*A női kézilabdázók meglepetésszerűen jó eredménysorral rukkoltak ki, veretlenül zárták az őszt (Fotó: Nagy Tibor)
Öt éve újult meg a marosvásárhelyi városi sportklub, amely az előző városvezetéstől hatalmas tartozásokat örökölt, és ezért néhány szakosztályban kénytelen volt csapatokat megszüntetni, másokat takaréklángon működtetni. Az azóta eltelt időben azonban lassan kikristályosodott a szakosztályok működése és támogatottsága, a labdarúgó-szakosztály megszűnt, és összesen 12 sportág maradt a klub keretében. Ezek közül öt csapatsport, hat egyéni sportág, illetve van még a teke is, amely mindkettő egyszerre. Utóbbi van pillanatnyilag a legnehezebb helyzetben is, hiszen Marosvásárhelyen a kapzsiság megszüntette az egyetlen, még működő tekepályát (néhány évtizede öt-hat pályán ugyanannyi klub működött), és a tekézők számára jelenleg a legfőbb célkitűzés 2026-ban egy új pálya beüzemelése. Addig nem lehet eredményességet elvárni, noha az országosan igen beszűkült tevékenységű sportágban még mindig Marosvásárhely az első számú utánpótlásforrás.
Ami az egyéni sportágakat illeti, az úszás leginkább a gyerekekre fókuszál, az egyetlen olimpiai reménység úszót, a Magyarországra átigazoló Fángli Henriettát elveszítette a klub. Az atlétika gyakorlatilag egyetlen sportolót, a sprinter Jakab Samut jelenti. A birkózásban az olimpiai reménységek Biró Krisztián és Georgiana Lircă, íjászatban Moréh Tamásban bíznak, hogy ott lehet Los Angelesben. Az autósport esetében a klub inkább a keretet biztosítja, a versenyzők maguknak teremtik meg az anyagi hátteret, és a sportág jellegéből adódóan csakis belföldi eredményesség várható el. Van továbbá a kempószakosztály, amelyről egyetlen hír sem jelent meg az év folyamán.
A csapatsportszakosztályok közül a jégkorong visszafogta idén a tevékenységét. A női csapat egy eredménytelen idényt követően megszűnt, a fiúknál a nagyobb korosztályok nem működnek. Noha a sátortetős műjégpálya minden évben hat hónapon át üzemel, egyelőre esély sincs felnőttcsapat indítására.
Küszködik a vízilabda-szakosztály is, amely két éve megszüntette a női csapatot, miután nem sikerült felnőnie a versenytársak szintjére. Idén viszont a Mureșul sportklubbal közösen (utóbbi adminisztrálja a sportminisztérium egységeként az olimpiai uszodát) férficsapattal iratkozott be a Szuperligába. Noha számítottak rá, hogy nehéz lesz, a valóság még ennél is nehezebb, egyelőre a csapat nem igazán tud felnőni a bajnokság szintjére. A klub kizárólag helyi játékosokra alapoz, az eredményességhez más központokból hozott erősítésekre is szükség lenne, ehhez azonban nincs anyagi keret.
Szintén főleg helyiekre alapoz a teremlabdarúgó-csapat is, amelynek azonban sikerült néhány jó képességű belföldi játékost is leigazolnia, légiósokat egyelőre nem. Az előző bajnokságban meglepetés volt a bronzérem, az idén új leigazoltakkal magasabbra törtek volna, azonban váratlan akadályok szóltak közbe. Rengeteg sérülés és belső konfliktusok miatt nem mindenben alakult úgy az idény, ahogy szerették volna. Cosmin Gherman vezetőedző lemondott, helyét Kacsó Endre vette át, a keret egyik legjobbja, Iszlai Richárd pedig egy vagy két mérkőzést tudott játszani, de minden meccsen hiányzott legalább 2-3 alapember. Ilyen körülmények között sikerként könyvelhető el, hogy a végén olyan eredményeket értek el, amelyek a felsőházat vetítik előre. Ott sok minden függ attól, hogy egészségesek lesznek-e a játékosok.
Az idény kellemes meglepetése a női kézilabdacsapat, amelyet felnőtt szinten csak a nyáron hoztak létre, ám veretlenül zárta az idény első felét az A osztályban. Ezt az is elősegítette, hogy sikerült támogatókat szerezni, és néhány jó képességű játékost, sőt, légiósokat is leigazolni. Bár kezdés előtt nem volt szó erről, egyre inkább a feljutásról kezdenek beszélni, ami az eddigiek alapján lehetségesnek tűnik. A Virágok Ligájában azonban igencsak komoly anyagi háttérre lesz szükség.
A klub zászlóshajója, a mérkőzésenként mintegy 1500 nézőt gyűjtő férfi-kosárlabdacsapat hullámzó évet zárt. Egy olyan bajnoki idény után, amelyben nem igazolhatott játékosokat szabadon (egy igazságtalan FIBA-döntés miatt), és így kimaradt a felsőházból, nagy reményekkel vágott neki a 2025/26-os idénynek. A megújult keret azonban a vártnál sokkal nehezebben érlelődött össze, volt néhány nagyon jó meccs, aztán néhány váratlan fiaskó is. Nem minden leigazolt vált be, az utóbbi néhány mérkőzésen azonban kétségtelen javulás észlelhető. A cél továbbra is a felsőház, ami – tekintve a szakosztály költségvetését – a realitást tükrözi, a szurkolók azonban nehezen tudnak belenyugodni abba, hogy a csapat már nem a bajnoki döntőkben játszik, mint néhány éve a megszűnt Maros KK. Ehhez azonban sokkal több pénzre lenne szükség, mint amennyiből most gazdálkodhatnak.
