Bernád Ilona legújabb könyvei

„Hogy szebben érkezzenek az új életek”

A szülés, születés csodájának megtapasztalását segítik, a létezés természetes, egészséges formáit mutatják fel, a népi gyógyító tudást szórják szerteszét Bernád Ilona könyvei. A kétlaki életet élő – energiáját Marosvásárhely és Budapest között megosztó – bába (szülésznő), néprajzos, népi természetgyógyász, szakíró, újságíró legutóbbi négy kötetét – az Isteni folyamat. Gyermekáldás, bábaság a magyar néphagyományban; „Szerettem őköt úgy, ahogy kellett”.  A csecsemő és gyermek ápolása és gyógyítása néphagyományunkban; Útjaim a gyógyítás körül (útleírások, tanulmányok) és a Nő – örökkévaló pillanat. Amit a néphagyomány ad nekünk (magyar szakrális női kötet) című műveket – mutatták be november 19-én a Bernády Házban. A szerzővel ennek apropóján beszélgettünk.

– Mi hívta életre az elmúlt 15 évben ezeket a köteteket, mi volt a motiváció?

– Ez a négy új könyv tökéletesen beleillik a korábban megjelent köteteim sorozatába. Minden munkám egy belső felismerésből, indíttatásból született. Szülésznőként és természetgyógyászként elsősorban a természetes szülés, születés, a magyar bábaság, illetve a szellemi, lelki és testi rendszert képező népi gyógyászat érdekelt, ezért kezdtem el az erre a témára összpontosító gyűjtőmunkát a Kárpát-medence egész területén, valamint Moldvában. A legelső könyvem, az Egészségünkért 1. a népi gyógyászattal és a magyar természetgyógyászattal foglalkozik, az Egészségünkért 2. kötetben a gyűjtéseim alapján már a gyermekáldással, magyar bábasággal kapcsolatos ismeretek is megjelennek. A következő kötetem a tibeti, belső-mongóliai expedícióm tapasztalataihoz kapcsolódik, a gyűjtőmunkát ugyanis nemcsak itthon végeztem, hanem azokon az expedíciókon is, amelyekre meghívtak. 2010-ben jelent meg az Élő népi gyógyászatunk című művem, ami népi orvoslásunk szempontjából a legteljesebb. Míg az első két kötetben a természetgyógyászattal, ez utóbbiban orvosi kutatásokkal bizonyítom, magyarázom népi gyógyászatunk létjogosultságát, eljárásait. Ezt a munkát követte a nemrég bemutatott négy könyv. Húszéves gyűjtő- és kétéves írói munka eredményeként született meg az Isteni folyamat. Gyermekáldás, bábaság a magyar néphagyományban című munkám, amiben egyebek mellett a termékenységfokozásról, a várandósságról, a fogantatásról, a szülésre való felkészülésről, a vajúdás és szülés természetes és rendellenes eseteiről, a természetes gátvédelemről, a köldökzsinór elvágásáról, a méhlepényről, az anyatejről, a gyermekágyról írok. Ezután következett a „Szerettem őköt úgy, ahogy kellett”című könyvem, ami az újszülött, a csecsemő és a gyermek ápolásáról, neveléséről, gyógyításáról szól. Ezeknek a könyveknek a megírásában elsősorban az motivált, hogy segítségükre legyek a nőknek abban, hogy könnyebben szüljenek. A szülőotthonok megalapítása előtt nem hanyatt fekve, hanem aktív testhelyzetben adtak életet gyermeküknek az anyák. A gátmetszés legtöbbször felesleges, csak bizonyos esetekben szükséges. Leginkább az motivált, hogy az új életek szebben, természetesebben érkezzenek meg erre a világra. A szülés, születés valamikor egy szakrális eseménynek számított egy család életében, de ma már sajnos nincs meg ez a tudat. A gyermekkötetem ismeretanyaga egyébként a korábbi két könyvhöz való adatgyűjtés során került a birtokomba, és úgy éreztem, kár lenne, hogy elvesztődjön ez a hasznos magyar tudás.

Magzatmáz, rügyfürdő, újjászülettetés

– Említsünk meg néhány érdekességet ebből a szellemi kincsestárból.

– Számomra fontos volt például az, hogy egy gyermek megszületése után a bábaasszonyok miért gyűjtötték össze a magzatmázat. Gyógyítás céljából tették. Ha az újszülött vagy kisbaba belázasodott, bekenték a magzatmázával, és azután kezdték alkalmazni a hűtőfürdőt, a magzatmáz ugyanis tompította a változó hőmérsékletű víz érzetét. De a nehezen gyógyuló sebek kezelésére is bevált ez a praktika, régebb még a sebészorvosok is arra kérték a szülésznőket, hogy gyűjtsenek nekik egy dobozba magzatmázat. Erdővidékről gyűjtöttem egy másik figyelemre méltó tudnivalót, azt, hogy hogyan gondozták a régiek úgy a gyermekeket, hogy ne legyenek betegek. Jó tíz éve Kisbaconban egy András bácsi nevű erdész mondta el nekem, hogy „mi heten születtünk édesanyámnak, mind fiúk. Bábaasszony (az ősbába vagy parasztbába) tanította az asszonyokat, hogy ahhoz, hogy a gyermek ne legyen beteg, rendszeresen meg kell füröszteni gyógynövény- és rügyfürdőben” A gyermekkötetben az is benne van, hogy a gyermekek hogyan játszottak kint a természetben, milyen játékokat készítettek nekik az apák, anyák, illetve ők saját maguknak, és mit ettek, ha megéheztek játék közben. Papsajtot, akácvirágot, nádbelet, szentjánoskenyeret. De arról is szó esik, hogy a közösség hogyan szoktatta bele a gyermeket a munkába, ugyanakkor ebben a kötetemben található a legtöbb népi gyógyászati módszer a féreghajtástól a napégésig és az újjászületés-szertartásig.

– Beszéljünk kicsit erről.

– Ezek szülési, születési traumát oldó rituálék voltak, amelyeket a népi magyar kultúrában a bábaasszonyok végeztek. Ha egy gyerek nem a normális ritmusban fejlődött, sírós volt, nem aludt, vagy ha olyan nagy betegsége volt, hogy semmiféle módon nem tudták meggyógyítani, akkor utolsó lehetőségként újjászülettették. Ezt akkor is alkalmazták, ha valaki egy életút-elakadásban volt, hogy az addigi korszakát lezárják, és helyette egy újat nyissanak. A szertartást én felújítottam, például úgy, hogy két fa között átbújik az, aki újjá szeretne születni, vagy fákból álló csatornán halad át, mintha a szülőcsatornán menne végig. Az ősiségben ennek nagyon sok módja volt. Egy Vas megyei gyűjtés szerint egy fiatal fát kettéhasítottak, és női nemi szerv formájában tartottak, a gyereket pedig azon keresztül átadták. Egy másik módszer az volt, hogy más nevet adtak a gyermeknek. A hivatalos iratokban megmaradt az eredeti neve, csak másként szólították, hogy a sorsa is más legyen. Moldvában, Pusztinán gyűjtöttem, hogy az újjászületendő gyermeket az édesanyja kiadta az ablakon egy másik asszonynak, más nevet is adtak neki. Egyes vidékeken a kemencével kapcsolatos az életút megváltoztatása.

Rokonnépek közös tudása

– Az új kötetek közül egy útikönyv a harmadik. Ez hogyan született?

– Amikor elindultam a világ körüli útjaimra, Tibetbe, Mongóliába, Amerikába, Ázsiába, Ausztráliába, a családom és a barátaim arra kértek, hogy küldjek nekik beszámolókat, én pedig szorgalmasan eleget tettem a kérésüknek. Az útinaplóm sorozatát egy dél-amerikai lap, a Brazíliai Magyar Híradó közölte, de úgy éreztem, hogy érdemes lenne egy könyvben is megőrizni. Ebben a műfajban egyébként korábban is megörökítettem a gyűjtéseimet, amelyeket nemcsak Erdélyben, a Partiumban, a Gyimesekben és Moldvában, hanem Kárpátalján, Felvidéken, Őrvidéken, Szlovéniában, Horvátországban, a Vajdaságban, sőt Szerbiában is végeztem. Ezeket az írásokat mind beleszerkesztettem az Útjaim a gyógyítás körül című műbe, ahogy az észak- és dél-amerikai magyarságról, valamint az egyiptomi és az indiai útjaimról szóló beszámolókat is. Ebben a kötetben számos tanulmány is helyet kapott, amelyek közül a legfontosabbnak azt tartom, amely az ima és a hit erejéről szól a népi gyógyászatban és az öngyógyításban. Egy másik tanulmány tematikája a gyógyítással összefüggő jelek és jelképek Mongóliában és Tibetben. A Kőrösi Csoma Sándor Egyesület felkérésére Kőrösi Csoma tibeti orvoslásról szóló munkájáról is írtam egy tanulmányt, ez is megtalálható ebben a harmadik kötetben. A rokonnépeknél, illetve a hagyományos orvoslásokban mindig a közös módszert, azt a fizikai eljárást vagy szertartást kerestem, ami egyetemes, ugyanakkor megegyezik a mi népi gyógyászatunk módszereivel.

– Említsünk meg néhányat ezek közül.

– A mongolokkal vannak közös betegségneveink, a gyomorpanaszokra például azt mondják, hogy betegi. A hasonló klíma miatt szintén közös velük és a tibetiekkel a gyógynövénygyógyászat. Azonos tudáson alapszik a hőterápia, a forró vizes ivókúra, a masszázs, a csontkovácsolás, az akupunktúra, a szimbólum- és energoterápia, valamint az újjászületés-szertartás.

Női út születéstől a megboldogulásig

– Beszéljünk kicsit a 2022-ben megjelent, negyedik kötetről is.

– Míg a korábbi könyveimben az újjászületés magyar népi gyógyászati formáit közöltem, a legutóbbiban azoknak az asszonyoknak a beszámolóit tettem közzé, akikkel elvégeztük az újjászületés szertartását. Főleg a császármetszésen átesettekkel dolgozunk így, akik az eljárás után gyakran elmondják, hogy jobb lett a kapcsolatuk, a kötődésük a gyermekükkel. Ezek a rituálék egyéni vagy közösségi módon történnek. Amíg én valakit végigkísérek az útján, a többi asszony ott áll, és jó gondolattal, imával segít neki. A negyedik új könyvem megírásában elsősorban az motivált, hogy megszületett az első unokám, egy kislány, és arra gondoltam, hogy mivel annyira változó és globalizálódó világot élünk, rögzítsem neki, és persze másoknak is, a magyar nőiséget. Másodsorban az a tapasztalat késztetett a könyv megírására, miszerint a magyarországi asszonyok nagy része nem a magyar szellemiség, lelkiség szerint él, öltözködik, nem a mi kultúránkból merít erőt baj esetén. A kilencvenes években kezdett gyűjtéseim során nagyon sok asszony elmondta a női lét lényegét, beavatásait, életfordulóit, jelképrendszerét. Azt is fontos tudni, hogy hogyan függ össze a nő ciklusa, termékenysége a holdciklussal. Termékenységi zavarokkal küzdő párokkal is dolgozom, és hála Istennek a népi gyógyászatunk által segíteni tudok nekik. A kötetben szó van a magyar nők szakrális eszközeiről és az ezekkel való gyógyításról is. Ilyen például a rózsavirág, ami egy fontos, idegrendszeri panaszokra ható gyógynövény, vagy a kender, az egynyári üröm, de a búza, a liszt, a kenyér, a szőlő és a bor is. Szakrális ételünk továbbá a tej, a tojás, a méz, ez utóbbi a testi gyógyításban is kiváló, az idegfáradtságtól az aranyérig, a masszástól a patkóbélfekélyig megannyi bántalomra javallott. A nők szakrális eszköze ugyanakkor az imádság, a rovásírás, maga a természet és a népművészet is. A kötetemben végigkövetem a női utat az újszülött kislány megérkezésétől a serdülőkoron, leánykoron, az asszonyságra való felkészítésen át a menyasszonyi beavatásig, majd a menyecske életszakaszait, az anyává, érett, majd idős asszonnyá válást. Partiumban, Koltón egy idős asszony mondta el nekem, hogy „én már csak azért élek, hogy imádkozzam a családomért”. Mennyire szép és fontos ez! A könyvben a női lelkületű gazdaságról, valamint a magyar néphagyomány szerinti gyermeknevelésről is szól egy fejezet, továbbá a megboldogulásra való készülés szellemi oldalára is rávilágítok. Az utolsó fejezet címe: Csak egy nő van a teremtésben. Ezzel azt sugallom, hogy tulajdonképpen minden nő egy.

– Milyen konkrét megoldásokat kínál a szóban forgó négy könyv korunk népbetegségeire?

– Nagyon sok megoldást. Például a gyógynövényteák fogyasztására hívja fel a figyelmet, amitől az egész társadalom sokkal egészségesebb lenne. Egy másik javaslatom, hogy összhangban kellene élni a természet ritmusával és a fénnyel, így a nőknek nem lenne annyi menstruációs zavaruk és termékenységi problémájuk. Szintén fontosnak tartom a szabadban való gyaloglást napfényben, esőben, hóban, szélben. A kislányokat pedig az iskolában nem a karrierépítésben kellene támogatni, hanem elsősorban nőnek, feleségnek és anyának nevelni.

– Min dolgozik most Bernád Ilona?

– A következő női könyvön, amelynek címe Boldogasszony országában, és amelyben egyebek mellett a családösszetartó szertartások, valamint a 2010-től gyűjtött, eddig még nem publikált népi gyógyászati módszerek is helyet kapnak. A készülő könyvem számomra legfontosabb fejezete a szakrális magyar térrendezésről és lakáskultúráról szól, például arról, hogy a különböző jelképeink, ősképeink hogyan befolyásolják a termékenységet, valamint a vajúdás és a szülés jó menetét.