Örülnünk kell annak, hogy Marosvásárhelyen felavatták az új Sürgősségi Szív-, Érrendszeri és Transzplantációs Intézetet, amely mondhatni, romániai viszonylatban rekordidő alatt, mindössze 500 nap alatt épült fel az országos helyreállítási terv (PNRR) keretében, amely példaértékű is lehet. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Marosvásárhelyen több évtizedes múltja van az orvostudománynak. Mint ismeretes, a történet 1945-ben kezdődött, amikor a kolozsvári (akkor még csak) Bolyai Tudományegyetemen létrejött az orvosi kar, ahol előkészítették a marosvásárhelyi oktatási részleget. Nem sokkal ezután áthelyezték a kart Marosvásárhelyre, ahol hivatalosan az oktatás 1946. február 9-én indult el magyar nyelven. Akkor még kizárólag magyar professzorok emelték mind az egyetem, mind a város orvostudományának rangját nemcsak Romániában, hanem nemzetközi szinten is.
Az új Sürgősségi Szív-, Érrendszeri és Transzplantációs Intézet avatóján, tiszteletre méltóan, Soós Zoltán polgármester kiemelte, hogy Marosvásárhely identitása az orvostudományra épült, ahol az orvosi hivatás generációkat átívelve öröklődött, hiszen a szív- és érrendszeri kutatások és műtétek dr. Pápai Zoltán, dr. Csíki Gábor, dr. Kerek István, dr. Ioan Pop D. Popa, dr. Benedek Imre, dr. Radu Deac nevéhez fűződnek. Dr. Szőcs Gábor volt, aki elsőként végzett katéterezést. És folytathatnánk a példákat. Ez persze nem azt jelenti, hogy kevésbé fontosak az utánuk következő mind román, mind magyar professzorok érdemei e szakterületen, mi több, szaktudásuknak köszönhetően most már az egykori tanárok tanítványai vagy már azok tanítványai is sikerrel gyógyítanak, kezelnek, műtenek ilyen gondokkal küzdő betegeket, akik az ország minden részéből érkeznek. Többek között ezt is elismerte Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök, aki, amint a megnyitón elmondta, a marosvásárhelyi orvoslás, az itteni orvosképzés iránti tiszteletből jelent meg a rendezvényen.
S talán mi, marosvásárhelyiek is büszkék kell legyünk arra, hogy egy ilyen egészségügyi egységgel gazdagodott a város. Azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy újabbak épülnek, mint a neonatológiai és az égési sérültek sürgősségi és rehabilitációs kórháza, ugyanakkor korszerű onkológiai magánklinika épült, megújult a megyei tanácshoz tartozó onkológiai klinika, folyamatban van a tüdőklinika korszerűsítése, nem beszélve a Nova Vita, a Topmed, a Dora Optics és a Regina Maria magánkórházakról, több járóbeteg-rendelőről, ahol korszerű orvosi szolgáltatásban részesülhetnek a páciensek. Az egyetem is fejlődik, köztudott, hogy átvette és átalakítja a Romtelecom mindkét egykori épületét és a Mureş Mallt is. Mindezekre büszkék lehetnek a marosvásárhelyiek.
Van, amit azonban nem szabad szó nélkül hagynunk, az a „kis lépés” vagy apróság, ami nekünk, magyaroknak számít. Neil Armstrong amerikai űrhajóst parafrazálva – aki a holdra szálláskor elmondta: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” – megjegyezhetjük, hogy az új klinika avatóján egy szó sem hangzott el magyarul, a történelmi egyházaink egyik képviselőjét sem hívták meg legalább egy áldásra, és a kórházban sincsenek magyar feliratok, bár a hatályos törvények garantálják a kétnyelvű feliratokhoz való jogot. Ezzel nemcsak az alapítókat, hanem a város és a megye magyar lakosságát is megtisztelték volna a szervezők. Reméljük, hogy 2027-ben, amikor a betegek előtt is megnyitják az épületet, a „gazdák” kiigazítják ezt az „apróságot”, ami nekünk, magyaroknak sokat számít.
