Amíg a baba alszik (1.)
2026-07-06 14:00:00
- Kuszálik Péter
Egyre több hír érkezik arról, hogy az MI (mesterséges intelligencia; e rovatban Minya művésznéven szerepel) nem hozza a formáját, s ezért nap mint nap az elvárt szint alatt teljesít. Az még hagyján, hogy kisebb egyetemek diákjai az államvizsga-dolgozatukat Minyával íratják meg, mert azok általában az irattári pincében penészednek meg, de szúrós pörzsszag kíséri azt, ha egy nemzetközi szakfolyóirat azért darálja be valamelyik számát, mert abban silány MI-rajzokkal illusztrálták a közleményeket: „Súlyos bizalomvesztéssel járhat, ha a tudományos szövegeket elárasztják az MI-képek.” (444.hu, jún. 26.) ▪ Igyekszem minél több kérdést föltenni Minyának, még a rá váró nagy letiltások előtt (= „amíg a baba alszik”), hátha a kapott válaszok révén sikerül megvilágítanunk néhány problémát (mely problémák inkább szórakoztatóak vagy érdekesek, de távolról sem fontosak). ▪ Magyarán szólva: azért piszkálom Minyát ilyen-olyan kérdésekkel, hogy kiugrassam a nyulat a bokorból. S ha sikerül néhány gyönge vagy divatos szöveget kiradíroznom a Szépirodalom Nagykönyvéből, azt azért teszem, hogy az olvasókat a ’saját élmények’ fensőbbrendűségéről próbáljam meggyőzni. Június első keddjén a Közművelődési Palota színpadáról hallhattuk a biztatást: ’ha én megírok egy könyvet, s azt kinyomtatják, és boltokban kapható, az nem azt jelenti, hogy azt el is kell olvasni’. (Szabadon idéztem a magyar Nobel-díjas író biztatását, amit akár úgy is lehet értelmezni: ne súlyos szövegeket olvass, inkább a saját életed történéseit idézgessed.) ▪ Most David Szalay Test című regényéről próbálom lebeszélni az olvasót. Miért is? Egy balkáni közmondás szerint „ne menj nagy kosárral a megdicsért fához” (mert csalódni fogsz); D. Sz. könyve most épp az élvonalban üget. Ha mégis elolvassák, akkor megalkothatják róla a saját véleményüket. Én (olvasás helyett) a mások véleményével vitatkozom, mert a kötet első kétszáz oldalának elolvasása helyett hasznosabb dologgal töltöttem az időt: harminc üveg baracklekvárt tettem el.
A Magyar Hang (25. sz.) cikkírója már a magyarra fordított regény alapján alkothatott véleményt: a főhős „mintha mindenről a lehető legegyszerűbben gondolkodna, összetett helyzetértékelés helyett csupán pillanatnyi ösztönei, emóciói felfogására (?) lenne képes. A legtöbb dologra csak annyit felel: »aha« és »oké«.” ▪ „Az igazán megrendítő a sodródástörténet lesz, a főhős enigmatikus és sokszor viszolyogtató személye – meg a bejárt világok és életlehetőségek különbözősége.” Ebből a mondatból a „viszolyogtató” jelzőt emelem ki, mert ez az a szó, amely sikerrel radírozza ki a regényt dicsérő ítészek körmondatait.
Minyát kérdeztem: ♦Mit tudsz David Szalayról? Valami olvashatatlanul gyenge könyvet írt, s azt díjazták? ♠(Minya:) D. Sz. nem egy „olvashatatlanul gyenge” könyvért kapott elismerést, hanem a nemzetközi kritikusok által ünnepelt Flesh (Test) című regényével elnyerte a világ egyik legrangosabb irodalmi kitüntetését, a 2025-ös Booker-díjat. A zsűri elnöke, Roddy Doyle „egyedi és rendkívüli” olvasmánynak nevezte a művet, és kiemelte, hogy bár sötét hangulatú könyv, olvasni igazi élvezet. D. Sz. 1974-ben született Montrealban magyar apa és kanadai anya gyermekeként, de az Egyesült Királyságban nőtt fel. Gyerekként sok időt töltött Pécsen, jelenleg Bécsben él. A regény egy börtönt is megjárt fiatal magyar férfiról szól, aki iraki katonai szolgálata után sofőrként és biztonsági őrként dolgozva kerül be a londoni felső tízezer világába.
♦Annyit hallottam róla, hogy a főhős Ónán próféta nagy híveként élte át a serdülőkorát. Te mit tudsz erről? ♠Ez csupán finom poén a könyv nyers és testi témáira utalva. A bibliai Ónán története közismerten az önkielégítés (onánia) és a magömlés megszakításának jelképe. Bár a regény főhőse valóban egy rendkívül intenzív, sokszor nyers és húsbavágóan fizikai létezést él meg, a könyv nem egy vallási szekta vagy „Ónán próféta” követéséről szól. [Mások kritikája alapján jellemzi a kötet mondanivalóját:] A Flesh középpontjában a testi tapasztalás, a fizikai vágyak és az emberi hús esendősége áll. A kritikusok kiemelték, hogy D. Sz. aszketikus, rövid mondatokkal mutatja be a főhős testközpontú világát. Ezt a fókuszálást fordíthatta le a pletyka úgy, mintha a főhős kamaszkora Ónán követése jegyében telt volna. [♦A véletlen műve, hogy a múlt heti cikkem is a ’húsról’ szól, pontosabban egy olyan versről, amelyben egy erdélyi úriasszony (hivatásos költőnő) gusztustalan ’ódájáról’ szóltam. Nocsak, ismét divatba jött az ocsmánykodás? Mellesleg a ’flesh’ szót így határozza meg az angol értelmező szótár: a bőr és a csont közötti lágy szubsztancia az állatok testében. Ám ennél gazdagabb a jelentése, aszerint, hogy milyen kontextusban használják, pl. a ’flesh and blood’ = az emberi ’szerkezet’ a maga érzelmeivel, ’törékenységével’ és romlékonyságával (az angol meghatározás így hangzik: „human nature with its emotions, weaknesses”.)]
♦Szólj valamit a kalandjairól, bár én már nem tudok példaként nézni a londoni elitre… ♠A könyvben leírt londoni elit nem példakép, hanem egy kiégett, erkölcsileg kiüresedett világ. D. Sz. nem csodálattal, hanem illúziók nélkül mutatja be ezt a réteget a Flesh lapjain: magány a luxus mögött; az alakok méregdrága londoni házakban élnek, de a családi és emberi kapcsolataik teljesen szétestek. A gazdagság itt nem szabadságot, hanem unalmat és céltalanságot szül. A szereplők folyamatosan új ingereket keresnek, hogy ébren tartsák magukban az életkedvet. A gazdagok eszközként tekintenek az őket kiszolgáló személyzetre. Ebben a közegben a hűség, a figyelem és a testiség is csak adásvétel tárgya. Szalay megfosztja őket a csillogástól. Megmutatja, hogy a vagyon mögött ők is csak esendő, a fizikai vágyaknak és a betegségeknek kiszolgáltatott testek. [♦A gazdagság átkairól és az író által felskiccelt környezet szereplőiről tucatnyi regényt olvashattunk korábban, vajh mit tudna hozzátenni azokhoz Szalay mester?] (A jövő héten innen folytatom.)
