Áprily Lajos Május muzsikájának első strófájával vágok neki a hónap második hetének. Hívogatlak téged is, kedves Olvasóm: sétáljunk egyet a májusi ég alatt!
Nyolcadika Szent Mihály jelenésének napja. Legendája antik ihletésű – ő Hermész első számú örököse –, és naptári tartalmakat hordoz: a barlangjába menekülő bika magát a Bika havát jelképezi. A Bika (Taurus) a zodiákus talán legszebb csillagképe. A Kost követi, és az Ikreket előzi meg az állatövi sorban.
1828. május 8-án született Henry Dunant svájci üzletember. 1859-ben tanúja volt a solferinói ütközetnek. Látva a sebesültek szörnyű pusztulását, létrehozott egy nemzetközi segélyszervezetet, s 1863-ban Genfben megalapította a Nemzetközi Vöröskeresztet. Magyarország 1881-ben csatlakozott a szervezethez.
Vidulj, gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája,
Valakinek kedves nemzete s hazája;
S valaki a magyar változó ég alatt
Még a szabadságnak híves ember maradt.
Így kezdi az 1763. május 9-én született Batsányi János az 1791-ben írt A látó című poémáját. Az első két sorát ismétli végszóként is a költő. A francia forradalom eseményei végül Bonaparte Napóleon diktatúrájába torkolltak. Be jó lenne, ha a XXI. század első negyede után e mai világ ne torkollna hasonlóba.
Május 9-én, 1831-ben halt meg Londonban Torday Emil etnográfus, Afrika-kutató. Iskoláit Budapesten és Münchenben végezte. 1895-től Belgiumban banktisztviselőként dolgozott, később a belga állam szolgálatában Kongóba közigazgatási hivatalfőnöknek nevezték ki. A Kongó vidékén végzett antropológiai és nyelvészeti kutatómunkát Belgium, később az angol Royal Anthropological Institut, majd a British Museum részére. Nyolc afrikai nyelvet beszélt. Embertani és néprajzi megfigyelései úttörő jelentőségűek, és az általa gyűjtött tárgyi anyag is páratlanul értékes. Ennek egy részét (egy 350 darabos gyűjteményt) a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Az afrikai éghajlat aláásta egészségét, 1910 után Londonban dolgozott a British Museum munkatársaként. Gyűjtőútjairól számos könyvben számolt be, ezek közül néhány magyarul is megjelent: Bolyongások Afrikában – három utazás az Egyenlítő vidékén, 1923, Afrikai emlékek. Egy Afrika-kutató naplója, 1924.
Zöld szőnyeg szálai közt rejtőzködő, tarkán égő virágocskák
Május 9. Európában ezen a napon ért véget a második világháború. E napon a fasizmus felett aratott győzelemről emlékeznek meg világszerte, mely Európában egyben a béke napja.
Jékely Zoltán a Háborúból című, 1944-ben papírra vetett versét emlékeztető figyelmeztetésül toldom ide:
Kérdezzétek csak meg a köveket:
akarták-e ezt a históriát?
Faggassátok a földet, az eget.
Kellett nekik ez az iszonyúság?
Vegyétek sorra az állatokat,
kikkel egy földön élünk idelent:
akartak-e ily szörnyű dolgokat?
Legfeljebb a hiéna mond igent.
Fogjátok vallatóra a Napot,
szólíttassák a négy örök elem,
míg mélyből-magasból ránk nem zokog
a lelketrázó, óriási NEM!
Csak néhány ember szegi fel fejét,
s habzó szájjal, dühöngő-esztelen
hörgi világgá vad feleletét:
„Igen, igen! Én akartam. Igen!”
A május 10-én, 1929-ben született
Kányádi Sándor 1979-ben írt Május című nyolcsorosa is mintha valami hasonlóról szólna:
dulakodásban szétrúgott tüzek
füstje csípi a szememet
ítéletidő záporába fulladt
tüzek füstje mardossa torkomat
tehetetlen két tenyeremmel
milyen szánnivalóan
gyámoltalanná maszatoltam
valamikori elszánt arcomat
Visszatérek a természethez, talán több reményt ad.
Május derekán kiteljesedik a tavasz. Így ír minderről az 1890. május 13-án Nagyenyeden született Makkai Sándor a Holttengerben, három évvel az első világégés kezdete után, Katona László lelkész gondolataiba rejti a szülőföldet, az élő természetet dicsérő szavakat:
(…) Virágoson egyetlen órában lett tavasz.
(…) különös, kettős érzés töltötte el, hogy biztosan csalódik a szeme, ezt a kis foltocskát vetítette oda s terítette szét az egész világon, és hogy mégis igaz a látása, mert ha odamenne, úgy találná ott is és mindenütt az egész Mezőségen a földet, beborítva a zöld szőnyeg szálai közt rejtőzködő, tarkán égő virágocskákkal. Most nyílt ki hirtelen a füle is. (…) az idegen szemnek észrevehetetlen virágtengerben megszámlálhatatlan tömegű ismeretlen rovar nyüzsög, dong, zümmög, cirpel, részegen a nektártól, tobzódva a szerelmes lakodalomban, ők adják együtt ezt a végtelen kiterjedésű muzsikát, ami olyan, mintha a vér piros sejtjei énekelnének belül, mámorosan rohanva végig az erek hálózatán.
Később, ahogy a hold nagy sárga tányérja fölemelkedett a fák között, egyszerre megzendült a békák hangversenye a patakmeder, a rétek tocsogói, a távoli tavak felől. (…) Sohase volt ilyen mindent betöltő, általános ez a harcias kuruttyolásokkal, dobpergésszerű brekegésekkel meg-megszakított bánatos és andalító muzsika, mely megtelítette az egész éjszakát végtelenbe gyűrűző hanghullámaival. Megszólalt az erdő is, melyet eddig csak téli némaságában ismert. Amint a falu hangjai elcsendesedtek az éjszakában, a fülemilék csattogása kísérteties erővel töltötte be a levegőt. (…) itt versenyeznek a párjukért, bent az ember ösztöneinek sűrűjében. Babonás erdő: ki tudja, mi történik ott ilyenkor?… Talán minden, ami az egész világon csak előfordulhat. Szörnyű és gyönyörűséges dolgok, gyilkosságok és szerelmek. Ahogy hozzászokik, vagy belezavarodik a fül – ki tudhatná, melyik az igaz? –, a kín és a kéj minden hangját hallja szétáradni, onnan a fekete sűrűségből. Denevérek csaponganak izgatottan a házak körül, a toronyban sikongatnak a baglyok, ahogy közéjük lebben az erdő felől apjuk, kitágult fényes szemekkel újságolva nekik, amit ott a tündérek álarcosbálján látott. (…) László (…) szorongató veszedelmet érzett, mely betöltötte körülötte a világot, s a hold ezüstdárdái hideg fenyegetéssel szegződtek a mellének. Beleborzongott a megérzés, hogy az ember, a maga egész nyomorult világával, őrületes háborújával, piszkos szenvedélyeivel s mérhetetlenül ostoba szempontjaival együtt csak utált és megvetett nyűge a természetnek, aki felett gőggel néznek el a gyönyörű fák, s irtózattal bújnak meg a füvek tövén az angyali virágok. Ma, a szabadság éjszakáján minden megfeledkezett méltatlan zsarnokáról, a lelkek kiléptek rejtekükből, s mindenfelől ideröpültek a virágosi erdőbe, a Mezőség csodaszigetébe, hogy megüljék az élet ünnepét, amelyből az embert kizárják bűnei és veleszületett hitványsága…
Néhány napja hallottam az első tücsköt én is. A természet békéjét üzeni, éppúgy, ahogy Reményik Sándor A tücsök birodalmában:
Már szól a tücsök,
Újra megjelent,
„Átvette csöndes birodalmát”
Oly nesztelenül, mint a május,
Virágzó almafák alatt.
Átvette birodalmát;
Ez a királyság!
A legszentebb és a legboldogabb.
Miniszterei öreg almafák,
Diófák benne a papok,
Galagonyabokrok a katonái.
Adója millió virágszirom,
Magasból mélybe pergő.
Polgára minden fűszál, falevél,
Polgárjoga: a csend,
Alkotmánya: teljes testvériség.
Zászlaja holdsugár
És címere az ég, a csillagos.
Már szól a tücsök,
Újra megjelent,
Átvette csöndes birodalmát,
Én is ez ország polgára vagyok,
És semmi másé.
Üdvözlégy, Uram, Fejedelmem,
Csendország királya, Tücsök!
Hódoljon neked ez a költemény!
Hanem figyeljünk arra az évszázados paraszti tapasztalatra is: ebben az időszakban a melegedő időjárás hirtelen hűvösre fordul, sőt Pongrác, Szervác és Bonifác (május 12., 13., 14.) sokszor fagyot is hoz, amely a sarjadó rügyeket, vetéseket tönkreteheti.
Idén Bonifác éppen áldozócsütörtökre esik.
Mint az áldozócsütörtök,
Olyan lesz az időtök.
Májusi örömhír távoli tavak felől
Az áldozócsütörtök (latinul: Ascensio Domini) – vagy más elnevezésein Urunk mennybemenetele – áldozónap, a húsvét időpontjához igazodó vándorló ünnep, húsvétvasárnap utáni 40. nap.
Hogy milyen lesz az idő fagyosszentekkor? Megjósolhatatlan. Csak reménylem, hogy fagy nélküli. Én Áprily Májusi muzsikájának második strófájában megérkező meleg nyári zivatarra vágyom:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
