Aratóünnepség Folyfalván

*Kézzel arattak és kötötték a kévét a rendezvényen 
Fotók: Velicsek László Miklós

Hagyomány és hálaadás

Múlt vasárnap a Nyárádkarácson községhez tartozó Folyfalván rendezte meg hagyományos aratóünnepségét a nyárádkarácsonfalvi Tulipán gazdakör, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros szervezete és a helyi önkormányzat. 

Az első aratócsoportok már reggel hét órakor úton voltak, de mindenkit bevártak és megkínáltak a falu szélén kialakított gyülekezőhelyen, innen vonultak ki traktorral vagy lóval vontatott szekereken és személyautókkal a falu legmagasabb pontjára, a hagymásbodoni erdő szélére. A lombsátor alatt mindenki elfogyasztotta a paraszti reggelit, majd elkezdődött a kézzel végzett aratás. A kávás kaszákkal gyorsan haladtak a csapatok, de a kévék és a kötözők kötésébe nagyon sokan bekapcsolódtak a megjelentek közül is, hiszen sokan még gyermekkorukban is így arattak. Ezt erősítette meg a Székelycsókában letelepedett Bot László is, aki Kápolnásfaluból költözött a nyárádmenti kis faluba: ők is ugyanígy gyűjtötték be valamikor a gabonát.

Az aratás és a kalangyarakás befejeztével, közös éneklés után a tömeg újra a lombsátor alá vonult, ahol Labancz Gyula karácsonfalvi-folyfalvi református lelkész tartott hálaadó istentiszteletet, ugyanis ez az ünnepség az aratás befejezését is jelzi, amikor a gazdálkodó hálát ad a Gondviselőnek a termésért, a kenyérért. Köszöntőbeszédet mondott Fazakas Miklós elnök, Kolcsár Károly parlamenti képviselő, Bodó Károly Gyula polgármester.

Ezt közös ebéd követte, s a Novotni Zoltán által készített gulyás annyira finomnak bizonyult, hogy szó szerint kimártották a 350 literes üst alját is, de a nyárádmenti pálinka és kelementelki bor is meghozta a jókedvet, így hét zenész mellett fakadtak énekszóra a résztvevők. Délután szórakoztató játékokra került sor, a felnőttek erőpróbában (botokra akasztott patkókkal), kakassaccban (a polgármester által felajánlott háziszárnyas tömegének megközelítő meghatározása) és szegbeverésben próbálkoztak, aminek meg is volt az eredménye: többen nyertek a Surtec barácsáruház által felajánlott tárgyakat, míg dr. Vass Levente parlamenti képviselő jóvoltából egy folyfalvi család egy borszéki hétvégét tölthet el egy általa meghívott másik családdal a Studium-Prospero alapítvány épületében. A többi hagyományos parasztjátékot (kötélhúzás, asszonytolás talicskában, zsákban futás) a hőség miatt egy őszi alkalomra halasztották. A gyerekek sem unatkoztak, őket az ugrálóvár mellett különböző foglalkozások várták, amiket a helyi pedagógusok, sokakat pedig a Jankovits Ferenc huszárkapitány és lánya által Vajdaszentiványról hozott lovak kötöttek le, mindenki felülhetett hátára, még azok is, akik eddig sosem próbálták ki ezt.

A szervezők szerint a résztvevők száma az idén rekordott döntött, és megközelítette a félezret: a rendezvény előtt már közel négyszázan iratkoztak fel a résztvevők listájára. Ezeknek legalább egyharmada gyermek volt, akik nemcsak kirándulók ezen az alkalmon, hanem már zsenge korban megtanulhatják, hogy miként éltek és dolgoztak nagyszüleik, illetve milyen szerszámokat és eljárásokat használtak aratáskor. A felnőttek 25 lejt fizettek az ebédért, de ez a hozzájárulás messze nem volt elégséges a kiadások fedezésére. A hiányzót adományokból állták – számolt be Fazakas Miklós főszervező: sok községbeli termelő ajánlott fel zöldséget, fűszernövényt, többen sütöttek házikenyeret (lisztet biztosított a koronkai malom is), de támogatta a rendezvényt kenyérrel a nyárádgálfalvi Tóth pékség, kaláccsal az egrestői Eldi pékség is, volt, aki az ásványvizet adományozta, így jóformán csak a jó minőségű húst kellett megvásárolni a kibédi Dósa vágóhídtól.

Az ünnepségen kilenc csapat állt be a búzatáblába: Folyfalva, Hagymásbodon, Nyárádkarácsonfalva, Csiba, Káposztászentmiklós, Fintaháza, Somosd, s a község fiataljai is külön csapattal, valamint a közeli Kisgörgény is, de eljöttek a fehéregyházi és istvánházi gazdák is. A főszervező elismerő szavakkal szólt a csapatok szervezőiről és szervezettségéről: a folyfalviak példájára lassan minden település feldíszített járművekkel érkezett, sőt a gyerekek is három napot dolgoztak kitűzők előkészítésén. A házigazda Folyfalva hozzáállását példaértékűnek tartja a főszervező: a helyi asszonyok külön erre az alkalomra egyforma viseletet készíttettek maguknak, de a vendégfogadás előkészítésében is módfelett kivették a részüket, Jánosi László irányításával mintegy kilencven személy dolgozott több napon át a szervezési kérdések megoldásán (például a rendezvény előtti estén szállítottak préselt „kockabálákat”, hogy legyen elegendő ülőalkalmatosság, árnyékszéket készítettek az erdőben, egy helyi nő egy egész napon át festette a körbálákból összeállított, a vendégeket fogadó szalmabábukat), míg a nők a finom ebéd előkészítésében szorgoskodtak (150 kg zöldséget és 50 kg húst aprítottak fel, készítettek elő a helyszíni főzéshez), de még hagyományos házi süteményeket is készítettek az alkalomra. A legnépesebb csapat is a folyfalviaké volt, mintegy százötven személy vonult ki az erdőre is, gyakorlatilag csak az idősek és betegek maradtak otthon a faluban vasárnap. Újdonság, hogy a helyi romák is érdeklődni kezdenek a rendezvény iránt, idén már jó néhányan részvételre is jelentkeztek.

A község polgármestere, Bodó Károly Gyula a személyes adományai mellett az önkormányzat által felvállalt szervezési kérdéseket is irányította: nem volt kis munka megfelelő számú asztalt és padot kiszállítani a helyszínre (amely a falutól mintegy négy kilométerre volt a dombtetőn), de jó szívvel tettek ennek eleget, hiszen örömükre egyre többen vesznek részt az aratóünnepségen. Ezt Fazakas Miklós is megerősítette: az első alkalommal alig voltak százan, mára pedig eljutottak addig, hogy szinte nem is kell hívogassák a lakosságot, már minden településen van egy-két lelkes szervező, aki mozgósítja az aratókat, feljegyzi a résztvevőket, és nagyon sok községbeli jött rá időközben, hogy ez nem egy szűk kör rendezvénye, hanem egy szép közösségi esemény, amely egyaránt szól a hagyományok őrzéséről és a közös együttlétről, ünneplésről, hálaadásról is. 

Fazakas Miklós szerint évről évre egyre több a fiatal, és ez a nagy hozadéka a rendezvénynek. Egyértelmű az, hogy a rendezvény a következő években folytatódni fog, a jövő évi aratás házigazdája pedig már másodszor lesz Hagymásbodon, amely az első itteni aratás alkalmával leckét adott a községbelieknek vendégfogadásból, és ehhez azóta minden évben mindenki hozzátesz valamit, így ma már szinte gördülékenyen megy a szervezés, senkinek nem kérdés az indulás ideje, a jármű díszítése, a megfelelő öltözet (lehetőleg népviselet), a népzene és a civilizált ünneplés. A szervezők egy cséplőgép rendbetételét is tervezik, hogy a következő alkalommal annak működését is megmutathassák a jelenlegi gyerekeknek, ifjaknak. Azon is gondolkodnak, hogy akár versenyszerűvé tegyék az aratást a jövőben.