Anyaszórvány
Ilyen szó, tudom, nincs is, de lehetne. Van anyaegyház, anyaiskola, anyaintézet, anyaállam, anyaország…, megannyi összetett szó, amelyekben az előtag függőséget, fölérendeltséget jelöl, az anyaszórvány kifejezés is jelzi, hogy ide kisebb szórványközösségek is tartoznak.
Ilyen szó, tudom, nincs is, de lehetne. Van anyaegyház, anyaiskola, anyaintézet, anyaállam, anyaország…, megannyi összetett szó, amelyekben az előtag függőséget, fölérendeltséget jelöl, az anyaszórvány kifejezés is jelzi, hogy ide kisebb szórványközösségek is tartoznak. Segesvár ilyen, bár a tömbmagyarság (az egykori Udvarhelyszék és Marosszék) közelsége mégis bizonyos mértékben előnyös helyzetet biztosít számára. Az 1990-es évek elején csak néhány század hiányzott ahhoz, hogy az itteni magyarság számaránya elérje a bűvös 20 százalékot. Azóta folyamatosan fogyunk, ma ez az arány 16 százalék. De a szórványsorsot más-más formában éli meg mindenki. Amíg egy magyar tagja lehet valamelyik magyar vallásfelekezet népes gyülekezetének, míg gyermeke anyanyelvén tanulhat (a líceumban két különböző profilú osztályban is), míg hetente részt vehet valamilyen magyar kulturális rendezvényen, addig megvan a lehetősége annak, hogy őrizze, ápolja anyanyelvét, kultúráját, megmaradjon magyarnak. Ha egy nagymama nem anyanyelvén beszél unokájával, ha egy tiszta magyar családban nem anyanyelven folyik a kommunikáció (!), ez már egyéni választás kérdése. Más a helyzet azokon a kisebb településeken, ahol nincs iskola, az Igét is csak havonta egyszer-kétszer hallják a hívek anyanyelven. Emlékszem egy kihelyezett istentiszteletre: a segesvári gyülekezet Keresdre látogatott. Hetvenen-nyolcvanan voltunk ott az evangélikus templomban, és két nyelven, magyarul és németül hallgattuk az Igét, s énekeltük: Erős várunk nékünk az Isten, Ein feste Burg ist unser Gott, de inkább csak magyarul, mert a szép nagy templom egykori hívei Németország valamely táján gondolnak (?) elhagyott szülőföldjükre. A szeretetvendégségen házigazdáink, az a néhány keresdi és besei református magyar boldogan sürgölődött körülöttünk, különös ünnepi alkalom volt ez számukra. S miután még meglátogattuk a szebb jövőre váró Bethlen-kastélyt, elbúcsúztunk a helyiektől: Békesség Istentől! Néhány fiatal is vidáman rázott kezet velünk: Békéség Isténtél! – mondták, mert ők is reformátusok. * Jakabházi Béla: Anyaszórvány. Hírharang – A segesvári református egyházközség gyülekezeti lapja, 4. szám, 2012. január)
