, és úgy gondolom, hogy erre a válasz az ökológiai gazdálkodás, illetve minden fenntartható gazdálkodási rendszer. A biotermékek valóban drágábbak, de ha a végeredményt nézzük, akkor mégsem. Az olcsó termékek – zöldség, gyümölcs, hús – beltartalmi értéke alacsony, ezeket fogyasztva minőségi éhezést vállal az ember. A mennyiséget elfogyasztotta, de minőségben éhezik. Rengeteg betegség hozható összefüggésbe ezzel a kérdéskörrel. Aki biót vásárol, az általában ezt már tudja. Van már egy fogyasztói réteg Erdélyben, és ebben a pandémiás helyzetben nagyon megnőtt az igény a helyi termékekre.